Nem kérek vissza, köszönöm

Ha van mivel elégedettnek lenni, miért ne honorálnánk?

Négy magyarból csak egy tartja fölöslegesnek a borravaló intézményét, de a masszív többség nem támogatja a szervizdíjat, sem azt, amikor a szolgáltatás már tartalmazza az elégedettségére utaló felárat. Úgy fest, inkább a segítőkészséget, a kedvességet, a személyre szóló mosolyt díjazzuk a termék 5-10 százalékával, mint a minőséget, viszont tíz magyarból nyolc szeretné maga eldönteni, mekkora legyen ez az összeg pontosan.

Ez derült ki a Szállás.hu több mint 13 ezer résztvevővel készült reprezentatív felméréséből. A borravaló összege 5 és 10 százalék között mozog, a vendégek döntő többsége – 85 százalék – a magasabb szám felé hajlik, de közülük minden nyolcadik a saját bőrén tapasztalta, hogy akinek a tenyerébe csúsztatott valamit, kevesellte a nagyvonalúságát. Szigetvári József, a Szallas.hu ügyvezető igazgatója ennek kapcsán elmondta, hogy a szállásadók jellemzően nem látják szűkmarkúbbnak a magyar vendégeket a külföldieknél: „Nagyjából úgy adunk borravalót, mint például a hazánkba látogató német turisták.”

Nem a minőséget, hanem a hangulatot díjazzuk

Az Év Szállása verseny keretében készült felmérésben megkérdezettek 60 százaléka a segítőkészséget jutalmazza kis adományával, nem azt, mennyire elégedett a szolgáltatással. Ez olyannyira érvényes, hogy a másik oldal véleményét is tükrözi: az idegenforgalomban dolgozók sem érzik minőségkritikának, ha a borravaló összege alacsony, vagy nincs is, Szigetvári József szerint ilyenkor inkább arra tippelnek, a vendég nem engedheti meg magának a pluszköltséget. A válaszadók egyharmada ad pénzt egy szállodában a londinernek vagy éppen a takarítónak, a recepciós – aki többnyire a „hivatalos” papírmunkát intézi – már ritkábban kap jutalmat, de 10 bőkezű vendégből 9 a pincérek munkáját díjazza.

A vendégnek fontos, hogy ne döntsenek helyette

Szigetvári József szerint az a tény, hogy a vendégek 85 százaléka számára természetes gesztus borravalót adni azt mutatja, hogy a vendéglátás szektorban elsősorban egy bizonyos nekünk szolgáltató személy munkáját díjazzuk, különösen ha például egy problémánkat segített megoldani. Hogy a tipikus vendég nem hajlandó jattot adni, ha nem ő határozza meg, mekkora összegről van szó, illetve ha a számlán szerepel, hogy a végösszeg tartalmazza a szervizdíjat, szintén azt demonstrálja, hogy el nem várható, de érthető jutalmazásként gondolkozunk róla.

Ha van mivel elégedettnek lenni, miért ne honorálnánk? Forrás: Horváth Orsolya

Nem kellene belefoglalni a bérbe

Nagy baj azonban, ha úgy alkalmaznak munkavállalókat a szektorban, hogy az alapbérbe belekalkulálják a borravaló összegét, mert attól, hogy a jelenség abszurd és jobbára tettenérhetetlen, még valóságos. Szigetvári József szerint ez azért is nehezen számszerűsíthető, mert a turizmus több évtizede alapvető problémákkal küzd: „A kilencvenes években kifejezetten alultőkésített vállalkozások kezdtek hotelépítésbe, jelenleg pedig jóval az uniós átlag alatt van a költségszerkezet, a bértől a marketingig. Ezt 2008 után súlyosbította a válság, talán mostanában kezd kijönni a szektor a jelentős alulfinanszírozottságból” – mondta. Hozzátette, olyan, Magyarországnál jóval fejlettebb államokban, mint Anglia vagy Hollandia, virul a borravalózás intézménye, de természetesen a bérszinteket össze sem lehet hasonlítani a mieinkkel. „Akkor működik jól, ha valóban honorárium, nem pedig a fizetség eleme, legfeljebb ennek itthon nincs meg a kellő finanszírozási háttere. Mivel azonban borravalót adni világviszonylatban számottevő jelenség, nem vezetne jóra, ha eltűnne” – így az ügyvezető. – „Ez nem hálapénz” – tette hozzá. Szigetvári József elmondta még, hogy a borravalót a valós juttatásokkal soha nem szabad összekeverni, de hosszú idő és hosszas folyamat lesz még, amíg vendég és vállalkozó egyaránt ezt tekinti természetesnek.