Az európai tendenciákhoz hasonlóan Magyarországon is a társadalom elöregedése jellemzi a hosszú távú demográfiai folyamatokat. A demográfiai változások hatására jelentősen mérséklődhet a munkaképes korúak létszáma hazánkban, így a termelésbe bevonható munkaerő számottevően csökkenhet több évtizedes időtávon. A kedvezőtlen folyamatokat ugyanakkor a gazdasági szereplők alkalmazkodása enyhítheti, illetve a hatások aktív gazdaságpolitikai felkészüléssel tovább mérsékelhetőek. A demográfiai változások magyarországi munkaerőpiaci hatásairól Kreiszné Hudák Emese, a Magyar Nemzeti Bank szakértője írt összefoglalót.

A demográfiai folyamatok alakulása Magyarországon

Hazánkban az 1980-as évek óta a népesség létszámának csökkenése és a társadalom fokozatos elöregedése figyelhető meg, amiben jelentős szerepet játszik a korábbi évtizedekben megfigyeltnél alacsonyabb születésszám. 1981-ben Magyarország népességének létszáma 10,7 millió főt tett ki, ami 1990-re 10,4 millió főre csökkent, 1990 és 2010 között pedig további 360 ezer fővel mérséklődött.

A magyar népesség korcsoportok szerinti létszáma Magyarországon, 1960–2060Forrás: Origo

A várható élettartam fokozatos emelkedésének hatására ugyan mérséklődött a halálozások éves száma, de a születésszám ennél is nagyobb mértékben esett vissza az elmúlt két évtizedben. A születések száma az 1991. évi 127 ezer főről egy évtized alatt mintegy 30 ezer fővel mérséklődött, ezt követően az ezredforduló és a gazdasági válság között 95 és 100 ezer fő között stagnált, majd a válságot követően, 2008 és 2010 között, két év alatt 90 ezer főre csökkent. A születések száma nem képes ellentételezni a halálozások miatti létszámcsökkenést, így az elmúlt években a természetes népességfogyás következtében átlagosan évi 38 ezer fővel csökkent a magyar népesség létszáma.

 

A magyar népesség létszámváltozásának dekompozíciója, 1990–2014Forrás: Origo

A korstruktúra változását a társadalom elöregedése jellemzi hazánkban. A népességen belül a fiatalkorúak (0–14 évesek) és a munkaerőpiac szempontjából releváns, 15–64 évesek létszáma is csökkenést mutat, miközben a 65 évnél idősebbek csoportja egyre nagyobb részarányt tesz ki.
A társadalom elöregedése két tendenciára – az alacsony születésszámra és a várható élettartam fokozatos emelkedésére – vezethető vissza. A korábbi évtizedekben megfigyeltnél alacsonyabb születésszám az idősebb generációkhoz képest kisebb létszámú fiatal évjáratokat eredményez, és a szülőképes korú nők jövőbeli létszámát is mérsékli, a várható élettartam növekedése miatt az idősebb generációk tagjai hosszabb ideig élnek.

Magyarországon a teljes termékenységi arányszám európai összevetésben rendkívül alacsony. A termékenységi ráta az ezredforduló óta 1,23 és 1,35 között ingadozott hazánkban, és az elmúlt években megfigyelt emelkedő tendencia ellenére is érdemben elmarad a hosszú távú reprodukcióhoz szükséges 2,1-es értéktől. Európai összevetésben is az egyik legalacsonyabb értéket jelenti a magyar érték.

Az Európai Unión belül a termékenységi ráta nagy szóródást mutat: Írországban és Franciaországban 2 körül, míg a visegrádi és a dél-európai országokban 1,3–1,4 körül alakult az elmúlt években. Annak ellenére, hogy a legutóbbi, 2013. évi magyar adat az ezredforduló óta a legmagasabb értéket mutatja (1,35), Magyarország ez alapján a 28 tagállam között mindössze a 22. helyen áll.

A teljes termékenységi arányszám alakulása az Európai Unió országaibanForrás: Eurostat

A népesség elöregedését hazánkban nagyobbrészt az alacsony születésszám okozza, és csak kisebbrészt magyarázza a várható élettartam emelkedése. A várható élettartam az ezredforduló óta kismértékben emelkedett Magyarországon, szintje és a növekedés mértéke elmarad az uniós országokra vonatkozó átlagos értéktől. A 60 éves korban várható életévek száma 2013-ban átlagosan mintegy 24 év volt az Európai Unió országaiban, a Magyarországra jellemző érték (20 év) az alacsonyabbak közé tartozik.
A magyar népesség jövőbeni alakulását bemutató, jelenleg rendelkezésre álló előrevetítések alapján a következő évtizedekben folytatódhat a népesség létszámcsökkenése, és felgyorsulhat az elöregedés.

A népesség létszámára vonatkozó kivetítések azonban sok bizonytalanságot tartalmaznak, amit jól tükröz az, hogy a különböző előrevetítések eredményei nagy különbséget mutatnak.

A népesség létszáma 2060-ban a 6,7 és 9,4 millió fő közötti sávban alakulhat az egyes előrevetítések alapján. A KSH NKI (2015) és az ENSZ kivetítésének (UN, 2015) alapváltozata is 7,9 milliós népességlétszámot mutat 2060-ra, így 2 millió fős létszámcsökkenéssel számolnak több évtizedes időtávon. Az Eurostat 2013-ban készített népesség-előrejelzésének alapváltozata ezeknél magasabb, 9,2 milliós népességlétszámot vetít előre, elsősorban a migrációra vonatkozó eltérő feltételezések miatt.

A magyar népesség létszámának várható alakulása 2060-ig az egyes népesség-előrevetítések alapján (millió fő)Forrás: Eurostat (2013), KSH NKI (2015), UN (2015), Világbank (2015)

A népesség-előrevetítések eltérő feltételezések mentén becslik meg a népesség várható létszámát és korösszetételét, amit a termékenységi ráta és a várható élettartam alakulása, valamint a nettó migráció egyenlege határoz meg. Valamennyi előrejelzés a termékenységi ráta emelkedését feltételezi. A KSH NKI (2015) alapváltozata alapján a ráta eléri a jelenlegi 1,6 körüli uniós átlagot, és ezen a szinten stabilizálódik 2060-ig. Az Eurostat (2013) kivetítése a termékenységi ráta fokozatos felzárkózásával számol, ami 2060-ra 1,74 lehet. 

A termékenységi arányszám jövőbeli alakulását a gyermekvállalási hajlandóság mellett érdemben befolyásolja a szülőképes korú nők létszáma is. Mivel a következő évtizedekben ezen csoportnál jelentősebb létszámcsökkenésre számíthatunk, így az emelkedő termékenységi ráta ellenére is fokozatosan csökkenő születésszám várható, ami a népességszám jelentős mérséklődését eredményezheti 2060-ig. A 2013. évi mintegy 90 ezres születésszám 2060-ra 85 ezer fő közelébe csökkenhet az Eurostat (2013) alappályája és 63 ezer főre a KSH NKI (2015) alapváltozata alapján. Az egyes előrevetítések ugyanakkor eltérést mutatnak a migrációs hipotézisek esetében.
Magyarországon az elöregedés mértéke meghaladhatja az uniós átlagot a tisztán demográfiai függőségi mutatók alapján. Az elöregedés mértékét több mutatószámmal is meg lehet ragadni. Ilyen például a 60 vagy 65 éven felüliek népességen belüli aránya, valamint a demográfiai függőségi mutatók és azok módosított tartalmú változatai. A 65 évnél idősebbek népességen belüli aránya a 2015. évi 18 százalékról 30-33 százalék közelébe emelkedhet hazánkban 2060-ig az egyes népesség-előrejelzések alapján.

Az Európai Unió országaiban a 65 évnél idősebbek aránya a 2015. évi mintegy 19 százalékról 28,4 százalékra emelkedhet 2060-ig (Eurostat, 2013), így az idősebb generációk átlagos részarány-növekedése kisebb mértékű lehet az EU-ban, mint hazánkban.

Az időskori függőségi ráta a jelenlegi szinthez képest megduplázódhat 2060-ig Magyarországon, így a tisztán demográfiai függőségi mutatók alapján az aktív korúakra háruló „eltartási terhek” jelentős emelkedése várható. Az időskori függőségi ráta azt mutatja meg, hogy az időskorúak (65 évnél idősebbek) létszáma hogyan viszonyul a munkaképes korúak (15–64 évesek) létszámához. A mutató a 2015. évi 26 százalékról az Eurostat (2013) alapján 52 százalékra, a KSH NKI (2015) előreszámítása alapján 61 százalékra emelkedhet 2060-ig Magyarországon, így az európai átlagos érték (50%) fölé kerülhet a mutató. Míg 2015-ben 100 munkaképes korú egyénre 26 időskorú jut, addig 2060-ban 100 munkaképes korúra kétszer annyi, 52–61 időskorú juthat.

Forrás: Eurostat, KSH NKI (2015), Eurostat (2013)


A teljes függőségi mutató ennél kisebb mértékben növekedhet, mivel a gyermekek létszámcsökkenése részben ellensúlyozhatja az idősek részarányának emelkedését. A teljes függőségi mutató 2060-ra 85 százalékot tehet ki, ez azt jelenti, hogy a munkaképes kornál fiatalabb és idősebb generációk létszáma meg fogja közelíteni a munkaképes korúak állományát. 

A demográfiai mutatók által jelzett mértéknél mérsékeltebb lehet az elöregedés hatása a munkaerőpiaci aktivitást figyelembe vevő függőségi mutatók alapján. Ezek a mutatók figyelembe veszik egyrészt, hogy az idősebb generációk tagjai 65 éves kornál tovább dolgozhatnak, másrészt, hogy a munkaképes korúak közül kik jelennek meg a munkapiacon, így azt mutatják meg, hogy ténylegesen hány inaktív fog jutni egy aktívra. Ilyen mutató például a tényleges gazdasági időskori eltartási arány és a teljes gazdasági eltartási arány.

• A tényleges gazdasági időskori eltartási arány abban tér el az időskori függőségi rátától, hogy a 65 év feletti inaktívak létszámát viszonyítja a 15–64 éves foglalkoztatottak létszámához. A gazdasági eltartási arányt mérsékelheti a foglalkoztatottak létszámának és az időskorban tovább dolgozók létszámának növekedése is. A tényleges időskori gazdasági eltartási ráta 2015-ben 43 százalékot tett ki hazánkban (EC, 2014), így 100 munkaképes korú foglalkoztatottra 43 inaktív időskorú egyén jutott 2015-ben. Ugyanez az arány 74 százalékos lehet 2060-ban az Európai Bizottság becslése alapján, így a növekedés mértéke elmaradhat az időskori függőségi ráta emelkedésének mértékétől (5. ábra).

• A teljes gazdasági eltartási arány (total economic dependency ratio) az inaktívak létszámát a 15 és 64 év közötti foglalkoztatottakhoz viszonyítja, így megmutatja, hogy egy foglalkoztatott hány egyént tart el. A teljes függőségi rátától abban különbözik, hogy az eltartottak létszámát a munkaképes korúak helyett a ténylegesen foglalkoztatottakhoz viszonyítja, így az egy főre jutó gazdasági teljesítmény szempontjából relevánsabb mutatószám. A mutató értéke a kedvezőtlen demográfiai folyamatok ellenére mérsékelhető, amennyiben a foglalkoztatottak létszáma az eltartottak számánál nagyobb ütemben növekszik. A teljes gazdasági eltartási arány 141 százalékot tett ki 2015-ben, így szintjében meghaladja a teljes függőségi ráta értékét, de a ráta növekedésének mértéke mindössze 10 százalék lehet 2060-ig, szemben a teljes függőségi ráta esetében várható 63 százalékos növekménnyel. Ez azt jelenti, hogy míg 2015-ben 100 foglalkoztatott 141 inaktív egyént tartott el, 2060-ban 100 foglalkoztatottra 155 inaktív egyén juthat majd. Ez alapján a nemzetközi összevetésben alacsony magyar aktivitási ráta további növelésével jelentősen mérsékelhetőek az elöregedés gazdasági hatásai.

Forrás: EC (2014)


Munkaerőpiaci hatások

A népesség létszámának és korösszetételének megváltozása több csatornán keresztül is hatással lehet a fő makrogazdasági változók, így a gazdasági teljesítmény alakulására is. A demográfiai változások a kínálati és a keresleti oldalon egyaránt kifejtik hatásukat: a kínálati oldalról a munkapiaci, a tőkefelhalmozási és a termelékenységi csatornákon keresztül hatnak a gazdasági teljesítményre, a keresleti oldalon a fogyasztáson és a megtakarításon, valamint a költségvetési csatornán keresztül. Jelen cikk a munkaerőpiaci hatásokat mutatja be, a többi hatást részletesebben is bemutatja Kreiszné Hudák és szerzőtársai (2015) tanulmánya.

Munkaerőpiaci szempontból a legjelentősebb demográfiai változás előretekintve a munkaképes korú népesség létszámának várhatóan jelentős mértékű csökkenése. Mindez azért fontos, mert a termelésbe bevonható munkaerő számottevően csökkenhet Magyarországon. A munkaképes korúak állománya, azaz a 15–64 évesek létszáma a 2015. évi 6,6 millió főről 4,3 millió főre mérséklődhet 2060-ig hazánkban. 2060-ban a jelenlegi állomány létszámának egyharmadával kisebb lesz a potenciálisan elérhető munkakínálat.A munkaképes korúak népességen belüli aránya is jelentősen – a 2015. évi 68 százalékról 54 százalékra – mérséklődhet 2060-ig.

Forrás: MTI/EPA/Dirk Waem

Ennél kisebb visszaesés jelentkezhet az Európai Unió egészében, ahol a munkaképes korúak létszáma 2015-höz képest 11 százalékkal csökkenhet 2060-ig, szemben a hazánkban várható 35 százalékos létszámcsökkenéssel. Emellett Magyarországon a munkaképes korúak körében is fokozatos kismértékű elöregedésre lehet számítani. A különböző előrevetítéseket áttekintve az látható, hogy a munkaképes korúak létszáma a 4,2 és 5,1 millió fő közötti sávban alakulhat 2060-ban.

Forrás: Eurostat (2013), KSH NKI (2015), Világbank (2015), UN (2015)


A demográfiai folyamatok előretekintve egyre erősebb munkaerő-kínálati kihívást jelenthetnek. A munkaképes korúak létszáma az 1970-es években még 5 százalékkal növekedett az 1960-as évek átlagos létszámához képest, és az azt követő évtizedekben lényegében stagnált egészen a 2010-es évek elejéig. A KSH NKI (2015) népesség-előrevetítésének alapváltozata alapján a 2010-es években 4,5 százalékkal mérséklődhet a munkaképes korúak létszáma a megelőző évtized átlagához képest. 

A demográfiai változások a 2020-as és a 2040-es években okozhatják a legjelentősebb munkaerőpiaci hatást, ekkor ugyanis 11-11 százalékkal eshet vissza a munkaképes korúak állománya a megelőző évtizedek átlagához képest. Ebben szerepet játszhatnak a munkaképes korúak körébe belépő új évjáratoknál lényegesen nagyobb létszámú Ratkó-generációk is, akik ezekben az évtizedekben érik el a 65 éves kort.

Forrás: Eurostat (2013), KSH NKI (2015) alapváltozata

Hasonló tendenciák rajzolódnak ki az Eurostat (2013) előrejelzése alapján is, ami a munkaképes korúak körében némileg kisebb, összesen 25 százalékos létszámcsökkenéssel számol 2010 és 2060 között, szemben a KSH NKI (2015) alapváltozata alapján adódó 38 százalékos csökkenéssel.

Gazdaságpolitikai válaszlépések

A demográfiai változások munkapiaci hatásai aktív gazdaságpolitikai felkészüléssel mérsékelhetőek: egyrészt az aktivitási ráta tovább növelhető középtávon az oktatás és az egészségügy fejlesztésével, másrészt hosszabb távon közvetlenül a demográfiai folyamatokat érintő intézkedésekkel. Az alacsony aktivitási rátájú csoportok munkapiaci részvételének növelése, a munkaerő minőségi jellemzőinek és a népesség egészségi állapotának további javítása hozzájárulhat a függőségi ráták csökkentéséhez azáltal, hogy egyrészt növeli a foglalkoztatottak létszámát, másrészt lehetőséget adnak a hosszabb aktív életpályákra.

Magyarországon munkapiaci tartalékaink jelentős része az alacsonyan képzettek körében van.A magyar munkaerő-állományt képzettségi szint szerint vizsgálva az látható, hogy az alacsonyan képzettek (középfokú végzettségnél alacsonyabb végzettséggel rendelkezők) aktivitási rátája jelentősen elmarad a képzettebb csoportokhoz képest és az azonos képzettségűekre vonatkozó uniós átlagtól is. Magyarországon 2008 és 2014 között jelentős mértékben, 5 százalékponttal emelkedett az alacsonyan képzettek aktivitási rátája, ugyanakkor a 2014. évi érték még mindig jelentősen elmarad az uniós átlagtól. Hazánkban a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aktivitási rátája 83 százalékot, a középfokú végzettségűek aktivitási rátája 72 százalékot tett ki 2014-ben, míg az alacsonyan képzettek aktivitási rátája mindössze 39 százalék volt.

Az uniós tagországokban 2014-ben átlagosan 53 százalékot tett ki az alacsonyan képzettek és 76 százalékot a középfokú végzettségűek aktivitási rátája. Míg a demográfiai tényezők csak hosszú távon befolyásolhatóak, addig ezen alacsonyabb munkapiaci részvételű csoportok aktivitása különféle foglalkoztatáspolitikai eszközökkel rövidebb távon is ösztönözhető. Ebben érdemi előrelépést jelentett a Munkahelyvédelmi Akcióterv, amelyet célszerű lehet tovább bővíteni.

Forrás: Eurostat

A munkaerő minőségi jellemzőinek javításával mérsékelhetőek a munkaképes korú népesség csökkenő létszámából eredő hosszú távú gazdasági és munkapiaci hatások. Ilyen lépés lehet például a munkaerőállomány átlagos képzettségi szintjének további növelése az oktatási rendszeren keresztül.

Az oktatás három csatornán keresztül is hozzájárul a gazdasági növekedéshez: egyrészt megnöveli a munkaerőállomány termelékenységét, másrészt növeli a gazdaság innovációs teljesítményét, harmadrészt az oktatás elősegíti azon tudás megszerzését, amely az új technológiák megértéséhez és alkalmazásához szükséges.

A magasan képzettek aránya az ezredforduló óta 14 százalékról 23 százalékra emelkedett Magyarországon a 25–64 éves korosztályban, de továbbra is elmarad az uniós átlagtól és a fejlettebb országokban megfigyelhető aránytól. A képzettségi szint növelése mellett az oktatási rendszer minőségének további javítása is hozzájárulhat az aktivitási ráta emelkedéséhez és a fenntartható gazdasági növekedéshez.

 

Forrás: Eurostat

 

A várható élettartam emelkedésével a munkavállalók hosszabb ideig maradhatnak a munkapiacon. A magyar népesség egészségi állapota nemzetközi összevetésben kedvezőtlen,és elmarad a gazdasági fejlettségünk által indokolt szinttől.

A születéskor várható élettartam az elmúlt évtizedekben fokozatosan emelkedett hazánkban, ennek ellenére továbbra is a magyar érték az egyik legalacsonyabb az Európai Unióban. Magyarországon 2013-ban a születéskor várható élettartam 79 év volt a nők és 72 év a férfiak esetében. Ezek az értékek a férfiaknál 6 évvel, a nőknél 4 évvel maradnak el az EU 28 tagállamának átlagától. A Magyarországgal közel megegyező egy főre jutó GDP-vel rendelkező Lengyelországban átlagosan mintegy 2 évvel hosszabb a születéskor várható élettartam.

A várható élettartam a különböző iskolai végzettséggel rendelkezők csoportjaiban nagy eltérést mutat: a felsőfokú végzettséget szerző férfiak 30 éves korban hátralévő várható életéveinek száma átlagosan 12 évvel meghaladja az alapfokú végzettséggel rendelkezők élettartamát Magyarországon.

Ehhez hasonló nagyságrendű eltérés csak a kelet-közép-európai országokban figyelhető meg, a fejlettebb nyugat-európai tagállamokban nem mutatható ki szignifikáns különbség az eltérő képzettségű csoportok hátralévő várható élettartamában. Mindezek miatt kulcsfontosságú kihívás lehet a népesség egészségi állapotának további javításaés az egészségügyi prevenció további erősítése.

Forrás: Eurostat

Az öregedés makrogazdasági hatásainak mérsékléséhez a gazdaságpolitikai lépések mellett a gazdasági szereplők viselkedésének megváltozása, azaz alkalmazkodása is hozzájárulhat. A jobb egészségi állapot és a hosszabb várható élettartam növelheti a munkatermelékenységet, és azt eredményezheti, hogy az egyének a korábbi generációkhoz képest tovább dolgozhatnak. A hosszabb aktív életpálya magasabb fogyasztást és jövedelmi szintet tesz lehetővé időskorban azonos megtakarítási ráta mellett. Emellett a születésszám csökkenése a nők jelenleg nemzetközi összevetésben is alacsony munkaerőpiaci részvételének növekedését, és így a munkakínálat bővülését eredményezheti. Az elöregedés miatt fellépő esetleges munkaerőhiányra a tőke/munka arány fokozatos növelésével is lehet reagálni: a vállalkozások olyan eszközökbe ruházhatnak be, amelyek a munkát produktívabbá teszik.

Végül meg kell jegyezni, hogy a gyermekvállalás támogatása rövid távon is fontos társadalompolitikai célkitűzés a magyar népesség korstruktúrája alapján. A magyar népesség korfájának sajátossága két nagy létszámú generáció: az egyik az 1950-es évek első felében született Ratkó-gyerekek, a másik az 1970-es évek második felében született Ratkó-unokák, akik néhány éven belül elhagyják a szülőképes kort. A Ratkó-gyerekek „kifutásával” a szülőképes korú nők létszáma jelentősen csökkenni fog, ami effektív korlátot jelenthet a népességszám későbbi növelése tekintetében is.

A cikk szerzője a Magyar Nemzeti Bank munkatársa.