Már nem irreális az ötszáz forintos benzin sem

Az erős kereslet, a dollár és az ellátással kapcsolatos aggályok kombinált hatására megint új csúcsra, immár 127 dollár fölé emelkedett az amerikai könnyű nyersolaj ára. Az energiahordozó tavaly év eleje óta közel két és félszeresére drágult, és most már komolytalannak tűnnek a 100 dolláros olajjal riasztó tavalyi elemzések is. Többen 200 dolláros olajat jósolnak, ami már a világgazdaságot is megroppantaná; ám ebben vélhetően az ellátók sem érdekeltek. Egy ilyen szcenárió 500 forint közelébe hajtaná a benzinárat.

Sokan pedig éppen a kereslet megingathatatlan növekedését látják az olaj észveszejtő drágulásának hátterében. A finomított termékek iránti masszív igény megengedi, hogy magasabb árakat alakítsanak ki a nyersolaj világpiacán is. Kérdés, hogy meddig folyhat mindez, illetve hogy kezelhető marad-e az árkérdés. Az OPEC és a Goldman szerint akár 200 dollárig is elszaladhat az ár, de ezek inkább csak puhatolódzások - hiszen soha nem tapasztalt árfogó folyamatok zajlanak a világgazdaságban: a hitelválság, az értékpapírpiacok gyengélkedése, a dollár roggyantsága, az élelmiszerválság és az árupiaci boom összefüggő jelenségek.

Bár a jelenleg ismert készletek csak mintegy 50 évre tűnnek elegendőnek, a folyamatos kutatások és új kapacitások ezt a határt egyre távolabb tolják majd az időben. A jelenlegi magas árak pedig jókora pluszforrást biztosítanak az olajcégeknek ilyen célokra - vagyis paradox módon éppen a drágaság alapozhatja meg az olajalapú gazdaság további jövőjét. A kitermelői és finomítói kapacitáshiány mellett párhuzamosan létezik a pluszkapacitások megteremtésének motivációja is.

Az olaj mint befektetői menedék

Valószínűleg a kitermelés befagyasztására sem lett volna szükségük az olajban érdekelt OPEC-országoknak nagyobb bevételek eléréséhez, a tengerentúlról induló hitel- és pénzpiaci válság miatt ugyanis amúgy is számos kereskedő kezdett komolyabb határidős olajvásárlásokba. A dollár krónikus erőtlensége ugyanebbe az irányba terelte a befektetőket, akik az előbbiekből az olajba tették át pénzüket. Az összefüggés itt közvetlen: a dollár gyengülése az olaj drágulását okozza. A pénzpiaci bizonytalanságtól megrettenő befektetők számára az erős kereslet garantálta az olaj értékállóságát, ahogyan például az arany- és a gabonapiacon is egyre nagyobb számban jelentek meg ugyanezen okból kifolyólag. Ezekből következik, hogy a tőzsdék és a dollár árfolyamának magára találása ellenkező, árcsökkentő hatással lenne a piacra.

Számos tényező hat tehát egy időben több irányba, és jelenleg senki sem tudja igazán, mi várható a jövőben. A magas, 200 dolláros árakra vonatkozó jóslatoknak lehet önbeteljesítő céljuk is, vagyis sokszor azok beszélnek csillagászati árakról, akik befektetéseiken keresztül érdekeltek a minél nagyobb drágaságban. Tavaly, de még idén is óvatos becslések 80, 90, illetve 100 dollár körüli árakról beszéltek. A becslések egyre magasabb összegekről szólnak, és általános a vélekedés, hogy a trend rövid távon nem törik meg. Az sem világos, hogy mi foghatja vissza hosszabb távon a folyamatot: a pénzpiacok talpra állása nem biztos, hogy rögvest megállítja a ralit, hiszen a stabilan bővülő kereslet továbbra is garantálja majd a magas árszint lehetőségét a kereskedőknek és a termelőknek.

Járulékos hatások

Egyre gyakrabban fogalmazódik meg az a vélemény, hogy az árak töretlen hegymenetét csak egy nagyobb keresletcsökkenés állíthatja meg. Ez azonban csak a globális gazdaság komolyabb megtorpanása esetén tételezhető fel - amire egyébként már vannak is jelek. Világszinten Amerika lassulása mellett most már a kínai infláció is ebbe az irányba mutat, de a gazdaságot nem kell a Holdról nézni ahhoz, hogy egyéb jeleket is észrevegyünk. A közlekedés, a kereskedelem, a fuvarozás költségei nőnek, ahogyan az élelmiszerekért és a közműszámlákra is egyre többet kell fizetni: mindez pedig nem csak az inflációt emeli, de kevesebb pénzt hagy egyéb célokra a fogyasztók, a befektetők és nem mellesleg az állam zsebében is.

Vagyis munkába menet hiába szállunk biciklire autó helyett, az élelmiszerárak, a számlák és az egyéb járulékos hatások miatt nem vonhatjuk ki magunkat a drágaság kellemetlen következményei alól. Abban az esetben, ha a 200 dolláros olajár realitássá válik, és az amerikai valuta árfolyama nem gyengül jelentősen, már maga az olajipar sem fog hasznot húzni a csillagászati árakból. Ugyanis ez már egyértelműen a világgazdaság energiaigényének, benzinkeresletének csökkenését, a megrendelések visszaesését idézi majd elő - vagyis kisebb piacot eredményez. "Túl gyors a drágulás" - nyilatkozta a napokban a francia Total olajóriás vezérigazgatója a Reutersnek, a Nemzetközi Energiaügynökség pedig tovább csökkentette az olajfogyasztás idei növekedésére vonatkozó várakozását. És ez az, ami miatt bízni lehet benne, hogy erre a szintre a közeljövőben mégsem jut el a fekete arany ára.