Nem tiszta az APEH áfa-állásfoglalása

Deloitte szerint a Pénzügyminisztérium (PM) és az APEH állásfoglalása a lízingügyletek áfa-vonatkozásairól számos területen világos álláspontot határoz meg, de nem tér ki minden fontos adózási kérdésre; a lízingügyletek megszűnésével, illetve a lízingszerződések átruházásával kapcsolatban a Deloitte és a Lízingszövetség közös kezdeményezésére várhatóan új állásfoglalás fog születni.

Az adóhatóság vizsgálatának kiindulópontja a Deloitte sajtóközleménye szerint az volt, hogy mivel a lízing nevesítetten nem szerepel az áfa-törvényben, az ügyletek megítélése minden esetben attól függ, hogy mit valósítanak meg tartalmukban.

Veszprémi István, a Deloitte adótanácsadási üzletágának partnere kiemelte, hogy áfalevonási jog nélküli adómentességet élvez a pénzügyi lízing azon részszolgáltatása, amely tartalmában a hitel- és pénzkölcsön jogviszonyhoz hasonló. Legalábbis abban az esetben, ha a hitelügylet egyértelműen elkülöníthető az alapügylettől. Ehhez azonban több feltételnek kell egyszerre teljesülnie: a feleknek az alap- és hitelügylet ellenértékéről az ügylet megkötésekor külön-külön meg kell állapodniuk, a hitelügyletekről történt megállapodásokban rögzíteniük kell a kamatlábat, és elkülönülten kell elszámolniuk a két ügylet, vagyis az alap- és hitelügylet ellenértékét is.

A zárt végű pénzügyi lízingügyleteknél a lízingbeadó forgalmi adó fizetési kötelezettsége a korábbi szabályozáshoz hasonlóan továbbra is a birtokba adáskor áll be, a teljes tőkerész vonatkozásában. Erről számlát kell kiállítani, azonban a későbbiekben fizetendő lízingdíjakat általános forgalmi adó már nem terheli. Az adó alapja főszabályként a pénzben kifejezett ellenérték, amit a jogosult kap. A lízingbevevő helyett fizetett regisztrációs adó, illetve az általa kötött biztosítási szerződés alapján a lízingbeadó által fizetett biztosítási díj nem számít bele az adóalapba.

Veszprémi István hozzátette, hogy a zárt végű pénzügyi lízing ügyleteknél a járulékos költségek esetében mérlegelni kell, hogy azok az alapügylet, vagy pedig az adómentes hitelezési ügylet adóalapjába épülnek-e be. Erre a hatósági állásfoglalás csupán rendezőelveket nyújt, amelyek értelmében a lízing tárgyára vonatkozó költségek, például a lízing tárgyát terhelő környezetvédelmi termékdíj, a vám, a vagyonszerzési illeték, továbbá például az üzemanyagkártya költségei, a tárolási díj, vagy éppen az autópálya matrica ellenértéke is a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adóalapjának részét képezik.

A biztosítási díj kezelése homályos

A Deloitte szakértője kiemelte, hogy az áfa-rendszerben a biztosítási díj kezelése annak fizetési címétől és módjától függ, beépülhet tehát akár az alap-, akár a hitelügylet adóalapjába is, illetve akár önálló ügyletnek is minősülhet. Az ügynöki jutalék esetében elsődleges elhatároló szempont ugyanakkor, hogy az ügynök csupán hitelnyújtási szolgáltatást közvetít - és ez esetben a hitelközvetítés adómentes - vagy egyben magát a terméket is értékesíti.

Ez utóbbi eset Veszprémi István szerint további vizsgálatot igényel. Ha ugyanis a termékértékesítés és hitelközvetítés időpontja megegyezik, úgy a hitelközvetítés a termékértékesítéshez kapcsolódó járulékos költségként jelentkezik, és ezáltal annak adóalapjába tartozik, miközben a hozzá kapcsolódó áfa levonható a lízingbeadó részéről. Amennyiben viszont a közvetítés és a termékértékesítés időpontja elválik egymástól, a hitelnyújtás közvetítése már önálló szolgáltatásként értelmezendő, és ezáltal adómentes.

Nyílt végű pénzügyi lízing esetén szolgáltatásnyújtásnak tekintendő mind az alapügylet, mind pedig a hozzá kapcsolódó pénzügyi szolgáltatás. A hatályos áfa-törvény alapján a nyílt végű lízing bérbeadásnak minősül, így az adófizetési kötelezettség az egyes részkifizetések esedékességekor áll fenn, és a lízingdíj részletek megfizetéséről minden esetben számlát kell kiállítani, amelyben a lízingdíjat kamat- és tőkerészre kell megbontani.

Operatív lízing esetén a pénzügyi lízingre érvényes szabályokat némi eltéréssel kell alkalmazni, hiszen ezekben az esetekben nincs olyan pénzügyi jellegű ügylet, amely adómentességet élvezne - hívja fel a figyelmet Kelemen László, a Deloitte adótanácsadási üzletágának menedzsere. Az operatív lízing keretében nyújtott szolgáltatás tehát teljes egészében áfa-köteles ügylet, feltéve, hogy az adott lízingtárgy bérbeadása áfa-köteles.

Az adófizetési kötelezettség teljesítése egyébként itt is a nyílt végű lízinghez hasonló módon állapítható meg. A járulékos szolgáltatások ez esetben a bérlet adóalapjába épülnek be, így a bérlet adójogi megítélése tekinthető irányadóként. Az elszámolási kötelezettséggel átvett összegek, illetve az operatív lízingügylet során felmerülő olyan költségek, amelyek a lízingbe- vagy bérbeadónál, illetve a lízingbe-, vagy bérbevevő nevében és javára merültek fel, az operatív lízingügyletek esetén sem számítanak bele az adó alapjába.

A lízingügyletekkel összefüggésben felmerülő, személygépkocsikhoz és lakóingatlanokhoz kapcsolódó tételes levonási tiltásokról, illetve az azok alóli kivételeket rendező szabályokról is részletesen rendelkezik a hatósági tájékoztató. Az e termékeket terhelő, előzetesen felszámított adó akkor vonható le, ha a termék továbbértékesítési célt szolgál, illetve ha az adóalany azt túlnyomó részben, igazoltan bérbe adással hasznosítja. E szabályok értelmében a személygépkocsi vagy a lakóingatlan pénzügyi lízingbe adásakor, illetve bérbeadásakor a lízingbeadó az előzetesen felszámított adót levonhatja.

Kelemen László kiemelte, hogy a lízingcégeket terhelő, tételesen el nem különíthető költségeket arányosan le lehet vonni. Ez vonatkozik például a közüzemi és adminisztratív költségekre is, amelyek az adóköteles és az adómentes tevékenység érdekét is szolgálják, ugyanakkor nem köthetők közvetlenül egyik típusú résztevékenységhez sem.