Cannes: Zagyva vérfertőzés

Tom Kalin a '92-es Sundance filmfesztivál csodagyerek-csapatába tartozott Tarantinóval, Gregg Arakival, Tom DiCillóval és a többiekkel együtt, de a fesztiválon bemutatott Ájulás-át (Swoon) követően mostanáig nem sikerült egyetlen nagyjátékfilmes tervét sem megvalósítania. A homoszexuális gyerekgyilkosokról szóló Ájulás, ha nem is tökéletes, de izgalmas, sokat ígérő film volt, ezért nagy reményekkel ültem be a Rendezők kéthete szekcióban vetített új, Savage Grace című Kalin-filmre. Kollégáimmal együtt hatalmas csalódás lett osztályrészem, bár a film jól indul, egy idő után utat téveszt és bosszantóan egyenetlenné és szinte értelmezhetetlenné válik. Az új darab témáját tekintve sokban hasonlít elődjére, ez is egy megtörtént gyilkossági esetet dolgoz fel, amelyben központi szerepet kap a homoszexualitás. A mese egy - a játékidő előrehaladtával egyre diszfunkcionálisabbá váló - családról szól: örökség révén tehetős, keserű apa (Stephen Dillane), magamutogató, különc anya (Julianne Moore) és Tony fiuk (Eddie Redmayne), a kvázi főszereplő, akinek bölcsőtől felnőttkorig követjük végül teljesen kisikló életét. Bár a film kétharmadáig ez egyáltalán nem derül ki, visszatekintve egyértelműnek tűnik, hogy Kalin azt akarta bemutatni, hogy a két önző szülő hogyan teszi tönkre a homoszexuális irányultságú Tonyt, aki a film végére szexuális kapcsolatba lép saját anyjával, majd - lelövünk minden poént - leszúrja őt. A bökkenő csak az, hogy a forgatókönyvíró Howard A. Rodmannek és a rendezőnek nem sikerült egy A-ból B-be tartó történetet és dramaturgiát kreálnia, a film első és második fele épp csak köszönőviszonyban van egymással.Anya (Moore) és fia (Redmayne), illetve apa (Dillane) és anya a Savage Grace-benAmíg együtt a háromtagú család, nem sok minden jelzi előre a dolgok későbbi őrült tragédiába fordulását, apuka és anyuka kapcsolata persze nem teljesen kiegyensúlyozott, kicsit szokatlan, kicsit dekadens, de azért úgy tűnik, mindketten törődnek a fiukkal - így a szülők életmódja semmire sem magyarázat, pusztán attól, hogy anyuka néha félrekefélt, a legtöbb gyerekből nem lesz vérfertőző gyilkos. Az apa később elhagyja a családját, hogy összebútorozzon egy fiatal spanyol lánnyal, és nagyjából itt kezd hiteltelenné válni a film. Eddig elhittük a három főhőst, most viszont elkezdenek minden átérezhető motiváció nélkül abszurdan viselkedni: az apa nem hajlandó többé találkozni Tonyval, Tony nyilvánvalóan a fiúkat szereti, de aztán mégis bebújik harmadiknak az ágyba anyja és annak szeretője mellé, az anya meg egy megfelelő pillanatban kigombolja Tony sliccét és az ölébe ülve elégül ki. Ha az alkotóknak sikerült volna megteremteniük valamiféle kontinuitást, ha már az elejétől kezdve e kimenetel irányába haladtak volna a vészterhes események, még jó is lehetett volna ez a film, de ezt egyáltalán nem tudták megvalósítani. Még a színészek is úgy viselkednek, mintha egyszer csak kihúzták volna alóluk a szőnyeget, a kezdetben hitelesen megformált figurák helyén a film végére csak idiótán rángatózó bábúk maradnak._________________Nézd meg a Filmklub újságíróinak Cannes-ban készült fotóit!