Háromszoros hozam egy sör áráért

Kis áldozat mellett is lehet szép hozamokat elérni, én például csak egy sörről mondtam le a Gozsdu-udvarban, aztán máris háromszor akkora hozamot értem el, mintha bankbetétbe tettem volna a pénzem. Varázslat? Fekete mágia?

Ez most egy személyes történet lesz.

És igen, a pénzről fog szólni.

Persze kezdhetném azzal is, hogy pénzügyei mindenkinek vannak, aztán pedig folytathatnám úgy, hogy a pénzügyi tudatosság így meg úgy fontos, de ezek csupán elcsépelt állítások egymás utáni sorba rendezését jelentenék, amolyan elcsépelt módon. Megszületne a százkettedik írás ugyanabban a témában. Vagy a százezredik. Hagyjuk is.

Szóval ahogy fentebb említettem, ez most egy személyes történet lesz, noha nem is csak a saját személyes történetem, hanem még sok másik ismerősömé, jó barátomé. Akik magukra ismernek, azoktól előre is elnézést kérek.

A történet helyszíne természetesen kis hazánk lesz, annak minden jól ismerhető tulajdonságával, jellegzetességével, és hát igen, a mostanra talán már mindannyiunk számára nyilvánvaló alacsony hozamkörnyezettel. Alacsony hozamkörnyezet alatt itt most az "Egyre kevesebbet kapok a pénzem után" állítást értem, amivel lássuk be, mindannyian találkoztunk már mostanában. Életkortól, foglalkozástól, bármi mástól függetlenül. Mindannyian.

Nem mennék bele abba, hogy ez mennyire jó, vagy mennyire rossz, ennek a cikknek ugyanis ez egészen biztosan nem célja. Magánemberként, vagy éppen kisbefektetőként ugyanis jobb ha elfogadjuk, igen, most ennyi kamat jár a pénzünk után x hónapra, és igen, hiába kaptunk pár évvel ezelőtt sokszor ennyit, most nem fogunk. Pont.

Elfogadni, és eltűrni azonban nem ugyanaz. Persze nem arra gondolok, hogy most akkor millióknak kellene tüntetnie az utcán magasabb kamatokért. (Mi lenne akkor a hitelesekkel?) Sokkal inkább arra, hogy nem kötelező tétlenül nézni az eseményeket, kivéve, ha olyan emberek vagyunk, akinek mindig minden tökmindegy. Dehát tudjuk hogy kinek tökmindegy...

Nem tökmindegy

Bármilyen vicces, évekkel ezelőtt még nekem is teljesen mindegy volt. Gyűjtögettem a kis ösztöndíjamat (na jó, annyira talán nem is volt kicsi), aztán ott tartottam a nem mondom meg, hogy melyik banknál. Nem hogy reálkamatot nem kaptam rá, még nominálisat sem. Leköthettem volna, de valahogy nem jutottam tovább a kósza gondolatnál. Államkötvények, befektetési alapok, esetleg egyedi részvények? Certifikátok? Álmaimban sem gondoltam ezekre a termékekre.

Egyedül lennék ezzel?

Szerintem nem, több ismerősöm, jó barátom is hasonlóan "cselekedett", már csak azért is, mert az elsőre soknak tűnő gondolkozás mellett még a bankba történő bejárogatáshoz sem nagyon fűlött a fokuk. Vagy inkább fogunk.

Vicces abba belegondolni, hogy mekkora hozamokat szalasztottam el pusztán azért, mert nem volt kedvem tájékozódni a lehetőségekről. (Akik ezt a cikket olvassák, azok ennél már biztosan jobb helyzetben vannak.)

Abba is "vicces" belegondolni, hogy mekkora hozamról maradtak le azok, akik az alapkamat változása ellenére csak bankbetétben tartották végig a pénzüket. Persze nem a filmekben szereplő mesés hozamról van most szó, hanem pusztán egy átlagos portfólió hozamától, ami tartalmaz például kötvényeket, részvényeket, befektetési alapokat, vagy éppen certifikátokat. Vagy ezek közül csak egyet-kettőt, a bankban lekötött pénz mellett.

Legyünk őszinték és számoljunk le a mítoszokkal! Kis tőke részvényalapokba, kis tőke kötvényalapokba, a többi pénz meg marad a bankban. Ilyen portfólióval aligha fogunk 20-25 százalékos hozamot elérni minden évben, de a kockázat is lényegében nulla lesz. Cserébe simán elérhetünk akár 5 százalék körüli átlaghozamot is, az meg már mindjárt több mint kétszer annyi, mint a jegybanki alapkamat. (Mármint ma, mert az elemzők szerint ugye jön még kamatvágás...)

Egy példa

Kedvenc példám, mostanában sorra mondom el az ismerőseimnek: Pár héttel korábban vettem egy kötvényalapot. A történet megköveteli, hogy valós számokkal, valós alappal írjam le, ezzel együtt ez nem jelent befektetési ajánlást, sem marketinget, pusztán a saját történetemet írom le.

Szóval vásároltam a K&H Aranykosár alapjából. (Oké, ez tényleg marketingszagú, de nem ez volt a cél.) Összesen 400 ezer forintot szántam rá. Nem tisztem eldönteni, hogy ez sok pénz, vagy pedig kevés. Mindenkinek változó. Ami fontos, hogy egy befektetésen nem célszerű kockáztatni vagyonunk 1-2 százalékánál többet.

A jutalék. Mindig ez a kérdés. Szóval mennyi is volt a jutalék... Hmm, lássuk csak:

• 500 forint.
• Ezért még egy sört sem kapok a Gozsdu-udvarban.
• De még egy vonaljegyet is alig.

2 hónap múlva ránéztem a befektetésemre. Nagyjából 404 500 forintot ért, vagyis:

• Simán megkerestem a jutalékot (eladási jutalék pedig ugye nincs)
• Két hónap alatt így 1 százalékos hozamot értem el.
• Erre egy bankbetét esetén várhattam volna vagy félévet.
• Vagy ha nem veszem ki a befektetési alapból a pénzt (így tettem), akkor fél év múlva lehet hogy már 3 százalékos a hozamom.

Nem hinném, hogy külön ki kellene emelnem a tanulságot, de ez így elég kényelmes volt az otthoni fotelből. És hát ugye bárki megtudja csinálni. Persze ennél azért több kell ahhoz, hogy valaki tudatosabban alakíthassa pénzügyeit, ám annyira nagy feladatot azért ez nem igényel. És hát meg is térül ugye.

Erről egyébként bővebben is beszélgetünk majd az érdeklődőkkel jövő hét csütörtökön, 17 óra 30 perctől ugyanis ingyenes rendezvényt szervezünk olvasóink számára. Aki pedig addig nem bír várni, az a lenti űrlapon kérhet visszahívást kollégánktól.