"Két évbe telt, hogy odaérjünk az esküvőre"

2006.06.06. 11:56

Szerencse, hogy a három Guantánamóból szabadult pakisztáni-angol fiú, Asif, Ruhel és Shafiq hosszas győzködés után ráállt, hogy film készüljön a megpróbáltatásaikról. Michael Winterbottom és Mat Whitecross filmje nem csak arra szolgál, hogy világszerte saját szemükkel láthassák az emberek, hogy mi folyik az amerikai fogolytáborban, hanem a fiúknak is jót tett. Könnyebb együtt élniük a szörnyűségek emlékével abban a tudatban, hogy valami hasznos is származott belőlük. Legalábbis számomra ez derült ki beszélgetésünkből, amelyre a Guantánamo című film magyarországi bemutatója kapcsán került sor.

- Említettétek korábban, hogy a filmet megelőzően nem ismertétek Michael Winterbottomot. Mi volt az első reakciótok, amikor megkeresett benneteket a film ötletével?

Shafiq: Amikor először találkoztunk, mondta, hogy szeretne filmet csinálni a történetünkből, odaadta néhány korábbi filmjét, a Welcome to Sarajevó-t, az Ezen a világon-t és a The Claim-et, mi pedig megnéztük ezeket. Egyáltalán nem akartuk, hogy film készüljön rólunk, mert ez azt jelentette, hogy részletesen fel kell idéznünk mindent, amin átestünk, miközben mi felejteni próbáltunk. Még csak két és fél hónapja szabadultunk, amikor megkeresett bennünket. Próbáltunk túllépni ezen, és nem gondolni arra, hogy mi történt velünk. De volt egy másik dolog: amikor eljöttünk Guantánamóból, akik ott maradtak, arra kértek bennünket, hogy mondjuk el az egész világnak, hogy mi folyik ott. Szóval bizonyos szempontból kötelességünk volt, hogy nyilvánosságra hozzuk a történteket. Hatszor vagy hétszer találkoztunk a rendezőkkel, és végül úgy döntöttünk, hogy megcsináljuk.

- Szóval azért szükség volt egy kis győzködésre...

Shafiq: Igen. Amikor először megkerestek minket, úgy volt, hogy nem leszünk benne a filmben. Akkor nagyjából belementünk, és csak később merült fel, hogy jobb lenne, ha mi magunk is benne lennénk. Nem akartuk, hogy látszódjon az arcunk. Kicsit aggódtunk emiatt, ezért kikértük az ügyvédeink véleményét is, akik azt mondták, hogy ha meg akarjuk csinálni, nyugodtan csináljuk. Mondták, hogy mire a filmet bemutatják, eltelik másfél év, és akkor már a média érdeklődése sem lesz olyan elviselhetetlen, mint az elején. És Winterbottom mondott még valamit, ami döntő volt, mégpedig, hogy ha nem tetszik nekünk a végső verzió, akkor nem mutatják be a filmet.

- Ezek szerint az fel sem merült, hogy saját magatokat alakítanátok a filmben?

Ruhel: Nem. Eleinte úgy volt, hogy csak a hangunkat használják fel, és a színészek dramatizálják az eseményeket. De úgy a forgatás felénél felvetették, hogy jobb lenne, ha szerepelnénk is benne, mert a kép hatásosabb, mint a puszta hang. És akkor belementünk ebbe.

Forrás: [origo]
Marcel Zyskind operatőr és Michael Winterbottom rendező a Guantánamo forgatásán

- Hogy íródott a forgatókönyv? Egyszerűen leültetek velük, és elmondtatok nekik mindent, amin átestetek?

Ruhel: Először Oxfordba mentünk a társrendezőhöz, Mat Whitecrosshoz. Egy hónapot töltöttünk vele úgy, hogy minden nap három órán át interjút adtunk neki. Aztán ezt a 90 órányi interjút legépelték, és elküldték a Channel 4-nak, akik beleegyeztek, hogy megcsinálják.

Shafiq: Mat megkönnyítette a dolgunkat. Azt csinálta, hogy bekapcsolta a kamerát, de közben úgy dumált velünk, mintha egy hétköznapi beszélgetést folytatnánk.

Ruhel: A film Mat ötlete volt, tőle eredt az egész. A forgatás 2005. márciusában kezdődött a Shafiqkal és velem készült interjúkkal Angliában, miközben Asif Pakisztánban volt. Aztán Pakisztánban folytatódott, ahol felvették a faluját, meg ilyeneket. Asif interjúira pedig azután került sor, hogy visszajött Pakisztánból. A végső verzió a Berlinale előtt úgy egy héttel készült el.

Forrás: [origo]

Ruhel Ahmed, Asif Iqbal és Shafiq Rasul


- Tehát te és Shafiq a történteket követően akkor mentetek vissza először Pakisztánba?

Ruhel: Igen. Kicsit furcsa is volt. Megható. Asif esküvőjének a napja már ki volt tűzve, és a forgatócsoporttal együtt mentünk haza. Úgyhogy lényegében visszatértünk, hogy befejezzük, amiért eredetileg indultunk. Csak éppen volt közben egy kétéves szünet, mintha két évbe telt volna, hogy odaérjünk az esküvőjére.

- Mi a véleményetek az elkészült filmről? Teljesen tükrözi az élményeiteket, vagy inkább fikciós lett?

Ruhel: Szinte teljesen valósághű. Csak néhány apró rész van benne, ami kitalált.

- Szóval, ha dokumentumfilmet készítettek volna rólatok, az lényegében ugyanilyen lett volna?

Ruhel: Igen.

- Az elkészült film milyen hatást gyakorolt az életetekre?

Shafiq: Guantánamo után a filmben mutattuk meg először az arcunkat. Azóta, hogy bemutatták a filmet, mindenhol felismernek bennünket. De mindig pozitív reakciókat kapunk.

- Tehát véletlenül sem bántátok meg...

Shafiq: Nem. A film sok emberre nagyon nagy hatást gyakorolt.

Forrás: [origo]

Asif Iqbal és Shafiq Rasul

- Mit gondoltok, ha valaki megnézi a filmet, hiteles képet kap arról, hogy mi folyik Guantánamóban?

Ruhel: Szerintem elég pontos képet kap róla, bár nagyon sokfajta kínzási módszer van, amit nem tettünk bele a filmbe.

- Voltak dolgok, amik azért maradtak ki, mert túlságosan is brutálisak voltak?

Ruhel: Ha minden belekerült volna, az emberek azt hihetnék, hogy elfogult a film. Még így is van, aki azt mondja, hogy elfogult a film, de ennél sokkal több szörnyűség is lehetne benne. Ahányszor megmozdultunk, megvertek bennünket. De a rendezők úgy gondolták, jobb lesz, ha megpróbálnak egy semlegesebb álláspontot képviselni, és nem túl sok szörnyűséget belerakni, csak annyit, hogy ráébresszék az embereket, hogy mi folyik ott.

- Úgy gondoljátok, hogy ha minden benne lenne a filmben, az emberek el se hinnék?

Ruhel: Nem, szerintem az emberek tudják, hogy sokkal rosszabb a helyzet, mint amit a film megmutat, de voltak dolgok, amiket egyszerűen mi nem akartunk beletenni.

- Sokat utaztok a filmmel. Milyen reakciókat kaptok?

Ruhel: Mindenhol nagyon jó reakciókat kaptunk. A tegnap esti bemutatón is nagyon jól reagált a közönség.

Forrás: [origo]

Ruhel Ahmed, Asif Iqbal és Shafiq Rasul

- Mivel foglalkoztok, amikor nem a filmet kíséritek?

Ruhel: A film népszerűsítése teljesen lefoglalja az időnket, még nem kerestünk magunknak munkát otthon. De év végére lezárul ez, és akkor visszatérünk a régi életünkhöz. De az Amnesty International Guantánamo bezárásáért folytatott kampányában aktívan részt veszünk továbbra is.

- Végül szeretném megkérdezni, hogy ha egyáltalán volt időtök moziba menni, milyen jó filmet láttatok mostanában?

Ruhel: A Sziklák szemé-t. Meg a V mint vérbosszú-t. A Mission: Impossible 3 viszont szar volt.

Asif: A Sziriana tetszett.

Shafiq: A Sziklák szeme nem volt rossz.

Bujdosó Bori

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK