Kaszinóval teszik próbára a tőzsdét

A tőzsdézés nem más, mint szerencsejáték, állítják sokan. A vita nem új keletű, azóta létezik, hogy Boerse belga üzletember házában elindult a kereskedés 1801-ben. Az évszázados pró és kontra érveléseknek talán az vethet véget, ha Mark Cuban amerikai milliárdos üzletember megvalósítja weblogján ismertetett tervét. A Mavericks NBA kosárlabdacsapat tulajdonosa ugyanis olyan kockázati befektetési alapot hozna létre, amely szerencsejátékba fektet - és magasabb hozamot ígér a "klasszikus" alapoknál. Maga az ötlet azonban nemhogy véget vetett volna a vitáknak, inkább olaj volt a tűzre.

Piramisjátéknak nevezte a tőzsdét

Cuban bejegyzésében gyakorlatilag piramisjátéknak nevezte a tőzsdét, ahol egyesek bennfentes információk alapján, mások érzelmi alapon adnak-vesznek. A milliárdos a tőzsdei cégeket az eredményeik manipulálásával vádolta, a SEC-et (SEC: Securities and Exchange Commission, az amerikai tőzsdefelügyelet) pedig azzal, hogy nem tudja betartatni a szabályokat. Ezzel szemben Cuban szerencsejátékba és sportfogadásba fektető hedge fundja (hedge fund: magas kockázatú befektetési alap, amelynek befektetői elsősorban tehetős magánszemélyek és intézményi befektetők - a szerk.) olyan területre fektetne be, amelynek szabályai igen kötöttek, és rengeteg információ áll rendelkezésre a döntéshez. A kaszinókban, írja Cuban, a tőzsdével ellentétben minden szabályt pontosan ismer az ember. Azt is lehet tudni, hogy a ház a szabályok alapján játszik majd, a szerencsejáték felügyelet pedig pontosan betartatja a szabályokat, nem úgy, mint a SEC. A USA Todaynek nyilatkozva Cuban azt mondta: A nemzeti szintre emelt, befektetési alappal történő tradicionális szerencsejáték kevésbé lutri, mint a tőzsdézés.

Pókerarcokat bérelne fel Cuban

Las Vegas, ahová veszteni érkeznek

Mark Cuban nem gondolja, hogy neki kell majd eldöntenie, mire és hol teszi fel az alap pénzét. Erre a legjobb szakembereket, olyan szerencsejátékosokat szerződtet majd, akik ebből élnek - és nem is rosszul. Stephen Bainbridge, a kaliforniai egyetem (UCLA) jogászprofesszora szerint Cuban érvelése provokatív, de logikus.

Cuban szerint a Las Vegas-i félkarú rablók kifizetési rátája 97-98 százalékos, vagyis ha az ember hosszú távon játszik, a gépek biztosan elnyelik pénzének 2-3 százalékát. Nyereményről akkor beszélhetünk, ha valaki meg tudja állni, hogy a kifizetett pénzt nem forgatja be újra a játékba. A nyerési hajlandóság és a kifizetési ráta sokkal jobb, ha az ember 21-et játszik, és még jobb, ha pókerrel próbál szerencsét. A pókerben ugyanis a többi játékos ellen kell győzedelmeskedni, a ház csak jutalékot kap, ami pont olyan, mint a brókerházaknál - írja Cuban.

Egy dolog biztos: azok többsége, aki Las Vegasba megy játszani, arra számít, hogy elveszti pénzét, ez része az úgynevezett szórakoztatóipari élménynek. A piaci alapokba azonban azért teszik az emberek a pénzüket, mert kamatoztatni akarják. Nem tudják értékelni a tőzsdei veszteséget, nem ad élményt számukra. Kérdés, milyen eredményes lehet egy olyan piac, ahol a befektetők arra számítanak, hogy veszítenek? A bukmékerek ezt pontosan tudják, mint ahogy azt is, mi a különbség az ún. "buta" és "okos" pénz között. Az oddsokat pontosan úgy állítják be, hogy azok odavonzzák a lehető legtöbb érzelmi alapú, "buta" pénzt. Ez azonban az "okos", nyerésre játszó befektetéseket is vonzzák, hiszen minél többen fogadnak az egyik oldalra, annál nagyobb a nyeremény a másikon, írta az üzletember. Mint minden más befektetésnél, a kérdések a következők: van-e elegendő információ, azt ki tudja jobban felhasználni, ki jelent konkurenciát, és vajon ez a konkurencia okosabb-e nálunk?

Átláthatóság, információbőség

A sportfogadás területén rendkívüli átláthatósággal kecsegtet Cuban: gondoljunk csak arra, mennyi és milyen információ áll rendelkezésre a sportról, a különböző meccsekről. A helyi lapok minden nap foglalkoznak a helyi csapatokkal, a tévé- és rádióállomások minden meccsről közölnek összefoglalót, ez pedig messze meghalad minden üzleti jellegű híradást a tőzsdei cégekről. Ha a sportban valami nem sikerül, a következő napokban mindenki tud róla - ha egy játékos megsérül vagy felfüggesztik a játékjogát, arról mindenki értesül. A statisztikák és elemzések területén is elsöprő fölénnyel vezet a sport, ráadásul nem létezik bennfentes információ, de nincs is rá szükség, hiszen a média mindent kiderít, Bainbridge szerint. Az üzletember ezzel szemben úgy látja, hogy a tőzsdei cégek nemhogy nem adnak mindennap információt tevékenységükről, de minden erejükkel azon vannak, hogy elrejtsék eredményeiket, annak ellenére, hogy törvény írja elő jelentési kötelezettségüket.