Más hangnemben

2005.05.04. 10:26

Lolita, a Mint egy angyal főszereplője, nem büszkélkedhet angyali szépséggel és jósággal, és a környezetében élők sem makulátlanok. Megnéztük, Agnes Jaoui második rendezésében mit mesél az emberi kapcsolatok buktatóiról és elbeszélgettünk a Lolitát alakító fiatal színésznővel, aki, ellentétben a filmbeli lánnyal, határozottan megáll a maga lábán.

Agnes Jaoui második filmjében újabb variációkat mutat be arra a témára, amelyet már első munkájában, az Ízlés dolgá-ban is boncolgatott. A színész-rendezőnőt az emberek közti kommunikáció nehézségei foglalkoztatják, figurái folyton elmennek egymás mellett, rossz időben mondanak ki rossz szavakat, egyik félreértésből a másikba esnek.

Bár az alaptéma hasonló, a hangnem változott. Az Ízlés dolga gyökeresen különböző világokban élő, ezért egymást nehezen megértő szereplői mind szerethetők voltak, csetlés-botlásukat vidám együttérzéssel figyeltük, nagyokat nevettünk rajtuk. A film a toleranciáról is beszélt, egyedien fogalmazta újra a közhelyet, mi szerint bár ízlések és pofonok különböznek, talán mégis szót érthetnénk egymással, ha a felszín helyett a lényegre figyelnénk. A Mint egy angyal keserűbb film, mint az elődje, Jaoui talán már nem teljesen hisz abban, amit korábban sugallt a megértésről. Figurái közt már nem az a legnagyobb eltérés, hogy egyiküknek tetszik a hatalmas rózsákkal díszített bútorszövet, másikuknak nem, kulturális helyett érzelmi távolság választja el őket egymástól.

A tinédzser évei végén járó kövérkés Lolita (Marilou Berry) szenved attól, hogy író apja (őt Jean-Pierre Bacri alakítja, aki Jaouival közösen írta a film forgatókönyvét) nem vele foglalkozik, hanem munkaproblémáival és a Lolitánál nem sokkal idősebb modellalkatú feleségével. Az apa kétségbeesett, mert nem halad a regényével és a felesége elhagyni készül őt. Lolita énektanárnője (akit a rendezőnő alakít) szintén író férjével vesződik, akinek nem áll túl fényesen a karrierje, ezért folyamatos önsajnálattal tölti a napjait. Sébastien, aki egy véletlen baleset során összeismerkedik Lolitával, szeretne közelebb kerülni a lányhoz, ám ő csak Mathieu után fut, aki viszont semmibe veszi. Mindegyikük a saját gondjával van elfoglalva, és mivel végtelen önzőségében egyikük sem képes odafigyelni arra, aki segíthetne a bajai megoldásában, nem jutnak közelebb egymáshoz.

Forrás: Budapest Film
Jean-Pierre Bacri és Marilou Berry | Még több kép a filmből

Jaouit persze nem hagyta el a humorérzéke, de ebben a filmben egy olyan jelenet sincs, ami felszabadult nevetésre ingerelne, ezúttal nem vicces, hanem kesernyésen ironikus a szereplők éncentrikus botladozása. Azért a rendezőnő emberszeretetében - és a francia vígjátéki hagyományban - még mindig bízhatunk, olyan nem lehet, hogy a végére teljesen nekikeseredjünk. Vannak, akik már sosem változnak meg, de talán mégsem mindenki reménytelen eset.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK