A nem karácsonyi rajzfilmek

2006.12.13. 19:10

Karácsonyi családi dömping a mozikban: csupa jópofa rajzfilm, kisállat és happy end. Ezekkel szemben az AniFest 4. filmszemle alkotásai leginkább pszichésen egzaltált szereplők felnőtteknek szóló, morbid kalandjait mutatják az erre nyitottaknak, szinte befogadhatatlan mennyiségben. Hagytuk leülepedni az élményeinket, és most beszámolunk róluk.

November 30. és december 2. között negyedik alkalommal kínált az AniFest lehetőséget arra, hogy nagyszerű animációs filmeket nézhessünk igényes körülmények között: elsősorban az Uránia Filmszínházban, kísérőként a Toldi moziban és a Szimpla kertben. Összeállítható volt olyan program, hogy minden filmet láthasson a fanatikus, fizikailag talán még végig is lehetett volna csinálni. Azonban az animációkra jellemző változatos ábrázolásmód, világkép, tárgyak és állatok megszemélyesítése miatt az körülbelül agyhalállal fenyegetetne, ha ilyen rövid idő alatt próbálnánk meg ennyi alkotást befogadni.

Egyébként sem a könnyű fogyaszthatóság jellemezte az alkotásokat. A "laikusok" az animációs filmfesztivál hallatán vidám kis rajzfilmekre, gyerekfilmekre gondolnak. Ilyenekkel így karácsony közeledtével egyébként tele vannak a mozik, és ezekkel szemben szerencsére komolyabb, javarészt csak 16-18 éven felülieknek szóló filmek szerepeltek az AniFest programjában. Talán ez okozta, hogy általában sötét tónusú, morbid hangulatúak voltak a versenyfilmek (500 jelöltből 24 került vászonra). Amelyeknél sikerült mondandót dekódolnom, azok között sok volt a kiábrándultságról, az elmúlásról, a megoldás nélküli problémákról szóló. Több hányás és rothadás, mint siker és öröm. Ugyanakkor mind a szakmai, mind a közönség által díjazottak olyan munkák lettek, amelyek a kevés kivételhez, a napfényesebb oldalhoz tartoznak.

Még az általános jellemzéshez tartozik, hogy a szervezők technikailag igényesebb, egyedibb alkotásokat válogattak a jelöltek közül: viszonylag sok volt a gyurmafilm, a számítógépes effektek lehetőség szerint háttérbe lettek szorítva. Továbbá teret nyertek az egész estés filmek, így több ilyen magyarországi premier is volt a fesztiválon.

Az AniFest évek óta próbál egy rendezőt kiemelni, több munkáját vetíteni és lehetőség szerint az alkotó is személyesen jelen van, beszélgetésekre is sor kerül. Idén Phil Mulloy morbid humorát és fekete szín iránti vonzalmát ismerhettük meg. Igyekszik filmjeit a lehető legminimálisabbra csökkenteni, tehát kevés jelenetet, helyszínt és színt, alakot használ. A közönséget szeretné munkára fogni, hogy azok hozzáképzeljék a részleteket filmjeihez. Ebből sok érdekesség nőhet ki, de eddig inkább csak egyszerű, animált, dühös tinédzser-firkák készültek. Például egész estés filmje, a The Christies 80 perc alatt csak 40 frémet használ, és rengeteg ismétlődő beszélgetést, mindez egy sötét teremben egy hatalmas vásznon - igazi agymosás.

Forrás: Fórum Hungary
Reneszánsz

Az egész estés filmek közül kettőt érdemes említeni. Mind a Kamera által homályosan, mind a Reneszánsz című filmeket először filmre rögzítették, majd ezt az anyagot később manipulálták, így a színészi mozgás emberi, ugyanakkor egy új képi világ jött létre. Ez a technika a Kamera által homályosan (Richard Linklater nem első ilyen filmje) esetében kevésbé indokolt, hiszen a történet gyakorlatilag ismert hétköznapi helyszíneket mutat, kevés az akció vagy a fantáziadús vízió. A könyv mondanivalójához a képi megjelenítés nem sokat ad hozzá. Ezzel szemben a Reneszánsz (Christian Volckman első filmje) egy gyönyörű vizuális csemege: bár csak fekete-fehérek a képek, de jellemző a több, átlátszó felület, ami indokolt is a film futurisztikus környezetében. Ráadásul ezzel a technikával nagyon jól játszanak, szép kompozíciók, áttűnések, vágások. Bár a Reneszánsz-nak a dialógusai gyengébbek, de ebben a filmben is találhatók érdekes utalások napjainkra, és a történet a hagyományos elemei ellenére tartogat meglepetést. A Reneszánsz lesz a mozikban, ott látni kell, míg a Kamera által homályosan csak DVD-n elérhető.

Forrás: [origo]
Paprika

Yasutaka Tsutsui két forgatókönyvet is írt, melyek megfilmesítve szerepeltek az AniFesten. Az egyik, Az idő fölött álló lány (rendezte: Hosoda Mamoru), egyike azoknak az alkotásoknak, amelyek igazán jobb kedvre derítik a nézőt. Tinédzserekről, barátságról szól, amit az időutazással próbál örökkévalóvá teremteni egy 17 éves lány. A másik film, a Paprika (rendezte: Satoshi Kon), a pszichológusok legújabb módszereibe ad betekintést. Ez az álomvilágokat bemutató thriller pedig a témának megfelelően színes, burjánzó, fantáziadús - és a végző összecsapásban az animékre jellemző módon kissé megalomán.

Díjakat a következő filmek kaptak:

A küldemény (Kill Novak) - közönségdíj - A leginkább számítógépes grafikára, 3D-s technikára épülő látványos, ötletes film egy életteret teremtő öregemberről szól.

Lapok (Pawel Weremiuk) - a fesztivál fődíja - Többféle technikát és ábrázolásmódot felvonultató, kedves és szórakoztató film egy idős néniről és rajzolt kutyájáról.

Pingpong (George Gendi) - egyszerű vonalrajzzal, vicces dialógussal két öregember sokféle arcjátéka és hangulata kerül bemutatásra.

Családi kötelék (Joanna Quinn) - egyrészt nagyon jó rajztudást mutat a film, másrészt egy esküvőt egy amatőr elsőkamerás nézőpontjából.

Az áruló szív (Annette Jung) - Edgar Allan Poe angol gótikus, horrorisztikus világú író egy elbeszélésének adaptációja a stílushoz illő grafikai ábrázolással.
 
Ami a díjazottakon kívül figyelmet érdemel:

Carlitopolis (Luis Nieto) - ez a fiatalember mindig groteszk és valóságosnak tűnő prezentációkat készít, vér rendszerint folyik. Most éppen egy egérkísérletet mutat be, de érdemes az alkotónak más filmjeit is keresni, nagyon egyedi.

Egy dög (O. Berry, A. Cui, O. Sipesaque, S. Chung-Hao Tung) - Egy Baudelaire-vershez készült animált illusztráció, a vers hangulatának megfelelő, gyönyörű képekkel.

Kürtösi István

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK