Putyin vagy az IMF szorítása közül választhat Ukrajna

2013.12.12. 09:13

Az egyik irányban az IMF-féle megszorításokat és az EU politikai követeléseit, a másikban Vlagyimir Putyin gazdasági érdekszféráját találja a tüntetők által támadott Viktor Janukovics ukrán elnök. Az idő sem neki dolgozik, mivel bár az ország nincs eladósodva, egyre jobban fenyeget az államcsőd. A kutyaszorítóban azt a megoldást találták ki, hogy a legjobb az lesz, ha pénzt kapnak.

"Az a javaslatunk, hogy oldjuk meg ezt az ügyet egy Ukrajnának nyújtott pénzügyi segítség felajánlásával" – ezt a mondatot nem az Európai Unió egyik prominense, és még csak nem is Vlagyimir Putyin orosz elnök mondta a két hete tartó kijevi ügyről, hanem Mikola Azarov ukrán miniszterelnök gondolta úgy, hogy az a megoldás, ha pénzt kapnak. Nem kevesebb, mint 20 milliárd euró segéllyel (6000 milliárd forint) lenne elégedett.

Az összeg folyósítását a Viktor Janukovics elnöknek felelős Azarov úgy igyekezett beállítani, mintha ettől függene, hogy Ukrajna aláírja-e az Európai Unió társulási szerződését. A szerdai kormányülés előtt a miniszterelnök arról beszélt, hogy a szerződés aláírását a kormány is támogatja, de szeretné minimalizálni a vele járó gazdasági hátrányokat, ehhez lenne szükségük a 20 milliárd euróra.

Hónapokkal az összeomlás előtt

Ukrajna őrlődik Oroszország és az Európai Unió között: vagy a Moszkva-központú orosz–fehérorosz–kazah vámunióhoz csatlakozik az ország, vagy az EU társulási szerződését írja alá – a kettő együtt nem megy. Abban viszont Azarov erősen csúsztat, hogy az uniós szerződés miatt kellene Ukrajnának a segítség.

Ukrajna a várakozásokat és az előzetes becsléseket is alulmúlva 1,3 százalékkal esett vissza a harmadik negyedévben, így már öt negyedéve recesszióban van az ország, miközben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) növekvő deficittel számol. Ukrajna nincs túlzottan eladósodva, az idén 35-40 százalék lehet az államadósság GDP-arányos mértéke, ennek ellenére a piac egyre kockázatosabbnak látta az országot már a tüntetéssorozat előtt is.

A kockázat mértékét kifejező CDS-mutató a júniusi 550 pont körüli szintről megduplázódott, szeptemberben pedig a Moody’s hitelminősítő az eddigi bóvli szintről még lejjebb minősítette az országot. A Moody’s többek között azzal érvelt, hogy az ország devizatartalékai már így is nagyon alacsonyak, amit tovább apaszt jövőre a nagymértékű lejáró devizaadósság.

Így hiába viszonylag alacsony az államadósság, ha az államkassza kong az ürességtől. „Nem hinném, hogy Janukovics és az ukrán gazdaság képes kihúzni márciusig külső segítség nélkül” – írta Timothy Ash, a Standard Bank kelet-európai térséggel foglalkozó londoni befektetési igazgatója.

IMF = gázáremelés?

Ukrajna a válság kitörése óta az egyik válsággóc, de 2008 óta két IMF-program biztosította, hogy az ország fizetőképes maradjon. Voltak is tárgyalások az ukrán kormány és az IMF között a folytatásról. Egy harmadik hitelcsomag megmenthetné Kijevet az összeomlástól, de november 19-20-án felszínre kerültek az ellentétek. Angela Merkel 19-én a német parlamentben arról beszélt, hogy Kijev nem teljesíti az uniós társulási szerződés feltételeit, például a bíróságok reformját. Bár nem mondta ki, de ez alatt gyakorlatilag a bebörtönzött ellenzéki vezető, Julija Timosenko ügyének rendezését értette. Timosenko Janukovics legnagyobb politikai ellenfele, akit erősen kétséges vádakkal juttattak börtönbe, mondván túl drágán vásárolta az orosz gázt.

Másnap, november 20-án Mikola Azarov egy nyilatkozattal gyakorlatilag megszakította az IMF-tárgyalásokat. A Valutaalap korábbi levelét az utolsó cseppnek nevezte, mert szerinte Washington és Brüsszel túl kemény megszorításokat várt a segélyért cserébe. Bár a levél teljes egészében nem ismert, az IMF vezérigazgatója, Christine Lagarde beszélt arról, hogy a gáz árképzését meg kell reformálni. Az ukrán helyzetet orosz szemmel látó RT.com hírportál cikke szerint az IMF elvárta volna a gáz árának megduplázását és a fizetések befagyasztását.

Az EU tehát politikai reformokat, az IMF a költségvetés egyensúlyának helyreállítását várta volna el, de az ukrán kormány ehelyett a nyugati párbeszéd megszakítását és az oroszokhoz való közeledést választotta. Az Economist brit hetilap arról írt, hogy Ukrajna 2015 – vagyis Janukovics mandátumának lejárta előtt – csatlakozhat Oroszország, Belarusz és Kazahsztán vámuniójához, azonban mind Kijev, mind Moszkva tagadta, hogy napirenden lenne a kérdés. A lap viszont megbízhatónak nevezett forrásától úgy értesült, hogy Putyin a múlt pénteken Szocsiban 5 milliárd dollárt (1100 milliárd forint) és jelentősen olcsóbb gázt ígért a csatlakozásért cserébe Janukovicsnak.

Segély helyett fenyegetés

Akár volt ilyen ajánlat, akár nem, a vége az lett, hogy Kijev lefújta az EU-felé való közeledést, megszakították a párbeszédet az IMF-fel, és deklarálta, hogy erősíteni kell az Oroszországgal való kapcsolatot. Mindez pedig kiverte a biztosítékot az EU-párti ukránoknál, akik százezrével vonultak utcára, hogy az EU-szerződés mellett tüntessenek.

November 30-án brutálisan rátámadtak a rendőrök a tüntetőkre, és bár utána keddig többnyire tartózkodtak az erőszaktól, a héten a hatalom ismét kimutatta a foga fehérét. Hétfőn betörtek Timosenko pártjának központjába és több ellenzéki médium szerkesztőségébe is, szerdán pedig a többezresre bővített rendőrállomány munkagépekkel kezdte bontani a barikádokat. A keddről szerdára virradó hajnalban az akciót ráadásul az után indították, hogy Catherine Ashton, az Európai Unió külügyi főtárgyalója találkozott Viktor Janukoviccsal.

„A rendőrség fellépése aligha javítja Janukovics esélyeit, ha újra akarja tárgyalni az IMF-megállapodást. Az IMF vonakodik érdemben lazítani a feltételeken, és a Valutaalap legfontosabb nyugati tagállamai sem fognak valószínűleg emellett érvelni” – írta az események utáni gyorselemzésében Timothy Ash. A nyugati országok valóban kikeltek a felújított keménykedés ellen. John Kerry amerikai külügyminiszter azt írta szerdán, hogy „az Egyesült Államok kifejezi ellenszenvét amiatt, hogy az ukrán hatóságok rohamrendőrökkel, buldózerekkel, gumibottal fogadja a Majdan békés tüntetőit… Az ilyen válasznak nincs helye egy demokráciában.”

Még az Ukrajnához legfejlebb a bevándorlóin keresztül kötődő Kanada is jelezte, hogy ez túl sok volt az ukrán kormánytól. Stephen Harper miniszterelnök szerint túlzó és antidemokratikus tett volt a rohamrendőrség bevetése, és felszólította a Kanadához „hasonló gondolkodású” országokat, hogy figyeljék az ukrán eseményeket, és gondolják át az „összes lehetséges lépést”. Timothy Ash szerint ez utóbbi nem más, mint hogy a Nyugat megfenyegette az ukrán kormányt, hogy nemhogy segélyt nem fog kapni, de ha így folytatja, akkor szankciókat is bevezethetnek ellene. (Cikkünk megírása után érkezett a hír, hogy az USA valóban mérlegeli a szankciókat Ukrajna ellen.) Az elemző szerint ez beutazási tilalom és a pénzeszközök befagyasztása is lehet. Ez nem elsősorban a kormánynak szóló üzenet, hanem a kormány körüli oligarcháké, hiszen nekik fájna elsősorban, ha egy időre befagyasztanák a londoni vagy New York-i számlájukat.

Janukovics az EU és az IMF-tárgyalások felrúgásával kiengedte a szellemet a palackból, és az utcára vonult tömegre már csak kemény eszközökkel tud hatni. Ezzel viszont bekormányozta magát egy olyan szorítóba, ahonnan az egyik kiutat a merev megszorítások és a dráguló gáz orosz bosszúja, a másikat pedig Moszkva ölelése, egy államcsőd és a forradalommá erjedő tüntetések megkockáztatása jelenti. Timothy Ash szerint már csak valami nagy horderejű lépéssel tud kikerülni a holtpontról Viktor Janukovics, például ha szabadon engedik Julija Timosenkót, vagy ha ő maga lemond.