Jamie Bell: Nyilván nem szerelmi történet

Tizenegy év telt el azóta, hogy Jamie Bell berobbant a Billy Elliottal. 2011 pályája eddigi legerősebb évének ígérkezik: a részben Magyarországon forgatott A sasban Channing Tatum rabszolgája, hamarosan egy új Jane Eyre-adaptációban tűnik fel, karácsonykor pedig Steven Spielberg Tintinjének főszerepében láthatjuk. A huszonöt éves színész telefonon mesélt nekünk A sas rejtett homoerotikájáról, Tintin és Hitchcock kapcsolatáról, és arról, hogy színész létére jobban szeret a háttérben maradni.

- Mennyire volt nehéz számodra az átmenet a gyerekszínészség és a felnőtt karrier között?

- Azt hiszem, ez sok színésznek nehézséget okoz, különösen azoknak, akik nagyon fiatalon kezdtek el dolgozni, de én szerencsés voltam, mert olyanok vettek körül, akik tényleg az én javamat tartották szem előtt. Azt akarták, hogy normális gyerekkorom legyen, és szépen visszaküldtek az iskolába tanulni. Ez vonatkozik a családomra és az üzleti partnereimre is, ők mind segítettek abban, hogy jó döntéseket hozzak. Nekem azért is könnyű volt viszonylag a dolgom, mert amikor igazán kicsi voltam, még nem színészkedtem.

- Általában hogyan kapsz szerepet: meghallgatásokra jársz, vagy már inkább felkérnek, hogy játssz el valamit? A sas esetében hogy volt?

- Ennél a filmnél egyszerűen úgy volt, hogy Duncan és Kevin (Duncan Kenworthy, a film egyik producere és Kevin Macdonald rendező - a szerk.) elküldte nekem a forgatókönyvet, ami nagyon tetszett, különösen az az üzenet, amit Jeremy (Jeremy Brock, a film forgatókönyvírója - a szerk.) közvetíteni akart a történettel. Ezután általában az történik, hogy leülsz a rendezővel, aki mesél az elképzeléseiről, és akkor kiderül, hogy egyáltalán bírjátok-e egymást. Kevinnel abszolút bírtuk egymást, és hasonló elképzeléseink voltak arról, hogy milyennek kéne lennie ennek a filmnek. Egyetértettem azzal a politikai allegóriával, amit ki akart fejezni a filmmel. Később Los Angelesben újra találkoztunk, és akkor már tudta, hogy Channing játssza majd a főszerepet, amit remek ötletnek tartottam.

- Tudom, hogy a film kedvéért tanultál meg lovagolni, és a harci jelenetekhez speciális kiképzést kaptál, de szükség volt valamilyen általános edzésre vagy diétára is ahhoz, hogy olyan izmossá válj, amilyen a filmben vagy?

- Se Channingnek, se nekem nem volt trénerünk a forgatás alatt, és a szerep fizikai aspektusát ki-ki a maga módján közelítette meg. Én egy rabszolgát játszom, aki nem valami egészségesen táplálkozik, sőt, lehet, hogy néha nem is kap enni, úgyhogy nem akartam túl izmosnak vagy egészségesnek tűnni a filmben. Sokkal inkább az volt a cél, hogy inas legyek. Ha izmosnak látszom, az szerintem csak a sok lovaglástól van.

Jamie Bell A sas című filmben

- Akadtak kritikusok, akik úgy gondolták, hogy a figurád és Channing figurája közt homoerotikus vibrálás van a filmben, erről mi a véleményed?

- Ami kettejük közt zajlik, nyilván nem szerelmi történet. Nem tudom, a magyarban van-e erre szó, de mi angolul az ilyen filmeket "bromance"-nek nevezzük. A viszonyuk inkább olyan, mintha családtagok, testvérek lennének. Ez látszik azon is, ahogyan veszekednek, ahogy rivalizálnak egymással. A szeretet és csodálat, amit egymás iránt táplálnak testvéri szeretet, nem pedig homoerotikus. De, ha valaki ezt akarja belelátni, persze szíve joga.

- A forgatás alatt volt időd Budapesten körülnézni? Milyen helyeken jártál?

- Amikor az ember egy fizikailag ennyire sokat követelő filmen dolgozik, mindig a következő forgatási napra koncentrál, de azért volt időnk egy kicsit mászkálni a városban, például megnéztük a Dunát és sétálgattunk a hidakon. A film első felét pedig lényegében a magyar tájnak köszönhetjük, hiszen a római kori Britanniában játszódó részeket mind ott vettük fel.

Channing Tatum és Jamie Bell A sas londoni premierjén

- Szerinted A sas elsősorban kiknek szól, kiknek fog bejönni?

- Ez érdekes kérdés, mert az volna logikus, ha a film legjobban a tizenéves fiúknak tetszene, de a tesztvetítésekből az derült ki, hogy az idősebbek és a női nézők is ugyanúgy szeretik. A film sokféle elemből áll, és mindenki találhat benne valamit, ami megfogja. Az egyik főtéma például az apa-fiú kapcsolat, és emiatt el tudom képzelni, hogy apák és a fiaik együtt elmenjenek megnézni. Részben családi film, részben akciófilm, szóval nem csak egy célközönségnek szól.

- Ennek nincs meg az a veszélye, hogy ha a film mindenkihez szól, akkor végül senkihez se szól?

- Nem is tudom, nyilván elsősorban azért a férfiközönségre számítunk, de nem aggódunk amiatt, hogy ne találná meg a közönségét. Nagyon elégedettek vagyunk a filmmel, az volt a célunk, hogy valami újat hozzunk létre ezen a műfajon belül, és szerintem ez sikerült is.

- Tudnál mesélni egy kicsit arról, hogy milyen lesz a Tintin hangulata? Milyen jellegű filmre számítsunk?

- A jó hír az, hogy Steven Spielberg, Peter Jackson és én is nagy rajongói vagyunk a Tintin-könyveknek, így a figurák filmbeli ábrázolása nagyon hű marad a képregényekhez. Azzal a technikával, amivel a film készül, képesek vagyunk megőrizni az alapanyag Hergé által megteremtett esztétikai értékeit. Ami a hangulatot illeti, eléggé film noiros, szinte hitchcocki lesz, és persze nagyon kalandos és izgalmas is. Több műfaj is keveredik benne, de az európai gyökerektől nem szakadunk el.

Jamie Bell, Andy Serkis, Peter Jackson és Steven Spielberg a Tintin-film forgatásán

- A motion capture-technika alkalmazása nem kiábrándító egy színész számára?

- Nem igazán. Tényleg azt hinné az ember, hogy nem jó egy szobába bezárva forgatni hosszú időn keresztül, úgy, hogy az ember nem lép kapcsolatba a valódi fizikai környezettel, de szerintem a legtöbb színész, aki forgatott így, nagyon felszabadítónak találja. A kreativitás egy ilyen helyzetben nagyon nagy teret kap, mert magadnak kell kitöltened a lyukakat.

- És mi a helyzet a végeredménnyel, nem zavar, hogy nem látszik az arcod a filmben?

- Nem, pont ellenkezőleg. Örülök annak, hogy ez a technika anonimitást biztosít, és elbújhatok mögé. Nem vágyom arra, hogy ennyire a figyelem középpontjába kerüljek, és mázlim van, hogy elvállalhattam egy ilyen nagy filmet, és közben mégis a háttérben maradhattam.

- Ha megkaptad volna Pókember szerepét, aggódtál volna az ismertség hátulütői miatt?

- Nagy kihívás lett volna, de azért nyilván megbirkóztam volna azzal is, ahogy általában minden kihívással! De szerintem arra a szerepre megtalálták a megfelelő fickót.

Mia Wasikowska és Jamie Bell a Jane Eyre-ben

- Az új Jane Eyre-adaptációban St. John Riverst játszod, aki a regényben egy nagyon vallásos és iszonyatosan merev figura. Nem volt nehéz belehelyezkedni ebbe a karakterbe?

- Kicsit megújítottuk a regényt, azt akartuk, hogy minden figura nagyon valószerű legyen, és mindegyik figurának a sötétebb oldalát próbáltuk megragadni. St. John tényleg meglehetősen elfojtós. Elveszítette az apját, az élete megrekedt egy ponton, nem képes kommunikálni és kifejezni az érzéseit. És hirtelen megjelenik az életében ez a lány (Jane Eyre, akit Mia Wasikowska alakít a filmben - a szerk.), akivel szemben olyan ellentmondásos érzések támadnak benne, amik nincsenek összhangban a hitével. És ezen a konfliktuson keresztül felszínre tör a személyisége sötét oldala. Tény, hogy ez a figura egyáltalán nem hasonlít rám, és így nem nagyon volt olyan személyes tapasztalat, amiből meríthettem volna a megformálásakor, de Cary Fukunaga a fiatal kora ellenére nagyon erős rendező, akinek határozott elképzelései voltak arról, hogy mit akar a színészeitől.

- Láttál valami jó filmet mostanában?

- Sok nagyon jó filmet láttam, a Toy Story 3 fantasztikus volt!