Egy startuphoz nem elég a szemlélet

Kontraszt és harmónia

Kevés tapasztaltabb magyar startupos van Vig Virágnál, olyannyira, hogy ha vétett szakmai hibát, az a túl korai indulás: előbb vette komolyan a startupok világát, mint hogy az beköszöntött volna Magyarországon. Az Üzletrésznek arról mesélt, mit veszít, aki nem a lean módszerre támaszkodik, mit kell tudni a közösségi kampányokhoz, és hogyan jutott el a dizájner harisnyamárkájáig.

A jelenlegi vállalkozását is startupnak tekinti?

Egyértelműen. Pedig eredetileg grafikus vagyok, a divatvilágba csak belecsöppentem. Az első, a 2000-es évek közepéig működő startupom még tisztán kötődött az eredeti szakmámhoz, de végül a szemléletet tartottam és erősítettem meg.

Mivel foglalkozott és meddig jutott az első vállalkozása?

Az e-card.hu-t minden szempontból startupnak mondhatjuk, de túl korán vágtunk bele. Bár máig előfordul, hogy megismerkedem valakivel, és kiderül, hogy kapott elektronikus képeslapot az oldalról, ma azt kell mondanom, nem tudtuk kihasználni a többszázezres felhasználószámot és a népszerűséget, méghozzá azért, mert nem volt előképünk, sem kapcsolati hálónk, és 22-23 évesek voltunk, ami a mai startupperek között szinte már kifejezetten magas kornak számít, ellenben akkor még a nálunk jóval idősebbek sem voltak rutinosak. A befektető szót hallomásból sem ismertük. Érdekes módon így is szépen kerestünk az e-carddal, de magától elhalt. Például azért, mert mindannyiunk életébe belépett a Facebook, és átalakultak a szokásaink.

Vigh Virág Forrás: virivee.hu

Mihez kezdett ezután?

Egy csokoládézót nyitottunk Vác főterén, részben az e-card bevételeiből. Állítólag a vendéglátásba két típus vág bele, aki nagyon jól ismeri, és aki semmit nem tud róla – mondanom sem kell, ránk az utóbbi volt igaz. A kávézóként is működő csokizót három évig üzemeltettük, és hatalmas szerelem lett belőle, pedig eleinte egyáltalán nem értettünk ehhez a bonyolult, sokszabályos területhez. Néhány évvel később visszatértünk a startupkörnyezetbe. Mire a másodikat is létrehoztuk, addigra kezdett kialakulni ez a világ itthon, és még tisztábban láttuk, hogy még mindig nem csináljuk elég jól.

Mi hiányzott hozzá?

Röviden a lean szemlélet. Meetupokra jártunk, startupos találkozókra, közösségi tudást szedtünk magunkra. Sokat is tanultunk arról, hogyan ideális netes vállalkozást csinálni, milyen buktatókra érdemes odafigyelni, de végül ezt a projektet is feladtuk.

Ez mivel foglalkozott?

Ez egy közösségi alapú ruhaszervező rendszer volt, online gardrobkategorizáló. Azt találtuk ki, hogy a közösség tagjai fotókat töltenek fel a saját ruháikról, és a rendszer segít nekik abban, mit mivel hordjanak. Később bevontunk volna tervezőket, dizájnereket, kisebb cégeket, tegyék fel a kollekcióikat, az adatbázis alapján hozzunk létre egyszemélyes, testre szabott mini webshopokat. Ahol eleve mindenki csak annyi ruhát lát, amennyit az ízlésének megfelelően felvenne, nem kell végigrágnia magát több ezer számára érdektelen darabon. Szerénytelenség nélkül mondhatom, ez akkor nagy újításnak számított. Csak hát nem lean módszerrel csináltuk, még MVP-t sem gyártottunk. Már nagyra nőtt a rendszer, amikor még nem is volt felhasználónk. Bevallom, belefáradtunk.

Szemmel láthatólag nem vesztette el a lelkesedését, mert a jelenlegi vállalkozása a harmadik startupja.

Igen, ez viszont kifejezetten szabálytalanul indult. Most már azt mondom, startupos út ez is, de kezdetben tényleg csak annyi látszott, hogy weboldal és applikáció helyett magamnak találtam ki egy terméket.

Majd túl szép lett ahhoz, hogy megtartsa?

Valahogy így. Én arra voltam kíváncsi a legelején, képes vagyok-e megcsinálni, hiszen korábban nem volt közöm a textiliparhoz. Hobbiból festettem harisnyát, ahogy néhány évvel korábban hobbiból vittem a csokizót.

Gondolom, azonnal ráugrottak a barátnők.

Nem teljesen, és ez érthető is. Az első darab ugyanis rendkívül extrémre, és ezt úgy értem, hogy nehezen hordhatóra sikerült, fehérből türkizbe játszott. Viszont bármilyen műgonddal kellett szoknyát és pulóvert választanom hozzá, rettentően feltűnő volt, tömegek bámulták meg.

A Virivee etsys kínálata egy részlete Forrás: Csoboth Edina

A saját ruhatárából indult ki?

Nem, kizárólag a színekből. Ezek után még többfélét csináltam. És itt jön be a startuposdi: rendben, mondtam magamnak, csináljuk, nézzük meg, mi lesz belőle, kinek kell, hogy lehet értékesíteni. De klasszikus vállalkozási modellt nem választhattam volna, csak azt, hogy pénzt nem, viszont tudást, ötletet és munkát annál inkább bele tudok tenni. Arra voltam kíváncsi, milyen irányba fejlődik magától. Ha működik, arra haladjunk tovább, és lehetőség szerint ne az irodabérléssel kezdjük. Felszerelésnek a legegyszerűbb eszközöket szereztem be, nem volt sem műhelyem, se semmim, viszont feldobtam a harisnyát az Etsyre. Egyébként a kézműves oldalon a jelenléttel nagyjából ki lehet váltani a prototípust. Nem is öltem bele egy fillért sem. Engem lepett meg a legjobban, de egy nap alatt kaptam rendelést. Készletet persze nem halmoztam, ez így ment egy darabig, ha jött egy rendelés, azonnal csináltam egy harisnyát. És hol voltam még attól, hogy pontosan irányítsam a végeredményt! Csak kísérletezni tudtam. Ma már van alkalmazottam, neki sok tapasztalatot át tudtam adni, de az én első darabjaim egyáltalán nem lettek szépek. Majdhogynem ráfizettem, olyan sokat rontottam el. Viszont máig kézzel készülnek a harisnyák, kisszériás darabok, nem is csinálunk sokat, emiatt egyik sem olcsó. De van a kézműves és a dizájntermék között egy fontos különbség: előbbinél változó, mert kiszámíthatatlan a minőség színvonala, utóbbinál állandó. Ennek szellemében a Virivee harisnya már dizájntermék.

Máig az Etsy a legfontosabb platform?

Nem, a saját weboldalunk. Fordulatot hozott, hogy megnyílt a Kickstarter az Egyesült Királyságban. Mivel az amerikait kinti ismerős hiányában nem tudtam használni, arra gondoltam, dobjuk fel a Virivee-t a brit oldalra, és nézzük meg, mihez kezd magával.

Kontraszt és harmónia Forrás: Csoboth Edina

Az angol Kickstarterhez nem kell helyi képviselő?

De igen, ehhez viszont van barátom Angliában. Én voltam az első magyar az oldalon. Sajnos ezzel itt is megjelent a „jó helyen, de túl korán”-állapot, így nagyjából fogalmam sem volt, hogy is kellene egy kampányt csinálni, és senki sem tudott segíteni. A crowdfunding kétféle célra remek: piacra jutni kész termékkel, vagy előállítani a prototípust. Én viszont 2012. december 1-jén kibéreltem egy pici, teljesen üres műhelyt, az eszközökre gyűjtöttem, hogy több harisnyát tudjak elkészíteni.

Mi volt akkor a havi mennyiség?

Körülbelül 50 darabot tudtam havonta legyártani. Csak pár száz fontot szerettem volna összegyűjteni rá, de a Kickstarternek nem tetszett ez az üzleti cél, visszadobta, ráadásul december 31-én, úgyhogy rettenetesre sikerült az a szilveszterem. Akkor arra jutottam, csinálok tavaszi kollekciót új színekkel. Ezt aztán 3 nap alatt lefestettem és 2 nap alatt befotóztam magamon, majd egy kanapén egyetlen vágás nélkül, irtó magyaros angolsággal elkészítettem a videót is. Egy héttel később belőttem 1100 fontot 21 napra arra, hogy lefotózhassam az új kollekciót profi stúdióban. Ez átment. Ugyanaz a kickstarteres ügyintéző lett az első támogatóm – egy harisnyányival –, aki először visszadobta a projektet. Ugyanekkor a Virivee kikerült a staff pickek közé.

Mi lett a műhellyel?

Annyi pénz folyt be a karácsonyi megrendelésekből, amennyiből be tudtam rendezni. De attól még természetesen profi minőségű képekre szükség volt, szereztem is hozzá fotóst és modellt.

Milyen karrier nézett ki a harisnyának a kampány nyomán?

Annyi látszott, hogy vannak és lesznek támogatók, de a kampány alatt egyáltalán nem kerestem a médiát, így nem is kapott sajtóvisszhangot, mert féltem, hogy elszáll az egész, és ha túl sok támogató érkezik, nem fogom tudni teljesíteni az ígért szállítási időt. Viszont fontos visszajelzésnek éreztem, hogy a kampányomat 37-en támogatták, összejött 1300 font, vadidegenek rendeltek negyvenvalahány pár harisnyát a világ minden tájáról. Hogy tehát ajánlás nélkül, az én borzasztó videómra – már le is szedtem az oldalról, csak a blogomon találja meg, aki nagyon keresi – az embereket érdekli, amit csinálok, hát ettől kezdve számítom márkának a Virivee-t. Részben azért tekintem magam startupnak, mert minden kis lépésem megfelel egy startup fázisnak, és mert simán el tudom képzelni, hogy eljön a nap, amikor kiszállok. Bármily dédelgetett, ha megy magától, a startupszemlélet szerint el lehet engedni. Addig persze én menedzselem, kapcsolati hálót építek, és megcsinálom, amit kell. Segítséget kérek és segítek másoknak. A divatvilág nagyon zárt, arra ez nem jellemző, én pedig megosztom a tapasztalataimat az érdeklődőkkel. A nyitott startupszemléletet pedig azzal jutalmazza az élet, hogy előttem is egyre több ajtó nyílik meg.

Forrás: virivee.hu

Úgy döntött, hogy fizikai üzletet is nyit. Miért?

Kicsit úgy vagyok vele, mint a Kickstarterrel, ezzel is a saját határaimat feszegetem, próbálgatom. Tavaly tavasszal kíváncsiságból megnéztem, mi a módja annak, hogy egy önkormányzati helyiséget bérbe vegyen az ember, mert tudtam, hogy ez árban kedvező szegmens. Találtam egy listát, kinéztem egy helyiséget, majd elindult a több hónapos procedúra, mert pályázatot csak akkor írnak ki, ha többen is jelentkeznek. Fogalmam sem volt, mi lesz ennek az eredménye, tizenkétféle különböző nyomtatvány kellett hozzá, de úgy gondoltam, ha rá is kell szánnom egy teljes napot, megéri. Amikor beadtam, két héten belül ígértek eredményt, ám egy hónap múlva sem érkezett meg. Viszont megtaláltam az interneten a jegyzőkönyvet. Eszerint az ülés hosszan vitatkozott, kinek van esélye kitermelni a rezsit, illetve látszottak a nyilvános ajánlatok. Az enyém csak a második legjobb volt, úgy nézett ki, hogy nem én nyerek.

Néhány hete mégis megnyitott.

Igen, végül kizárták az előttem lévőt, mert adótartozása volt és nem adta be a nullás igazolást. Akkor nyertem, amikor már nem számítottam rá. És bár még nem voltam benne biztos, mit akarok kezdeni vele, mivel a Kazinczy-Dob utca sarkán, a bulinegyed egyik legfrekventáltabb részében áll, abban biztos voltam, én ezt nem adom vissza. A vásárlások zöme továbbra is a webshopon bonyolódik, az üzlet jelenleg leginkább bemutatóterem, és az is fontos, hogy ott tudok készletet halmozni. Raktárról gyorsabban szállítok, amit a vevők nem feltétlenül igényelnek, de egyrészt bármikor jöhet egy expressz rendelés, másrészt emeli a márka presztízsét, ha elmondhatjuk, hogy az Egyesült Államokba is 2 nap alatt kézbesíteni tudjuk a harisnyákat. És mindez történetesen egybevág az üzleti céljaimmal is. Mert a hetedik kerületi bolt már szintlépés, és éppen most jött el az ideje.