Szép lassan több magyar sertéshús lesz a polcokon

A fogyasztókig aligha jut el a húsáfa-csökkentés, de arra azért van esély, hogy egyre több magyar sertés kerüljön a pultokba. Tresó István, a K&H agrárpiaci szakértője szerint figyelembe kell venni, hogy az élelmiszerpiac nem helyi, hanem globális.

- Megszületett a régóta lebegtetett húsáfacsökkentés, de csak a sertéságazatban és csak a feldolgozók számára. Mit érzékelhetnek ebből a fogyasztók?

A fogyasztók ebből akkor érezhetnének valamit, ha a csökkentés a teljes termékpályára, vagy a végtermékekre vonatkozna. Ennek a csökkentésnek a célja a feldolgozóipar likviditásának javítása és a magyar alapanyag importtal szembeni versenyképessé tétele. A feldolgozók fizetőképessége erősen változó, a pillanatnyi élőállat export keresleti piac segít a sertéstenyésztőkön.

- Több lesz a magyar sertéshús a polcokon?

Feltételezhetően igen, szép lassan. De ehhez a teljes termékpálya jövedelmezőségét rendbe kell tenni. A Magyarországon 2012-ben levágott sertésszám az importtal együtt 3,8 millió, a teljes feldolgozás a behozott fagyasztott félsertésekkel együtt 4,2 millió körül van. A magyar sertésállomány pedig már 3 millió alá esett.

- Miért az élelmiszeripar az az ágazat, ahol az áfacsökkentést csodafegyvernek tekintik?

A 27 százalék nem csak az élelmiszeripart sújtja, de itt a legszembetűnőbb a hatása. Nagy számban tűnnek el feldolgozók, nagy tömegben jelenik meg az import élelmiszer a boltok polcain. Az élelmiszer termékpályák termelési ciklusa pl. a gépiparhoz képest lényegesen hosszabb, ezért a beavatkozási lehetőség is kevesebb.

- A Tej Terméktanács a globális tejhiányra hívta fel a figyelmet, sőt van olyan német jégkrémgyár, ami szívesen venne magyar tejet, de olcsóbb, ha német tejport hoz be helyette. Miért van kevés tej?

A hiányra két alapvető okot említek. Az egyik, hogy a tejtermelésnek is van éven belüli természetes ciklikussága. A másik a távol-keleti piacok folyamatos igénynövekedése. Ezek a hatások a magyar tej hagyományos exportpiacain jelentős tejáremelkedést okoznak, amivel a magyar feldolgozók nem, vagy csak veszteség árán tudnak versenyezni. Ebben az ágazatban is figyelembe kell venni, hogy a piac nem hazai és külföldi, hanem globális.

A kérdés második fele a többlettermelés levezetésének módjára vonatkozik. A hagyományos nagy európai tejtermelők, a dánok, a németek, a hollandok és a belgák a ciklikusságból eredő pillanatnyi többlettermelést porítással, sajtgyártással vezetik le. De ez már egyre inkább nem a többlet levezetését, hanem a távoli piacok elérhetőségét teszi lehetővé, hiszen ezek a termékek magas hozzáadott értékűek, jövedelemtartalmuk elbírja a szállítási költséget.

- A burgonya, kakaó, paprika is rossz termést hozott, ami mind a drágulás felé mutat. Rosszul érzékelem, hogy az elmúlt években gyakoribbá váltak az időjárás okozta agrárpiaci kilengések?

Nem gondolom, hogy extra kilengések lennének, hiszen a mezőgazdaságban a szólás is azt tartja, hogy 3 év átlagában jó. De az igaz, hogy jobban odafigyelünk rá, és szeretnénk több erős évvel javítani ezt az átlagot.

Az emberiség számának és a fizetőképes rétegek gyors növekedésével rohamosan emelkednek a mennyiségi és minőségi igények, miközben a termőterület jó esetben is változatlan. Az egyetlen lehetőség tehát a technika, a technológia, és a humán erőforrás nagy ütemű fejlesztése. Itthon is folyamatosan születnek stratégiai tervek például az öntözésre.

- Vannak agrárpiaci termékek, amikkel Magyarországon is lehet tőzsdén kereskedni. A hullámzó mozgás jó befektetési lehetőségeket teremt?

Röviden igen, hosszabban azonban szeretném két részre választani ezt a kérdést. Az árutőzsde jó működése a termelők és feldolgozók, kereskedők szempontjából is igen fontos a határidős ügyletek lehetősége és a kockázatok fedezési lehetősége miatt. Ez likviditást visz a piacba, és ha jól működik, vagyis nincsenek túlkötések, árubiztonságot is jelent.

2001 óta lehet azonban az árutőzsdén tisztán spekulatív ügyleteket is kötni, és ezek száma messze meghaladhatja a tényleges árumozgással járó kontraktusok számát, mennyiségre nézve pedig akár a tízszeresét is elérheti a ténylegesen rendelkezésre álló árualapnak.

A spekulatív befektetők által gerjesztett kereslet olyan mértékben feltornászhatja az élelmiszeripar alapanyagainak árát, amit a feldolgozók a leghatékonyabb működéssel sem tudnak érvényesíteni a fogyasztók felé, az élelmiszeripar jövedelmezősége pedig rohamosan csökken. Ezért is fontos a kockázatok fedezése abban az esetben, amennyiben a volatilis ármozgásokat a cégek nem tudják áthárítani a partnereikre.

- Mit tegyen egy egyszerű megtakarító, aki az árupiacon belül is kifejezetten az agrárpiacon szeretne hozamot elérni?

Egyszerű megtakarítónak ilyen termékekben a spekulációt nem javaslom, de rendelkezésre állnak szakértők árutőzsdei ügyekben is, örömmel vesznek minden érdeklődést. Az előzetes információgyűjtés mindenképpen szükséges.

- Ha örököltem egy kisebb-nagyobb földterületet, mit tudok kezdeni vele?

El kell dönteni, hogy az illető használni akarja, akár bérbeadás útján is, vagy értékesíteni.

- Az új földtörvény segíti vagy akadályozza inkább a mezőgazdaság fejlődését?

Tegyünk különbséget a lokális piacon, helyi specialitásokat igénylő és megfizetni képes keresletet kielégítő termelők és a világpiaccal versenyző tömegtermelés között.

Az elsőt kifejezetten támogatja az új törvény, de széleskörű életképességükhöz sok alapvető dolog hiányzik, például a jogi környezet, vagy a működésüket koordináló saját értékesítő és beszerző, oktató szervezetek. A szerveződés szerintem nem azért nem növekszik, mert vannak rossz történelmi tapasztalatok – hiszen lassan felnő egy téeszbe nem járt generáció -, hanem a transzparencia hiánya miatt. A szövetkezés alapja a nyíltság. Ma erre se nem motivál, se nem kényszerít semmi. Hosszú folyamat lesz, míg a kis gazdálkodók szervezeteiken keresztül képesek lesznek világpiaci tényezővé válni.

Azoknak a gazdaságoknak, amelyek a világpiaci versenyben vesznek részt, folyamatosan jelentős beruházásokat kell végezniük. A beruházásokat pedig meg kell tudni valósítani, ki kell tudni fizetni és közben fenn kell tartani a bővített újratermelés képességét. Az ő esetükben az alapvető kérdés a mérethatékonyság.

A föld esetén nem azt tartom kérdésnek, hogy ki birtokolhatja, hanem azt, hogy az adott gazdálkodási formához és célhoz rendelkezésre áll-e szükséges mértékű termelőeszköz. Az új törvény ezt fölülről korlátozza.

Az ebben érintett sok cég részére alapkérdés, hogy a hosszú évek alatt felhalmozott tudásbázist, technológiai és technikai hátteret hogyan tudja a jövőben gyümölcsöztetni. Ma nem látok mást, mint az új tulajdonosok vagy bérlők integrálását az említett alapokra építve, biztosítva részükre az egyéni érdekeltség lehetőségét.

- Mik az uniós agrártámogatások legfontosabb változásai?

Az előző időszakban ismertté vált kérdések, amelyek jelentős problémákat okozhattak volna, szép lassan finomultak. Amit a legjelentősebbnek tartok, az a zöldítés ésszerűsödése, ahol nemzeti és nem gazdálkodó szintű monitoring lesz. Fontosnak tartom a megemelt termeléshez kötési lehetőséget is, és sajnálom a sertés és baromfi támogathatóságának elmaradását.

- Jó a támogatások struktúrája? Vannak, akik amiatt támadják a KAP-ot, mert erősen torzítja a piaci viszonyokat.

Szerintem a támogatás filozófiája változik. Az Unió a továbbiakban nem mennyiségi növekedést, nem hatékonyság javítást akar támogatni, hanem olyan környezetgazdálkodási elvárásokat támaszt, amik következményeként a gazdálkodóknál jelentkező jövedelemkiesést pótolja a támogatási rendszeren keresztül. Ez Európának valószínűleg piaci hátrányokat fog okozni, mi magyarok pedig kifejezetten nem tartunk ott, hogy lemondhassunk hatékonyságot, jövedelmezőséget javító fejlesztésekről. A következő időszak nagy feladata lesz az új rendszerben megtalálni a mi céljainkat is erősítő lehetőségeket.