Három lépést hátra, ezret előre

2014.10.28. 10:49

Magyar cégek és dizájnerek egyelőre csak bonyolult kerülőutakon indíthatnak kampányt a Kickstarteren. Most itt a tíznél kevesebb magyar siker egyike a legnagyobb crowdfunding oldalon. Egy egyszerre retró és futurisztikus játékkal. Nagy is az öröm, főként mert nem sokkal korábban a két dizájner közül az egyik akkorát dobott Szingapúrban a Red Dot Concepten, amekkorát Magyarországról még senki.

A Rollark tömör hársfából és mágnessel rögzített alumíniumlemezekből készült. Ha belepattintjuk a négy kereket, busz lesz belőle, amely akár egy nyolcvankilós felnőttet is elbír, a gömbölyű tetejére állítva, a paneleket átvariálva ládika, tároló, hajó. A guruló bárka 45 nap alatt szerzett 18 ezer eurót a fejlesztőjének. Ebből el lehet indítani a gyártást, a felszerszámozást, ki lehet alakítani a gazdaságos beszállítói köröket, nem is beszélve a webáruházaknak és nagykereskedőknek megcsillantható referenciáról. Nem csekély fegyvertény ez a még hiányzó minősítések megszerzéséhez. A Kickstarteren máris jelentkeznek a további megrendelők.

Köves Gergely, Policsányi István, meg a Kickstartert könnyedén meghódító RollarkFotó: Polyak Attila - Origo

A játék a fenntarthatóság jegyében készült, ezáltal didaxis nélkül tanítja a fenntarthatóságra azokat a gyerekeket, akik vele töltik a délutánt. Minimalista, letisztult, skandináv dizájnja akárkivel elhiteti, hogy a dédmamája száguldozott rajta, de azt is, hogy 2045-ben gyártották. Jelenleg manufakturálisan készül, a kampánynak köszönhetően azonban a sorozatgyártás kapujában áll. De ez csak az egyik csíkja két régi barát három szálból fonódó vállalkozásának.

Mondhatni le a kalappal

Köves Gergely informatikus, környezetmérnök és közgazdász, a kármentés a szakterülete, Policsányi István ipari formatervező. Tíz éve barátok, sok éve dolgoznak együtt, sőt komák, de közös cégük mindössze két hónapos. Gergő volt az, aki meggyőzte Istvánt arról, amiről az egyetemen több tanára lebeszélni igyekezett: hogy a diplomamunkáját adó hajóterv túl különleges egy fiók mélyén elpihenni. Az ő ötlete volt, hogy István célozza meg a Red Dot Concept Design területét – ide pályáznak azok a tervek, amelyek a megvalósulás küszöbén állnak, és amelyekből belátható időn belül valóság lehet  – például egy Braille írást olvasó, állítható méretű gyűrű –, de sokat tudnának segíteni a világon. Policsányi hajója az első csoportba tartozik. A mobility kategóriában a legkiválóbbnak ítélték. A Red Dot Concepten közforgalmi hajó még sosem nyert díjat, mobility kategóriában hajó még sosem győzte le a többi járművet, magyar ember még sosem hozta el a Best of the best díjat mobility kategóriában. Ha sportról beszélnénk, ez egy olimpiai aranyéremnek felelne meg.

Retró és futurisztikus, egyszerű és sokoldalúFotó: Polyak Attila - Origo

Együtt élni a problémával

A tervezés előtt István fél évet szánt arra, hogy tanulmányban foglalja össze, mi a probléma a balatoni hajózással. Azaz mi hiányzik a szolgáltatásból, miért nincs utaslétszám, melyek a jelenlegi flotta hátrányai és előnyei, milyen igényekkel lépnek fel az üzemeltetők, ezek közül melyik reális. Azt mondja, a művelet teljesen normális, minden formatervezést kutatás előz meg: „Sokan hiszik azt, az ötletek csak úgy kipattannak a dizájner fejéből, valójában azonban minden szikra alátámasztott kutatásokból építkezik, különben elszállnánk.” Hozzáteszi, nagyon nehéz ezt a piacot felmérni, nagyon kevés az üzemeltető, többségük súlyos forráshiánnyal küzd, és az utasok is nehezen megszólíthatók. „Egy ideig együtt kell élni a problémával, akkor látható, hogy mit kell megoldani” – magyarázza.

Az új hajókoncepció felépítése

Ez a 25 méter hosszú, nyolcvanszemélyes közforgalmi hajó nem a klasszikus irányból közelít, amelyben az altesthez alakítják a fedélzetet. A hajó egyetlen sima, letisztult fehér tömb. Kiinduló alakzata az ámbrásceté, hajóformájúvá a sikláshoz szükséges fenékkialakítás és a felső kimetszések teszik. A fedélzeti székrendszer mozgatható, az üzemeltető dönti el, sétahajó, vízibusz, vagy rendezvényhajó legyen az útra. Ellentétben a mai balatoni hajókkal teljesen akadálymentesített: segítség nélkül tudják elfoglalni a helyüket a kerekesszékkel, mozgásukban nehezített, vagy bottal közlekedők, akárcsak a babakocsis kismamák – nem is beszélve a harminc kerékpárral kiránduló osztályokról, akik pillanatnyilag a matrózok egyébként hivatalosan el nem várható segítségére szorulnak. Ebből az el nem várható segítségből csak feszültség gerjed, a hajó személyzete úgy érzi, nem egészen alaptalanul, rabszolgamunkában emelget testeket és eszközöket. Mindenki szentségel, mindenkinek elromlik a kedve, nehéz volna ennél eredményesebben és értelmetlenebbül szétmérgezni azt a félórás utat. A Policsányi-féle hajó elsődleges funkciója, hogy puszta helyváltozatásnál többé teszi az utazást – ha már egyszer a Balatont nem leküzdeni, hanem élvezni kell. A tervező külön figyelmet fordított arra, hogy az orrtér minél csábítóbb legyen, az emeletes buszokon sem véletlenül olyan népszerű az első sor. A mai hajókon az utas általában meg sem közelítheti a horgonycsörlőt befogadó orrot, a világ királya kitárt karral Füreden is, Szántódon is Leonardo di Caprio marad. Ebből is kilép a reddotdíjas ámbráscet. Minden balatoni hajóút mindenkori legfontosabb célját hozza vissza: az élményt.

A Red Dot Concepten a mobility kategóriában Best of the Best díjat elvitt hajótervForrás: Emberyard

Még egy expedíció is

Köves Gergely és Policsányi István szerint vállalkozásuk, az Ember Design Manufactory olyan startup, amelynek a Climate KIC európai uniós, illetve a MyCo nevű magyar inkubációs szervezeteknek köszönhetően már eredményei is vannak. Az inkubátorban indították el a Rollarkot, miután, mint István mondja, „világossá vált, hogy egy iparművész egyedül nem fog nagy bizniszt felépíteni”. Így rendezték inkább céggé a három, szellemében és mondanivalójában közös projektjüket, a hajós játékot, a játékos hajót, és azt, amiben ez a kettő kulcsfogalom: egy expedíciót a sérülékennyé és kicsivé vált Föld körül. A cél 13, az ember által csúnyán visszaélt és kihasznált hely felkutatása. A lehangolóan elalgásodott Adriát, a kiszáradt Nílusdeltát, az atomrobbantott szigeteket, a lerohant Nagy Korallzátonyt, a tankerháborúk dúlta Vörös tengert olyan csapat fogja bemutatni, amelynek Gál József is tagja, az ő saját tervezésű expedíciós vitorlás hajóján vágnak neki. Hatalmas fegyvertény, hogy az Ember Design Manufactory megnyerte támogatónak a National Geographic Magyarországot, ennek hála a magazin rendelkezésükre bocsátja a 125 éves archívumát. Hogy éles kontrasztba állítsa a két állapotot: amikor a felkeresett állomás még pompás állapotban volt, virágzott, fotósok és videósok paradicsomának számított – és amilyenné azóta tette az ember. De céljuk bemutatni azokat a területeket is, ahol hatalmas erőfeszítésekkel zajlik a rehabilitáció, mint Alaszkában az Exxon-Valdez tanker zátonyra futása után.

Policsányi István: "Azt próbáljuk docurealityben bemutatni, mekkora pusztulást visz végbe az emberiség, és emellett hogyan kap helyet a kármentesítés"Fotó: Polyak Attila - Origo

Minden egybevág

Fontos azonban, hogy nem tévésorozat készül. A csapat a National Geographickal közösen kampányt indít azért, hogy felkutassa a kellően kalandvágyó természetfotósokat, de a leforgatott részek webkettes eszközökön fogják megtalálni a közönségüket. „Az, hogy a Ustreamen lehet majd követni a hajó útvonalát, ugyanúgy biológiai lábnyomcsökkentés, mint az, hogy nem harmincfős stábbal világítunk, nem cipelünk majd öt terepjárónyi kamerát” – mondja István. – „A mondanivaló része, hogy az a hét ember, aki elindul, egyszerre profi és esendő. Az is témánk, ahogy az utazás alakul majd. Azt próbáljuk docurealityben bemutatni, mekkora pusztulást visz végbe az emberiség, és emellett hogyan kap helyet a kármentesítés. Ha egy epizód balul sül el, ha egy célpont nem jön össze, azt minden spontaneitásával és esetlegességével megmutatjuk. Rövidfilmesként és olyan emberként, aki nagyon régóta vitorlázik, látom, mennyi-mennyi felmerülő technikai problémát kell majd megoldanunk Gergővel, hogy a projekt hű legyen önmagához. A kamerák és akkumulátorok töltése félelmetesen sok energiába fog kerülni. Ahhoz is tetemes mennyiségű napelemre és szélgenerátorra lesz majd szükség, hogy az Atlanti Óceánról hazaküldjünk öt gigányi fájlt. De hát ilyenkor lehet idézni Hamvas Bélát, aki szerint csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.” „És mellé az ötvenes évek klasszikus dizájnelvét” – teszi hozzá Gergő, – „<less is more>.”

Köves Gergely: "A szüleim gondolkodását nem tudom megváltoztatni, de a gyerekeim már belenőnek a zöldtudatosságba"Fotó: Polyak Attila - Origo

Az Emberyard még szakmai jótanácsként is gyakran szembesül azzal a gondolattal, hogy okosabb volna háromfejű sárkányuk egyik nyakát önként elnyesni, mielőtt lángba borítják egymást – István és Gergő azonban úgy látják, inkább bármelyik táplálja a másik kettőt. Egy expedíció alátámaszt egy zöldtudatos jétékbizniszt. A Rollark részeit legyártatni 4-5 különböző hazai kisvállalkozásnak ad munkát. Egy a legfontosabb szakmai ajtókat kitáró piros pötty nagyon magas szinten támogat egy pénzügyi tárgyalást. Egy magyar részvénytársaság beemelheti a flottájába az utasszállító hajót, ez napokon belül eldől. Az aszkézisig minimalista kármentő túra kiemeli a másik két projekt zöldtudatosságát. Nem is házaltak sokat a sorozattervvel, a National Geographic gyakorlatilag első hallásra befogadta az ötletet. Az Ember Design Manufactory valódi terepe a fenntartható, tudatos, hosszútávú gondolkodás, ennek mentén az értékmegóvás, és persze a hajózás. „Ez az egész csomag egyben jóval meggyőzőbb, mint amikor két szemüveges srác előáll az álmaival” – mondja mindegy, hogy melyikük.

A jövő itt van, és sose lesz vége

Köves Gergő hat gyermek édesapja – „...itt általában meg szoktam jegyezni, hogy csak egyszer nősültem, mind a hatot akartuk, és nincs köztük iker...” –, akik már ebbe a gondolkodásmódba nőnek bele. István a hatból a most ötéves kislány keresztapja. „A gyerekeimen keresztül tudom jobbá tenni a világot” – mondja Gergő. – „A szüleim generációját nem tudom megváltoztatni, berögzültek a nézeteik. Én magam változom, de egyáltalán nem garantált, hogy a barátaimra hatással van a szemléletem. A gyerekeimnek viszont mindez teljesen természetes. Én csak nem dobom el a szemetet, de ezt ők úgy értelmezik, hogy azt is fel kell szedni, amit más szórt el.”