Tóth Orsi: Legalább kétszáz évesnek érzem magam

Vágólapra másolva!
Két hét múlva Tóth Orsi is végigmegy azon a vörös szőnyegen, amelyen már a világ összes nagy filmsztárja megfordult, ugyanis ő a női főszereplője Mundruczó Kornél Delta című filmjének, amely bekerült a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjába. Orsitól távol áll a díszbemutatók csillogása, legszívesebben farmerben menne mezítláb, de még inkább kihagyná az egészet, és kutyát sétáltatna helyette a gáton. A Szép napok, a Világszám! és a Johanna fiatal színésznőjével beszélgettünk.
Vágólapra másolva!

- Hol szerkóztad azt a kiskanalat, ami a Szép napok elején a szádban volt?

- Szeretem rágni a kanalakat, most is van egy csomó. Praktikus, ha van egy műanyag gyerekkanál a táskádban.

- A nyalókát is szereted?

- Igen, meg a gumicukrot.

- Azt mondtad abban az interjúban a Szép napok-DVD-n, hogy örültél, hogy az a kanál bekerült a filmbe.

- Igen, az valahogy olyan személyes volt, mert azt én szoktam csinálni. De nem volt tudatos, véletlen volt. Mert amikor nem forgattunk, akkor mindig rágtam azt a kanalat, és egyszer csak ott maradt, és mondta Kornél, hogy de jó. De nem biztos, hogy így volt.

- Máskor nem történt meg, hogy így beloptad magad egy filmbe?

- Remélem, hogy nem kell belopni. Bennük vagyok eléggé.

- Hegedűs D. Géza volt az osztályfőnököd, aki mostanában eléggé dagályos, szenvelgő és mesterkélt tud lenni. Akkor is ilyen volt?

- Ezzel nem értek egyet. Neki teljesen más az útja, mint az enyém, teljesen másfajta dolgot csinál, de közben nagyon nagy tudású ember. Tud ő nagyon bátor lenni, megmutatni saját magát, és akkor csodálatos, amit csinál. Nyilván nem értek vele egyet sok mindenben, de hát működik.

- Mindig ilyen elfogadó voltál az emberekkel?

- Nem vagyok elfogadó, mert nagyon sokat dühöngök magamban, és nem tudom könnyen elfogadni a dolgokat, inkább egyszerűen tiszteletben tartom, hogy ő másképp gondolja. De ez nem elfogadás, ez egészen más.

- Elfogadod, hogy ő más.

- Akkor mondjuk ezt. Elfogadom, hogy ő más, de ez nem az ő elfogadása.

- Az Ópium tetszett neked?

- Szégyellem magam, de nem láttam. Amikor moziban voltam, csomószor láttam, hogy adják, de valahogy nem éreztem rá késztetést, hogy megnézzem.

- Abban a lány nagyon Tóth Orsi-s volt.

- Igen, ezt sokan mondták.

- Szoktál bulizni járni?

- Nagyon hangulattól függ. Persze, hogy néha eldurran az ember agya. De az kell, nem?

- A beszédhibádból nem próbáltak meg kigyógyítani a főiskolán?

- Rajta voltak, de nem sikerült.

- Az miben nyilvánul meg?

- Azt mondják, hogy pösze vagyok. Engem nem zavar.

- A Nibelung lakópark-ban még a szokottnál is beszédhibásabbnak mutatkoztál. Szándékosan? Rendezői koncepció?

- Nem volt koncepció. Az attól függ, hogy milyen napom van, mennyire vagyok fáradt.


- Kornéllal szoktatok bandázni csak úgy munkán kívül is?

- Ha nem dolgozunk, akkor nagyon ritkán találkozunk. Nem azt mondom, hogy sose, mert néha felhívjuk egymást, vagy összefutunk valahol, de az fehér holló kategória. Csinálja a dolgát, én meg az enyémet.

- Amikor készül valami új filmre, neked melyik stádiumban szokott szólni?

- Ha kellek, tudja, hol talál.

- Utána beszélgettek róla?

- Szokott mondani pár dolgot, de nem nagyon sokat .

- Ha jól raktam össze a nyilatkozatokból, a Szép napok-ra fotó alapján választott ki, és a próbákon sem nagyon voltál hajlandó megszólalni, és már aggódott, hogy meg fogod-e tudni csinálni a szerepet, és direkt az egyik legnehezebb jelenettel kezdte a forgatást, hogy kiderüljön, működni fogsz-e. Akkor kitőrt belőled egyszer csak a színésznő?

- Egyáltalán nem. Nem éreztem, hogy bármi változott volna. Életemben nem voltam se színházi előadásban, se filmben. Az volt az első élményem, hogy ott álltam egy zuhanyzóban tök meztelenül és velem szemben ott a stáb. Az első három percben konkrétan azt éreztem, hogy most nyíljon meg alattam a föld. De most. Letelt a három perc, és nem nyílt meg, akkor azt éreztem, hogy most már mindegy, jól van, akkor csináljuk.

- És akkor élvezni is kezdted valamennyire?

- Nem gondolsz erre. Csinálod és kész. Túlélés.

- Soha nem szoktad élvezni a játékot?

- Élvezem, de nem azért, mert jó szerepelni. Nem cél. Nem érdekel. Hanem mert valamit meg tudok ezáltal fogalmazni magamból, dolgokat, amik nekem fontosak, és nem tudnám máshogy elmondani.


- Arra sosem gondoltál, hogy mennyire lenne más az életed, ha nem találkoztok Kornéllal?

- Nem, mert találkoztunk.

- Ő volt az, aki megtalálta hozzád a kulcsot? Mert addig elég elveszettnek tűntél...

- Azután is, sőt most is. De azóta eltelt nyolc év, nyilván az ember tapasztal dolgokat. Másképp könnyű, másképp nehéz.

- Azzal, hogy együtt dolgoztok és lehetőséget kaptál ezeket a dolgokat megfogalmazni, úgy érzed, hogy könnyebb lett neked?

- Inkább csak nagyon sok minden tudatosult bennem, ami addig csak kavargott a fejemben. Nem könnyebb. Sőt nagyon sokszor azt érzem, hogy jobb, ha az ember nem tud olyan sok mindent. Az a része az életemnek nem múlt el, ugyanúgy bennem van a mai napig, csak most már kicsit rálátok talán, de ez nem azt jelenti, hogy egyszerűbb lett az életem.

- Mit értesz azon, hogy "az a része"?

- Amikor még nagyon zavaros voltam. Például most már szoktam beszélni meg enni. Megtanultam, hogy ezek fontos dolgok.


- A Deltá-ban van az a jelenet, amikor mondod, hogy egyszer egy évig nem ettél. Az tőled jött?

- Kornél írta, de nem véletlenül.

- Volt egy év, amikor nem ettél?

- Több év is volt. Nem úgy, hogy konkrétan semmit, de hónapokig bírtam napi egy paradicsommal.

- Nem voltál éhes?

- Nem voltam éhes.

- Nem gyengültél le?

- Hát hogy a francba ne.

- Pszichológushoz jártál?

- Kellett volna, de nem nagyon találtam egyikkel sem a hangot, és inkább hagytam. De megoldódott. Amúgy is csak magamtól oldódott volna meg, maximum segítséget kaphattam volna hozzá, de nem kerültem velük olyan viszonyba, hogy megengedjem ezt nekik. Azt éreztem, hogy hagyjatok már békén, ezeket én tudom, ettől nekem nem lesz jobb. Nem az a baj, hogy nem tudom, hanem az, hogy nem bírom elviselni.

- De egyre könnyebben viseled el az életet, nem?

- Nem. Nehezen viselem el, de nagyon szeretek élni. Ez tök ellentmondásos, de tényleg így van. Abban könnyebb azért, hogy most már például a bankban el tudod intézni a dolgokat. Tanulsz kicsit praktikusnak lenni. Régebben ezt sem tudtam. Most nekik is jobb, nekem is.