Ha egyszer majd megöregszünk....

2015.10.01. 14:50

Egymillió-kétszáznégyezer – a kevesebb mint tízmilliós Magyarországon ennyi 70 évnél idősebb ember él. A szerencsésebbek családjuk körében, esetleg házastársukkal töltik időskorukat, de egyre többen választják az idősotthonokat, azt remélve, hogy ha nem is a legjobb körülmények között, de viszonylagos biztonságban élhetnek utolsó éveikben. Az Origo az idősek világnapja alkalmából egy alföldi nyugdíjasotthonban járt.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Sokan magányosan élik le idős éveiket, a folyóparton álló alföldi idősotthonban viszont 150 szépkorú éli mindennapjait. Rájuk körülbelül százfős személyzet vigyáz váltásban, nővérek, ápolók, konyhások, takarítók. Bekerülni nem könnyű, és nem is ingyenes: a lakók átlagosan 87 ezer forintot fizetnek havonta, ezért állandó nővéri felügyeletet, szobát és ételt kapnak.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Ez a fotó még tavasszal készült, amikor gyakran kiviszik a lakókat a levegőre. Az itt élőknek szerencséjük van, hiszen az épülethez hatalmas kert is tartozik, ahol még sétálni is lehet. A tél közeledtével a hangulat is komorabb lesz, sokan nehezen viselik a sötétséget és a bezártságot. 

Fotó: Polyák Attila - Origo

A lakók választhatnak kétszemélyes, négyszemélyes, vagy ötszemélyes szobák között. Akármelyikbe is kerülnek, a legtöbben igyekeznek személyessé, barátságosabbá tenni a sivár falakat. Egy családi kép, néhány terítő vagy egy kis váza is az otthont jelenti. A lényeg, hogy emlékekkel legyenek körülvéve. 

Fotó: Polyák Attila - Origo

Nem mindenki képes már az aktív életre, sokan ágyhoz kötöttek, mások pedig már nem fogják fel, mi történik körülöttük. Ennek a négyszemélyes szobának az egyik lakója súlyos emlékezetkieséssel küzd. Hozzátartozói gyakran látogatják, de ő fél órával később már arra panaszkodik a szobatársaknak, hogy hozzá senki sem jön. "Amikor egyszer elmentünk a Parlamentbe, délután már nem emlékezett rá, hol járt" – mesélte az egyik ápoló. 

Fotó: Polyák Attila - Origo

Rossz időben, az unalmas hétköznapokon az idősek egyik legfontosabb szórakozása a televízió. Bár minden szobában van készülék, együtt azért mégiscsak jobb nézni a műsort. Az otthonban egyébként sokkal több nő él, mint férfi. A legtöbben férjük, feleségük halála után költöznek be. 

Fotó: Polyák Attila - Origo

Tibi bácsi is így került az otthonba, de ellentétben sokakkal, ő szinte egész nap talpon van. Ha éppen nem társasági életet él, akkor az ápolóknak segít: pelenkát hord, szemetet pakol, mindezt pedig olyan vidámsággal teszi, hogy ő a lakók kedvence. Bár a gondozók igyekeznek mindent megtenni, hogy a napok ne csak unalmas egyhangúságban teljenek, a falak között nehezen megy az idő.  

Fotó: Polyák Attila - Origo

Imre bácsi is sokszor okoz örömet lakótársainak. Tangóharmonikázik, egész életében lakodalmas zenész volt, minden hétvégén fellépett valahol. Az otthonban erre kevesebb a lehetősége, de lázasan gyakorol az idősek világnapja alkalmából szervezett rendezvénysorozatra. Csak a hangszerrel nincs megelégedve, szerinte a kölcsönharmonika nem az igazi, ezért megkérte az unokáit, hozzák el neki a sajátját. Azt szokta meg, az ő kezében az szól igazán jól. 

Fotó: Polyák Attila - Origo

Az otthonban most két házaspár lakik, Erzsi néni és Imre bácsi az egyik, ők saját szobában élnek. Imre bácsi nem mozog, és nem beszél, azért is költöztek be, mert a felesége nem tudta egyszerre vállalni az ápolását és a háztartás vezetését. Most egész napját Imre bácsinak szenteli: eteti, itatja, fürdeti. "Addig ápolom, ameddig csak bírom" - mondta. 

Fotó: Polyák Attila - Origo

Macskás Marika nem véletlenül kapta a nevét, ő a környék kóbor macskáinak jótevője. A szabályok szigorúak, az idősek nem hozhatnak magukkal háziállatot, így sokaknak hiányzik az otthon hagyott kedvenc. Marika mindennap tejet és ennivalót visz a cicáknak, így nemcsak az állatoknak tesz jót, hanem ő is elfoglalja magát. Úgy érzi, szükség van rá. 

Fotó: Polyák Attila - Origo

Zsuzsi és Marika ikrek: Zsuzsi fogyatékos, Marika pedig egy időskori betegség miatt megvakult. A testvérek nagyon ragaszkodnak egymáshoz, az otthonba is együtt költöztek be. Betegségük miatt sok helyre nem tudnak eljárni, együtt töltik napjuk nagy részét. 

Fotó: Polyák Attila - Origo

Az otthon vezetői igyekeznek mindent megtenni, hogy a lakók jól érezzék magukat. Anyák napján a helyi iskola néptáncosai adtak műsort, máskor felolvasásokat tartanak, de gyakran vannak kézműves-foglalkozások is. Tartják a kapcsolatot a többi idősotthonnal is. Persze annak, aki a műsor előtt két nappal vesztette el a férjét, a gyerekek láttán hamar elerednek a könnyei. 

Fotó: Polyák Attila - Origo

A szerelem nem ismer határokat, erre Évike és Jani bácsi a legjobb példa. Az alföldi otthonban ismerkedtek meg, és hamar elválaszthatatlanok lettek. Az enyhén értelmi fogyatékos Évike mindenhova elkísérte nála jóval idősebb szerelmét, egy percre sem engedte el a kezét. Nemrég azonban újra egyedül maradt: Jani bácsi a kép elkészülte után nem sokkal elhunyt. Ahogy egy ápoló fogalmazott: „nálunk a halál állandó vendég”.

Fotó: Polyák Attila - Origo

A havi 87 ezer forintos térítési díjból nem kerül mindennap rántott hús az asztalra. A 150 lakónak egy melléképületben főznek, az ételből a helyi általános iskolába is jut. Erzsi néni Imre bácsinak vágja fel a főzelékhez kapott fasírtot, hogy később megetesse szobájuk magányában. 

Fotó: Polyák Attila - Origo

A sivár folyosókon elsőre nem látszik, de az épületet nemrég felújították. Mint oly sok szociális otthon az országban, ez is egy nemesi család számára épült kúria volt az 1800-as évek elején, majd a második világháború mindent megváltoztatott. Hiába vészelte át az épület épségben a front elvonulását, a környék lakosai széthordták a berendezést. Szociális otthonként 1960 óta működik. 

Fotó: Polyák Attila - Origo

Az ápolók 12 óránként váltják egymást. A munka nehéz, és keveset fizet, nem is sokan bírják, de akik itt vannak, azok elhivatottságból csinálják. Egyikük szerint fel vannak készülve a legrosszabbra, de nekik az a feladatuk, hogy mindig az adott pillanatot próbálják széppé tenni. "Lehet, hogy arra nem emlékeznek, ami fél napja történt, de a pillanatot attól még megélhetik boldogan" – mesélte.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Gyógyszerosztás idején az intézmény olyan lesz, mint egy kisebb patika. Az otthonban 24 órás nővérszolgálat működik, van orvos és pszichiáter is, a lakók gyógytornára is járhatnak. Rendszeres vendég a fodrász és a manikűrös is. 

Fotó: Polyák Attila - Origo

A legnagyobb szobák 37 négyzetméteresek, ezekben már öten laknak. Fürdőszoba egyikhez sincs, a folyosókon vannak a zuhanyzók. A szobák berendezése egyszerű: szekrény, asztal, szőnyeg és televízió. Aki akar, kerékpárt, saját bútort vagy hűtőszekrényt is hozhat magával. 

Fotó: Polyák Attila - Origo

Látogatni szinte egész nap lehet az időseket, gyakran megfordulnak itt a gyerekek és az unokák is, vidámságot csempészve a lakók életébe. Az egyik szobában játék mackó vigyázza a nagymama álmát. 

Fotó: Polyák Attila - Origo

Éjszaka az otthonban. A sötétben a percek is lassabban telnek, aki nem tud aludni, az járkál az évszázados falak között. Tévét ilyenkor nem lehet nézni, hiszen azzal zavarnák a többi lakót, de az olvasólámpa sem mindig jó megoldás. Nővér persze ilyenkor is van, ha valami baj történne, segít. 

Zagyva-parti idősek otthonaFotó: Polyák Attila - Origo

Az idősotthon lakói szeretnek itt élni. Annál pedig mindenképpen jobb dolguk van, mintha egyedül kellene átvészelniük a mindennapokat. Itt kortársaikkal vannak körülvéve, vigyáznak rájuk, és nem teszi őket még kiszolgáltatottabbá a magány.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK