Válaszd az életet!

2006.04.08. 16:01

Az Adam és Paul vicces drogfilm két lepukkant heroinistáról, sokban hasonlít a Trainspotting-ra, de szerencsére mégsem unalmas. Skócia helyett ezúttal Írországban vagyunk, Dublinban, azon belül egy mező közepén egy koszos matracon. Itt ébred Adam (Mark O'Halloran) és Paul (Tom Murphy) a film elején, láthatólag fogalmuk sincs róla, hogy hol vannak és miért, és az sem lepi meg őket túlzottan, hogy Adam ruháját az éjszaka folyamán valaki a matrachoz ragasztotta. Érezzük, ezeknél így indul egy átlagos nap. A két koszos, rozzant drogfüggő - huszonévesek lehetnek, de úgy mozognak, mintha nyolcvanasok lennének - nekiindul, hogy megszerezze valahogy a napi betevő heroint. Reggeltől másnap reggelig kísérjük őket szerencsétlenkedéssel kikövezett útjukon.

Forrás: [origo]
Előzetes | Hivatalos oldal | Képek a Titanicos filmekből

A film egyszerre mélységesen szomorú és humoros. A két kiüresedett életű fickó téblábolása szánalomra méltó; elügyetlenkedett bolti lopások, járókelőkkel és más utcán tengődőkkel való összeszólakozás, rosszullét, és amikor szerencséjük van, egy-egy szál cigi tölti ki a napjukat. Mégsem sírjuk el magunkat, mert a film minduntalan tréfát csinál a főszereplők életmódjából, majdhogynem burleszk-jellegű poénokkal tarkítja útjukat. A zenei aláfestés is elemel a valóságtól: gyerekmesék kísérőzenéjét idéző témák csilingelnek Adam és Paul kalandjai közben. Ráadásul meghatódni is van alkalmunk: ha a kettőjük közül is szerencsétlenebbnek tűnő Paul (az alacsony fickó) bénaságai láttán nem érzékenyülnénk el, akkor majd azon szorul el a torkunk, ahogy a két fickó dédelgeti az egykori heroinista, mára tiszta barátnőjük kisbabáját.

Leonard Abrahamson filmje nem mond olyat a drogosokról, amit eddig ne tudtunk volna, és a filmkészítés hagyományait sem fogja megújítani, mégis élvezhetik azok is, akik e sorok írójához hasonlóan már számtalan drogfilmen túlvannak. A heroinista Stan és Pant nézni másfél órán át tökéletes könnyes szórakozás.

Bujdosó Bori

KAPCSOLÓDÓ CIKK