Ilyen 14 év szellemi munka után dobozt pakolni az Amazonnál

2015.07.17. 07:00

Bödör András, az Amazonian blog szerzője egy évig dolgozott az Amazon logisztikai központjában Dél-Walesben. Miután 14 évig szellemi munkát végzett Magyarországon, és vezető is volt, egy teljesen új világba csöppent. Bár ez az egy év nem lesz benne az önéletrajzában, életre szóló tapasztalatokat szerzett. Ezekről beszélt az Üzletrésznek.

Miben különbözik az az ember, aki itt ül most velem szemben, attól, aki 2013 nyarán kiment Dél-Walesbe?

Mindig is a kommunikációs-telekommunikációs szektorban dolgoztam, így ez talán furcsán hangzik, de sokkal nyitottabb lettem. Előtte zárkózott voltam, inkább kevés számú, de mély kapcsolattal. Most sem vagyok a társaság középpontja, de könnyebben ismerkedem. Dél-Walesben az élet kialakításához és a szociális igényeim miatt rákényszerültem arra, hogy bárkivel elkezdjek beszélgetni. Ez a szakmai életemre is kihat, mert azóta jobban keresem a networking lehetőségeit. Ezzel a nyitottsággal együtt kialakult bennem a vállalkozó kedv, amely szintén új dolog az életemben.

Bödör András 2013 nyarától egy évig dolgozott az Amazon logisztikai központjábanFotó: Csanádi Márton - Origo

Szóval most saját vállalkozást indítana?

A kommunikációs szakmában a fiatalokat keresik, és bár elég fiatalosnak tartom magam, nem könnyű meggyőzni másokat arról, hogy 40 évesen tudok 25 éves fejjel gondolkodni. Ilyen szempontból nem látom túl biztatónak a helyzetet, és ez a kaland önbizalmat adott a vállalkozáshoz. Megerősített abban, hogy érdemes kilépni a komfortzónámból, mert ha energiát és tudatosságot teszek bele, sokat lehet kihozni egy ilyen helyzetből.

Szíve szerint melyiket választaná: a vállalkozást vagy az alkalmazotti létet?

Sosem ez volt a kérdés, hanem hogy érdekes legyen a feladat. Alkalmazottként is szívesen dolgozom, ha érdekel a feladat, és látok benne kihívást. Vállalkozásban is gondolkodom, egy barátommal már teszünk is lépéseket, de még kezdetleges fázisban van a dolog.

Eredetileg miért ment ki?

Mindig úgy gondoltam, hogy jót tesz, ha az ember egy ideig külföldön él, de nekem a főiskolai években ez kimaradt. Akkor azt tartottam fontosnak, hogy a saját lábamra álljak, és amint lehetett, dolgozni kezdtem. Utoljára egy nagyvállalatnál voltam vezető, de egyszer csak azt éreztem, hogy elég volt. Akkor felmondtam, és mivel nem volt új álláslehetőség a láthatáron, szabadúszó lettem.

Vagyis nem a külföldi munka miatt mondott fel.

Nem, akkor még nem is volt tervben. 2013 nyarán láttuk úgy a feleségemmel, hogy minden körülmény adott egy egyéves külföldi kalandhoz. Két gyerekünk van, és ekkor már ők is elég nagyok voltak ahhoz, hogy profitáljanak belőle. Szóval régóta a fejemben volt ez a terv, de hirtelen jött az elhatározás. Az Amazon sem volt tudatos választás, bármit szívesen kipróbáltam volna angol nyelvterületen. Egy ismerősöm mondta, hogy a walesi Swansea-ben van az Amazonnak egy logisztikai központja, ahová folyamatosan keresnek melósokat, úgyhogy próbáljam meg, ha gondolom.

Nyitottabb és magabiztosabb lett az amazonos élményei utánFotó: Csanádi Márton - Origo

Mi volt a feladata az Amazonnál?

Raktári pakolóember voltam, ezt ott angolul stowernek hívják. Ha jött új áru, akkor azt el kellett tenni a raktárban a helyére. Persze ennek is megvannak a szabályai, de azért nem volt túl bonyolult munka. Idővel előrébb léptem, és akkor már a tárolóhely optimalizálásával foglalkoztam. 14 év szellemi munka után izgalmas volt belecsöppenni ebbe a világba, de a végére már egy kicsit untam.

Hogy élte meg ezt a váltást a mindennapokban? Elgondolkodott néha, hogy mit keres ott?

Persze, de inkább jókat derültem a helyzeten. Furcsa volt belegondolni, hogy néhány éve még többmilliárdos büdzsékkel gazdálkodtam, 16 beosztottam volt, és nemzetközi kampányokat terveztem, most pedig rakodom. Persze könnyű volt ezt derűsen felfogni, mert tudtam, hogy csak kaland, egy év múlva véget ér. Inkább próbáltam annyi tapasztalatot nyerni a helyzetből, amennyit lehetett.

Hiányzott közben az itthoni szakmája?

Igen, nagyon szeretem a kommunikációs szakmát, és a hazaköltözés óta megint ezzel foglalkozom: külsős tanácsadó vagyok különböző cégeknél és márkáknál. Az Amazonnál volt életemben először olyan állásom, amely nem az önmegvalósításról szólt. Itthon sokszor még hétvégén és este is projekteken jár az agyam, de ott nem lett volna értelme a munkán gondolkodni, hiszen csak dobozokat kellett pakolni. Bementem reggel 7-re, este 6-kor hazamentem, a kettő közti időt pedig azért töltöttem ott, hogy az élethez szükséges pénzt megkeressem. Ezt helyre kellett tennem fejben, de részben a változásért költöztünk ki, úgyhogy örülök, hogy ezt is megtapasztaltam.

Miért döntött úgy, hogy elindítja az Amazonian blogot?

Eredetileg csak egy naplófélét terveztem azért, hogy írottan is meglegyenek az ottani élmények. Ráadásul az írás kicsit a szellemi munka hiányát is pótolta. Aztán arra gondoltam, másokat is érdekelhetnek ezek a történetek, ezért tettem közzé őket a blogon.

39 posztot írt, és mindegyik más szempontból írja le az amazonos életét. Úgy érzi, hogy megérte?

A blog kapcsán megkeresett az egyik legnagyobb magyarországi online áruház, hogy segítsek nekik a raktározási, logisztikai folyamataikat átnézni és fejleszteni. Az is érdekelte őket, hogy egy szellemi munkás hogyan tekint az ilyen, szakmájától távoli kétkezi munkafolyamatokra. Azóta ez a projekt meg is valósult. Eltöltöttem pár napot a raktárukban, beszélgettem a dolgozókkal, majd írtam egy tanulmányt a tapasztaltakról az Amazonnal összehasonlítva. Nagyon elégedettek voltak, és nekem is tetszett, hogy a profi audit mellett az én amazonos tapasztalataimra is támaszkodnak.

Milyen volt hazajönni, nem akart maradni?

Mivel kezdettől egy évre terveztük, ez komolyan fel sem merült. Úgy láttam, hogy mindent kihoztunk a helyzetből, amit lehetett, ezért hiába is maradtunk volna. Bár ezek nem olyan tapasztalatok, amelyeket beleírhatok az önéletrajzomba, rengeteget tanultam. Én biztatnék mindenkit, hogy menjen ki egy kicsit külföldre tapasztalatokat gyűjteni a felsőfokú tanulmányai alatt, de akár később is. Családos emberként már nehezített a pálya, főleg, ha az embert nem a cége küldi ki, hanem önállóan vág neki az ismeretlennek. Ezt kevesen kockáztatják meg, mert jóval messzebb esik az ember komfortzónájától, de épp ezért lehet rengeteget tanulni belőle.