Mindenki a pornón pörög

James Franco alámerül a szadomazo melegszex bugyraiba, majd Hugh Hefnerré változik, Ethan Hawke és Julie Delpy kapcsolata kilenc év után folytatódik, Steven Soderbergh idegileg kikészíti Rooney Marát, Joseph Gordon-Levitt pornófüggő lesz, Steve Coogan pedig pornópápa. A február 7-én kezdődő 63. berlini filmfesztivál tele lesz csodálatos filmekkel, mi ezekre vagyunk a legkíváncsibbak.

10. The Look of Love

Michael Winterbottom iszonyú gyorsan dolgozik, és minden évben előáll egy-két új filmmel. Az idei első a Berlinale Special Gala keretében vetített The Look of Love. A rendező megint egyik kedvenc színészével, Steve Coogannel dolgozott, akit rendezett már a Non-stop party arcok-ban, a Bikatöké-ben és a The Trip című sorozatban is. Coogan Paul Raymondot formálja meg, aki 2008-as haláláig Nagy-Britannia egyik leggazdagabb embere és talán legnagyobb pornókirálya volt. Raymond karrierje egy sztriptízbárral kezdődött, aztán egyre több ingatlant vásárolt fel, és végül egy egész, pornóújságokra specializálódott médiabirodalmat épített ki. Coogan szupernek tűnik a szexmániás, de magányos mogul szerepére, tragikus sorsú lányát pedig a feltörekvő brit színésznő, Imogen Poots (Jane Eyre, Frászkarika) alakítja.

* * *

9. Magyarok

A hivatalos programban nem vetítenek magyar filmet az idén, persze nem is nagyon lenne mit: egyedül Szász János már elkészült A nagy füzet-e lett volna esélyes, amit információnk szerint meg is mutattak a berlini válogatóknak, ám ők nem választották be a versenyprogramba. De azért egész sok magyar film és alkotó jelen lesz a Berlinalén ilyen-olyan módon. A koprodukciós fórumon Pálfi György és producere, Pusztai Ferenc vesznek részt A hang című filmtervvel, amely, mint korábban megírtuk, részben Stanislaw Lem Az Úr hangja című regényén alapul majd, és egy középkorú magyar férfiról szól, aki sosem találkozott Amerikába disszidált tudós apjával, de saját családalapítása küszöbén elhatározza, hogy elutazik az Egyesült Államokba, és megkeresi. A filmet nagyobb részben az USA-ban forgatnák, Pálfiék ehhez keresnek Berlinben külföldi partnert.

Ötvös András, Keresztes Tamás, Orosz Ákos és Rába Roland az Isteni műszak forgatásán

A tavalyi Berlinalén a Csak a szél-lel Ezüstmedvét nyert Fliegauf Bence a Talent Campus február 14-én du. 2-kor megrendezett előadásában vesz részt, ahol David Gordon Greennel (George Washington, All the Real Girls) és Oliver Hermanusszal (Szépség) arról fognak beszélgetni, hogy "hogyan meséljünk el olyan történeteket, amelyek erős, de kimondatlan érzelmekre és árnyalt képi megoldásokra támaszkodnak". Az európai filmpiacon természetesen az idén is lesz magyar pavilon, ahol többek közt a tavaly bemutatott Sherlock Holmes nevében, illetve a premier előtt álló Liza, a rókatündér és az Isteni műszak forgalmazási jogát árulják majd (a teljes katalógus itt tekinthető meg), ezenkívül fesztiválok számára friss magyar rövidfilmeket és dokumentumfilmeket is kínálnak.

Balsai Móni és Kovács Lehel a Liza, a rókatündér forgatásán

A rövidfilmes versenyben sem képviseltetjük magunkat, de Szabó Simon A fal című új rövidfilmje online megtekinthető lesz a szakmabeliek számára. A ScriptEast nevű forgatókönyv-fejlesztő workshopon Vágyvölgyi B. András 1989 című filmterve vesz részt, amely a rendszerváltásról szóló, azonos című regénye alapján készül. A "The Weimar Touch" címet viselő retrospektív szekció keretében pedig a német Hermann Kosterlitz Péter című, 1934-es osztrák-magyar-amerikai komédiáját vetítik, amelyben Gaál Franciska egy magát fiúnak álcázva érvényesülni próbáló szegény lányt alakít.

* * *

8. Upstream Color

Shane Carruth 2004-ben megcsinálta a Találmány (Primer) című időutazós filmet, amelyben pár ezer dollárból sokkal izgalmasabban (és követhetetlenebbül) dolgozta fel a témát, mint a legtöbb hollywoodi blockbuster. Azóta nem lehetett hallani róla, de az idei Sundance-en végre bemutatták a második filmjét, amely a Berlinale Panorama szekciójában is látható lesz. A kritikák alapján az biztos, hogy az Upstream Color még sokkal kevésbé érthető, mint a korábbi film, mindenesetre szerepel benne egy nő (Amy Seimetz), akit furcsa és gusztustalan kísérleteknek vetnek alá egy disznóval, valamint egy férfi (a rendező alakítja), akik feltehetően a kísérletek következtében elveszítik az identitásukat, de egymásra találnak, és megpróbálják valahogyan értelmezni a múltjukat és jelenüket.

* * *

7. Frances Ha

Noah Baumbach Frances Ha című filmjével kapcsolatban az volt a legmeglepőbb, hogy teljes titokban készült, és szinte mindenki akkor hallott róla először, amikor bejelentették, hogy levetítik a tavaly őszi torontói filmfesztiválon. Minden arra utal, hogy a Frances Ha-ban ötvöződik a nehezen beilleszkedő figurákat felvonultató független filmjeiről ismert rendezőnek (A tintahal és a bálna, Margot az esküvőn) és barátnőjének, a mumblecore-istennőként tisztelt Greta Gerwignek az érzékenysége, aki a film társírója volt, és a főszerepet is játssza. A fekete-fehér filmben Gerwig egy huszonéves New York-i lányt alakít, aki táncos szeretne lenni, de sehogy sem akar beindulni a karrierje. Amikor lakótársa és legjobb barátnője elköltözik, lakhely nélkül marad, és egyre inkább csak sodródik a nagyvárosban.

* * *

6. Paradies: Hoffnung

Az embereket leginkább szánalmas szörnyetegnek ábrázoló osztrák rendező, Ulrich Seidl Paradies-trilógiájának záró darabját a versenyprogramban mutatják be. A tavalyi cannes-i filmfesztiválon vetített Liebe alcímű, végtelenül nyomasztó első film egy Teresa nevű középkorú nőről szól, aki kenyai férfiprostik körében próbálja megtalálni a szerelmet, a Velencében bemutatott Glaube alcímű második film középpontjában Teresa testvére, egy katolikus nő áll, aki házról házra járva próbálja megtéríteni az embereket, a Hoffnung főhőse pedig Teresa túlsúlyos lánya, Melanie, aki nyárra egy fogyasztótáborba megy, ahol beleszeret a tábori orvosba, akit minden rendelkezésére álló eszközzel igyekszik elcsábítani. A három film közül állítólag ez a legkevésbé nyomasztó: mint a Remény alcím is mutatja, itt legalább felcsillan a lehetőség, hogy a lányok igaz szeretetre, szerelemre találnak még az életben.

* * *

5. Prince Avalanche

David Gordon Green valamelyest érthető, de eléggé kiábrándító utat járt be rendezőként az ezredforduló óta, a versenyprogramban szereplő Prince Avalanche című filmjére különösen azért vagyunk kíváncsiak, mert úgy tűnik, ez megújulást hozott az utóbbi években érdektelenné vált filmes munkásságában. A lírai és érzékeny George Washington (2000) és All the Real Girls (2003) után Green megcsinálta az Áramlat című thrillert és a Snow Angels-t, amelyeken még látszott a keze nyoma, de aztán jött az Ananász expressz című szívós komédia, majd két nézhetetlenül fárasztó vígjáték, a Király! és a The Sitter.

A Prince Avalanche szintén vígjáték, de hangulatában és képi világában állítólag Green korai filmjeit idézi. A 80-as évek végén játszódik, és két útmunkásról (Paul Rudd és Emile Hirsch) szól, akik emberektől távol, egy erdős területen dolgoznak egy nyáron át, és szinte kizárólag egymás társaságával kell beérniük. A Prince Avalanche érdekessége, hogy egy 2011-es, Either Way című izlandi film remake-je, és Green már eleve úgy nézte meg a filmet, hogy remake-elni fogja, mert egy barátjától hallotta, hogy a hangulata pont olyan, ami neki bejönne. A film villámgyorsan és titokban készült: tavaly februárban kezdték a forgatást, és a nyár végére már készen is voltak vele.

* * *

4. Mellékhatások (Side Effects)

Steven Soderbergh szinte mindig érdekes, azóta pedig, hogy bejelentette, felhagy a filmkészítéssel, különösen. Tavaly bemutatták tőle a Magic Mike-ot, amelyben csodálatos húspiacot csinált egy maréknyi férfisztárból, az idén pedig megérkezik az utolsó két filmje. A másik majd a Behind the Candelabra lesz a Liberacét alakító Michael Douglasszal és a szeretőjét játszó Matt Damonnal, amelyet a nyáron ad le az HBO, az utolsó előtti pedig a versenyprogramban debütáló Mellékhatások, amely már május 9-én eljut a magyar mozikba is. A lélektani thriller a mentális zavarokra használt gyógyszerek kritikájaként is felfogható: Jude Law egy pszichiátert alakít, aki egy fiktív gyógyszert ír fel Rooney Marának a szorongására. Egy ideig úgy tűnik, a gyógyszer csodát tesz a fiatal feleséggel (a férj Channing Tatum), de aztán tragikus esemény következik be, és a pszichiáter bajba kerül.

* * *

3. James Franco

Már el sem képedünk azon, hogy átlag hetente érkezik egy hír valami új James Franco-projektről, egyszerűen beletörődtünk, hogy ez a fickó ugyanannyi idő alatt tízszer annyit csinál, mint mindenki más. A Berlinalén például három filmje is lesz. A legszemélyesebbnek a Panorama szekcióban szereplő Interior. Leather Bar. című egyórás alkotás tűnik, amelyet Travis Mathewszal együtt rendezett, és amelynek az egyik főszerepét is Franco alakítja. Elég rendhagyó vállalkozásról van szó, amelynek William Friedkin 1980-as, Al Pacino főszereplésével készült Portyán című thrillere a kiindulópontja. A Portyán-ban Pacino egy New York-i nyomozót játszik, aki beépül a szadomazo melegklubok világába, hogy elkapjon egy meleg férfiakat ölő gyilkost. A film eredeti változatában explicit melegszexjelenetek voltak, de ezeket Friedkin kénytelen volt kivágni, hogy a filmje moziforgalmazásba kerülhessen. A 40 percnyi kivágott anyag megsemmisült, de az Interior. Leather Bar. ennek a forgatását próbálja reprodukálni.

James Franco (bal szélen) az Interior. Leather Bar.-ban

Franco a Mély torok sztárjáról, Linda Lovelace-ről (Amanda Seyfried) szóló Lovelace egyik mellékszerepében is felbukkan, mégpedig a Playboy-alapító Hugh Hefnert játssza. Továbbá a meglehetősen izgalmasan hangzó Maladies főszereplője is. Utóbbi egy a 60-as évek Amerikájában játszódó dráma három sajátos, a társadalom által abnormálisnak tartott figuráról: egy sorozatszínészről, aki a mentális problémái miatt kénytelen feladni az állását (őt játssza Franco), egy transzvesztita festőnőről (Catherine Keener) és egy saját világába zárkózó, alig beszélő lányról (Fallon Goodson). A Lovelace-t és a Maladies-t is az amerikai független filmeket bemutató Panorama Special-szekcióban vetítik.

* * *

2. Don Jon's Addiction

A harmincas amerikai színészek közül nagy kedvencünk Joseph Gordon-Levitt, aki nemcsak szuper színész, hanem például cukin zenél is és üzemelteti a Hitrecord nevű kreatív közösségi oldalt, amely különböző területeken alkotó művészeket hoz össze közös projektekre. Csak idő kérdése volt, hogy a fékezhetetlen kreativitású Gordon-Levitt megcsinálja első saját filmjét: a Don Jon's Addiction-t ő írta, rendezte és a főhőst is maga játssza, mégpedig egy olyan srácot, aki a pornó bűvöletében él, és ez erősen rányomja a bélyegét a nőkkel létesített kapcsolataira is. Aztán találkozik Scarlett Johanssonnal, majd Julianne Moore-ral, és a két nő révén elkezd rájönni, hogy a pornón túl is létezik élet. A Don Jon's Addiction-t a Panorama Special szekcióban mutatják be.

* * *

1. Before Midnight

Nem igazán szokott előfordulni, hogy egy trilógia részről részre egyre jobb lesz, de nagyon úgy fest, hogy Richard Linklater három szerelmes filmje esetében ez a helyzet. Az 1995-ös Mielőtt felkel a nap-ban a még kölyökképű Ethan Hawke szerelmesedett bele Julie Delpybe egy Budapestről Párizsba tartó vonaton, és annyira egymásra kattantak, hogy Bécsben leszálltak, hogy együtt töltsenek egy romantikus éjszakát. Kilenc évvel később Párizsban találkoztak a Mielőtt lemegy a nap-ban, amely - talán azért, mert ezúttal már a két főszereplő is beszállt a forgatókönyvírásba - még személyesebb és szerethetőbb lett, mint az első film.

A második rész óta ismét eltelt kilenc év, és az immár házas főhősökkel Görögországban vesszük fel a fonalat. Ezt a filmet megint hárman írták, és valószínűleg nem csúszott félre a dolog, mert a Sundance filmfesztiválon a kritikusok egyszerűen elolvadtak a filmtől. Jó hír, hogy már magyar forgalmazója is van, mire vége a Berlinalénak, talán már az is kiderül, hogy mikor mutatják be nálunk. A Before Midnight-ot a versenyprogramban, de versenyen kívül vetítik.