Rohadjon meg az egész vasmű!

2013.08.14. 12:09

Az ukrán-orosz tulajdonosok elküldik a Dunaferr dolgozóinak 23 százalékát, de a tervezett 1500 fős létszámleépítésről egyelőre Dunaújvárosban sem tudnak semmi biztosat. A Dunaferr máig a szocialista időkből örökölt nagyvállalati struktúrában működik, csak a dolgozók fele foglalkozik acélgyártással, egy ilyen brutális elbocsátás után azonban működésképtelenné válhat a vasmű, ami a teljes magyar vaskohászat végét jelentené.

- Szia! Itt dolgozol a Dunaferrnél?
- Itt hát!
- Akkor, gondolom, hallottad, hogy az ukrán tulajdonosok 1500 fős létszámleépítést jelentettek be.
- Hallottam.
- És mit gondolsz a dologról?
- Hogy rohadjanak meg az ukránok meg az egész vasmű, ha ezt megcsinálják!

A Dunaferr főépülete előtt álló kis pékbódénál a műszak utáni süteményét majszoló fiatalember elkeseredésében ugyan sok dunaújvárosi vasas osztozik, a legalapvetőbb érzelem a dolgozók között mégis inkább a tanácstalanság - az égvilágon semmit nem tudnak még a hétfőn bejelentett 1500 fős elbocsátás mikéntjéről.

"Jött egy körlevél a vezetőségtől, hogy 1500 embert elküldenek. Hogy melyik részlegről, kiket és mikor, arról gőzünk sincs, de dolgozunk itt annyira régen, hogy tudjuk: ha bejelentik, megcsinálják" - mondja a Dunaferr egyik munkása a gyárhoz közeli buszmegállóban. Ez a belső levél több dolgozóhoz azonban még a hivatalos híradásoknál is később ért el, így sokakat derült égből villámcsapásként ért, amikor az interneten rábukkantak a Dunaferr ukrán-orosz vezetőségének bejelentésére.

Izzó acélhenger a Dunaferr gyártócsarnokában. A képre kattintva galéria nyílik!Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Miért éppen 1500?

Mucsi Zoltán és Borbély Zoltán, a Dunaferr DV Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke és alelnöke azt mondja, ha tényleg elküldenek 1500 embert, működésképtelenné válik a cég. 2004-ben, amikor a Medgyessy-kormány 444 millió forintért és 110 milliárdos beruházási kötelezettségért eladta az ukrán-orosz Donbass Ipari Szövetségnek (ISD) a hetvenes évek elején még 12 ezer munkással működő Dunaferrt, 8444-en dolgoztak a cégnél. Azóta a felvételi létszámstop és a kisebb leépítések (utoljára idén tavasszal zárták be a vasmű utolsó külső telepét, a lőrinci meleghengerművet) hatására 6515-re csökkent a belső munkavállalók száma. Őket segíti a jelenleg nagyjából 750 fős kölcsönzött munkavállalói állomány.

"Ha ebbe az 1500 főbe beletartozik valami variálás, hogy a külső munkavállalókat házon belülre hozzuk, vagy több házon belülit kiszervezünk, akkor keresztül lehet vinni a dolgot, de 1500 embernyi teljesen felesleges munkavállaló itt nincsen" - szögezték le a szakszervezetisek, akik egyébként elképzelhetőnek tartanak egy létszámleépítést, de szerintük a tervek túlmennek az ésszerűség határain.

A Dunaferr hivatalos pénzügyi mutatói.Forrás: Origo

Főleg úgy, hogy a tulajdonosok nyilvánvalóvá tették, hogy nem munkaerő-kiszervezéssel akarják megoldani az elbocsátást. Pedig szólnak érvek e megoldás mellett is, a Dunaferr ugyanis máig a szocialista időkből örökölt nagyvállalati struktúrában működik. Náluk olyan dolgozók is házon belül vannak, akik feladatait a legtöbb európai vasműben külső, szerződéses munkavállalókkal végeztetik el. Ilyenek például a takarítók, a karbantartók vagy épp az energiaszolgáltatók. A szakszervezetisek becslése szerint a Dunaferr munkavállalói közül csak 3300-3400 ember foglalkozik ténylegesen acélgyártással, a fennmaradó létszám a már említett kiegészítő tevékenységeket ellátókon túl leginkább irodistákból áll össze.

Mindez elképesztően megnöveli a Dunaferrnél folyó termelés személyi költségeit. "Ez az 1500 fős terv is így születhetett - vélik a szakszervezetisek -, hívtak egy átvilágító céget, az rájött, hogy az európai versenytársakhoz viszonyítva nálunk magas a termelés személyi költsége, és kiszámolták, hogy az európai átlag eléréséhez 1500 fő mínusz kell. Arról azonban megfeledkeztek, hogy a Dunaferr nem olyan, mint a többi európai cég."

Borbély Zoltán alelnök (balra) és Mucsi Zoltán, a Dunaferr DV Vasas Szakszervezeti szövetség elnöke (jobbra) a vasmű főbejáratánál.Fotó: Pályi Zsófia - Origo

"Ukránok irányítanak, oroszok adják a pénzt, a közgyűléseken meg egy ciprusi offshore-cég jelenik meg" - mondják a szakszervezetisek.

Több dolgozó szerint az menti most meg a gyárat a bezárástól, hogy bár az ukrán tulajdonos is nagyon nehéz anyagi helyzetben van, az ISD-ben nemrég többségi tulajdont szerző orosz Vnyesekonombank támogatta a két dunaújvárosi kohó közül az egyik felújítását, így az úgynevezett folyadékfázis megmarad. Ez azt jelenti, hogy a termékek alapanyagául szolgáló nyersvas itt folyik ki a kohóból. Ennek megszüntetése dominószerűen döntené be a teljes gyártást, és a környék ehhez kapcsolódó iparát, ahogyan ez az ISD lengyelországi telephelyén is történt. Mivel a Dunaferr az utolsó magyar vaskohászati gyár, ez a teljes magyar vaskohászat végét is jelentené.

Az oroszok és az ukránok kezében is adu azonban a Dunai Vasmű, ezért a gyár teljes bezárását valószínűleg nem kockáztatják meg. Az ISD-nek fontos a dunaújvárosi finomhengermű-kapacitás, valamint hogy hozzáférjen az EU-s piachoz, az oroszok pedig a háttérben régóta folyó orosz-magyar gazdaságpolitikai egyezkedések során tudnak zsarolni azzal, hogy a vnyesekonombanki finanszírozás leállításával az egekbe röpíthetik a munkanélküliséget Dunaújvárosban.

A tulajdonosi struktúra azonban egyáltalán nem átlátható, a Dunaferr birtokosa hivatalosan a Cipruson bejegyzett Steelhold Limited, így nem tudni, hogy pontosan kik állnak a háttérben. Annyi azonban biztos, hogy a Dunai Vasmű monumentális főkapuján a magyar és az EU-s lobogó mellett az ukrán és az orosz zászlókat fújja a szél.

Csapj fel vasasnak, elvtárs, ennél szebb nem lehet!

Bármi is történjen a gyárral, az alapvető hatással lesz egész Dunaújvárosra, a település számára ugyanis a Dunai Vasmű sokkal több egy egyszerű nagyvállalatnál. A város területének csaknem egyharmadát elfoglaló üzem nemcsak a dunaújvárosiak 15 százalékának a munkahelye, ez a gyár csinált Dunapenteléből Sztálin-, majd Dunaújvárost, és ez a gyár tette fel a második világháború után néhány év alatt a jelentéktelen, Duna-menti faluból lett kohászati központot Magyarország ipari térképére. A ma alig 50 ezer lakosú városban nincs is senki, akinek ne dolgozna legalább egy rokona vagy ismerőse a Dunaferrnél.

Velünk élő szocializmus. A képre kattintva galéria nyílik!Fotó: Pályi Zsófia - Origo

Dunaújváros gazdasága pedig ezer szállal kapcsolódik a vasműhöz. "A Dunaferr dolgozói az átlagnál jobban keresnek, többet költenek, mint más újvárosiak" - mondta a vasmű közelében álló egyik büféskocsi pultosa. Ha 1500-an elmennek a Dunaferrtől, valószínűleg neki is le kell majd húznia a rolót.

A város belsejében, a Vasmű utcán sétálók is hasonlóan vélekednek. "Itt mindenkinek csökken a fizetése, az országban szinte mindenhol egyre rosszabbul élünk, a vasműben viszont idén is kiharcolták, hogy a bérek legalább inflációarányosan növekedjenek. Ami pénz kering itt Dunaújvárosban, az nagyrészt a vasasoktól jön" - mondja egy babakocsit toló, fiatal anyuka, akinek a férje dolgozik a Dunaferrnél. Nagyon bízik abban, hogy ő nem lesz az 1500 között, akit lapátra tesznek.

A Dunaferr dolgozói is tisztában vannak kivételezett helyzetükkel, a munkás, akivel a kocsmában beszéltünk, úgy fogalmazott, hogy nehéz a munka a vasműben, de aki rendesen dolgozik, az többnyire megtalálja a számításait. A dolgozók idén még sztrájkot is tartottak, amelyben sikerrel érvényesítették bérköveteléseiket a tulajdonosokkal szemben. A kollektív szerződés továbbá a törvényi előírásnál jóval magasabb, 50 százalékos műszakpótlékot, valamint kéthavi pluszalapbért ír elő. Utóbbit a nyári szabadság idején és karácsonykor vehetik fel a dolgozók.

"Tudjuk, hogy ezek a körülmények jobbak, mint sok más munkahelyen, de ez a vaskohászat, itt ez a munkaerő ára. Kell adni valamit az embereknek, ha azt akarjuk, hogy több napot dolgozzanak le hatvanfokos gyártócsarnokokban" - mondta a szakszervezeti elnök.

A kollektív szerződésben foglaltak betartásával egyébként, ha a vezetés még ma elkezdi a procedúrát, akkor is minimum 172 napnak kell eltelnie ahhoz, hogy az 1500 dolgozó ténylegesen kilépjen a gyárból. A munkások szerint azonban az őket védő rendelkezéseket sosem tartja be senki, többen már arra számítanak, hogy a karácsonyt munkanélküliként ünneplik majd.