Jézusom, vállalkozunk!

"A világ legjobb menedzserétől tanultunk"

„A világ legjobb menedzserétől tanultunk” – hirdeti a Management by Jesus nevű szeminárium. Eredetileg lelkigyakorlatnak indult, mára komoly menedzserképzéssé vált. Azt mondják, kétféle vállalkozó van: aki járt már Kiss Ulrich atya szakmai hétvégéjén, és aki előbb-utóbb fog.

• Kiss Ulrich Berlinben született, a családja 1962-ben disszidált, Németországban érettségizett.
• Leuvenben szerzett közgazdászdiplomát, Fontainebleauban MBA fokozatot.
• Marketingvezető volt a L’Oréalnál, európai igazgató a Cartiernél, de dolgozott családi vállalkozásokban is.
• 1988-ban belépett a jezsuitákhoz, 12 éve megtalálta a két hivatás metszetét, amikor felfedezte Szent Márk Evangéliumában a vezetői kézikönyvet.

Atya, hogy kell ezt érteni? Kiolvasható a Bibliából a cégirányítás titka?

Eredetileg lelkigyakorlatot szerveztem a megfáradt vagy elakadt menedzsereknek. A jelentkezők kezdeményezték, hogy fókuszáljunk a vezetésre, hiszen ők naponta döntenek más emberek sorsáról.

De mégis, hol a híd a Szentírás és az üzlet között?

Jézus és az édesapja építési vállalkozók voltak. Nem ácsok. A régi görög szavak többjelentésűek, csak a szövegösszefüggésből derül ki, miről van szó. A jámbor fordítók nem vették figyelembe a tekton szó kontextusát. Pedig Jézusnak vállalkozói döntéseket kellett hoznia. Megtalálni – mai nyelven – a munkatársakat, a nyersanyagokat, a beszállítókat és az ügyfeleket. Ezeken a hétvégéken meg szoktam kérdezni a részvevőket,

el tudják-e képzelni, hogy Urunk áfacsaló volt? Hát azt nem,

felelik. És nem az ő példáját kellene követni? Rendben, így ők, de akkor nem lehet megélni. Na, akkor azt a kreativitást, amelyet az adóelkerülésbe öltök, fordítsátok inkább fejlesztésre – válaszolom.

Kiss Ulrich, a Management by Jesus vezetői szemináriumok ötletgazdája és mentora, coach, lelkigyakorlatok kísérője Fotó: Szabó Gábor - Origo

A szeminárium független a vallástól?

A vallástól semmi nem független, de nem kritérium, hogy hívők legyenek. A Management By Jesus egy-egy hétvégéje 10 modulból áll. Mondok egy rövid impulzust, mit találtam az Evangéliumban, és mindenki elmeséli, ő hogy látja, hogy műveli ezt a saját vállalkozásában. De ez nonprofit cégeknek is szól, sőt államtitkárok is felkerestek már.

Az alapelvek a szervezet hosszú távú sikeréről szólnak.

A kései kapitalizmus a negyedéves mérleg tükrében értékeli a saját eredményeit, ez vezetett aztán a 2008-ban látott katasztrófákhoz.

Biztosan sok kisvállalkozó tervezne szívesen olyan hosszú távra, hogy egyszer Siemens legyen belőle...

A piac és a társadalom által felkínált lehetőségeket kell észrevenni, ezt kell korszerű termékké vagy szolgáltatássá alakítani. A japánban és a kínaiban a krízis írásjele két elemből áll: esély és veszély. Lássuk meg a veszélyt, de

rémület helyett vegyük észre benne az esélyt.

Ebben a családi vállalkozások jobbak, mint a nagyok. A multinál a menedzser biztonsági játékot játszik, számok mögé bújik, nem vállal felelősséget. A L’Oréal után 3 olyan családi vállalkozásban dolgoztam, amely most ötödik generációs. És sikeres.

"A világ legjobb menedzserétől tanultunk" Fotó: Szabó Gábor - Origo

Milyen gyakorlati kérdéseket hoznak a cégvezetők?

Mindennek az időbeosztás a kulcsa. Azt szoktam mondani, teljesen elég volna, ha heti négy órában dolgoznának a menedzserek. Utána menjenek golfozni, mint Eisenhower elnök, mert

egyik sem attól lesz sikeres, hogy egész nap értekezik, és nyúzza a munkatársait.

Az eredmények 80 százaléka valójában a befektetett energia 20 százalékából ered. Ez az egyetemi tanulmányoktól a fundraisingen át az acélgyártásig mindenre igaz. Ha Jézus tanításait startupnak képzeljük, ő ezt is csodálatosan művelte. Meghatározta a célokat, azt, hogy mit nyújt a társadalomnak, és ehhez milyen erőforrásokat kell mozgósítania. Meghirdette a kafarnaumi zsinagógában a programját, azt, amit egyébként már Ezékiel próféta is, tehát még csak új sem volt, de ő azt mondta, a jelenben van rá szükség. Nem „egyszer majd” lesz, mint a kommunizmus.

Bontsa ezt le lépésekre, kérem.

Először csapatot épített. Addig nem csinált semmit. Olyanokat választott ki, akiket ma egyetlen szemináriumba nem vennének fel kispapnak, hirtelen haragú, fafejű, akarnok fiúkat… De ő azt akarta megmutatni,

mindenkiben van potenciál, és erre kell építeni.

A vezetőnek meg kell határoznia az általános célt, de a konkrét feladatokat már a csapattal dolgozza ki. Ha felszállunk a buszra, nem tudjuk, hova megyünk, de összetartjuk az utazóközönséget a végállomásig.

Akarnok, fafejű fiúkat választott a csapatába Fotó: Szabó Gábor - Origo

Egy pillanat, az előbb azt mondta, a cél a legfontosabb.

Valakinek kell adnia egy impulzust. De arra is képesnek kell lenni, hogy ezt a piacon értelmezze. Az európai postakocsigyártás akkor érte el a technikai csúcspontot, amikor megérkezett a vasút. Sosem volt ilyen ragyogó a rugózás, a kivitelezés, a kényelem a mai vonatokéval vetekedett. De megszűnt az igény, és ők ezt nem ismerték fel.

Folyamatosan aktualizálni kell,

mit akarok elérni. Ha Afrikában terjeszkedem, meg kell néznem, ott hogy működik a vállalatom. Vagy találni valami érdekeset, és hazahozni, itthon bevezetni a piacon.

Beszéljünk akkor a korszerű vállalati problémákról.

A legnagyobb kérdésnek az utódlást látom. A hozzánk járók 80 százaléka a döntés küszöbén áll, kinek adja át a felhalmozott tudását. A vezetőnek motiválnia kell az összes munkatársát.

Aki nélkülözhetetlenné teszi magát, az lesz a fejlődés akadálya.

Nagyon sok vezető bukott meg ezen. Lee Iacocca hiú ember volt, és a hiú vállalkozó nem lehet jó vállalkozó. Előbb felemelte a Chryslert, de az eredmény az lett, hogy majdnem csődbe mentek. Aztán egyesültek a Mercedesszel, ami fatális hiba volt mindkét oldalról, össze nem egyeztethető vállalati kultúrákat egyesítettek.

De Iacocca nemzetközi guru, máig alapmű a könyve.

Mert kevesen veszik a fáradságot, hogy utánanézzenek, mitől lett sikeres. Amit csinált, bűvészkedés volt. Sokan vannak, akik rablógazdálkodással felpumpálják a látszateredményeket.

Iacocca csak bűvészkedett Fotó: Szabó Gábor - Origo

Atya, mintha a kapitalizmusban még mindig a vadkapitalizmust látná.

A kapitalizmus állandóan harakirit követ el, bár ebben áll minden előnye is. Kizárólag a folyamatosan érkező válságoknak köszönheti, hogy még mindig létezik. A krízis kitisztítja a salakot. Ezért

baj, amikor az állam beavatkozik,

és megmenti a már meghaladott, semmire sem jó tudást.

A krízis kitisztítja a salakot Fotó: Szabó Gábor - Origo

A 2008-as válság is tisztulás volt?

A nagy válságok mindig csak a felszínen pénzügyiek. A kapzsi spekulációtól pattannak ki, de valójában arról van szó, hogy a társadalmi erők nem engedik kibontakozni a soron lévő technológiai és társadalmi átalakulást. Így hát összedől a rendszer. Azok, akik hatalmuknál fogva visszatartják a fejlődést, olyan zsákutcába viszik a pénzt, ahol nem tud kamatozni. Nézzük a magis jezsuita alapelvet: mindent Isten nagyobb dicsőségére teszek.

Mindig a jobbért váltok a jóra. Mégpedig időben,

a többiek előtt. Nálunk a résztvevők minimum 80 százaléka átveszi ezt a gondolkodásmódot, napi gyakorlattá teszi. Itt van a sajátos átjárás: ezt a hozzáállást lelkigyakorlat megtanulni, semmi köze a gazdasághoz. Általános emberi magatartás. Már egy óvodás gyerek meg tudja valósítani. Részben ezért jelentős modul nálunk az ünnep, nincs még egy menedzsmentszeminárium a világon, ahol központi szerepet kapna.

Miért?

A jutalmazás a törvényhez tartozik, az embereknek tudniuk kel, miért dolgoznak. Az ünneplés viszont arról szól, hogy

a közösségépítés alapeleme a vállalatépítés folyamatának.

Meg lehet ünnepelni, hogy legyártottuk a tízezredik autót, felvettük a századik munkatársat, teljesült egy minőségi cél. És nem a parti a lényeg. Legyen témája, legyen emlékezetes, menjenek haza feldobva. Lelkesen.

Az ünnep nem kivételes alkalom, hanem a cégépítés része Fotó: Szabó Gábor - Origo

És a törvénymodul?

Mindenki számára világossá kell tenni, mikor dolgozik jól, mikor nem.

Nem szólhat le valamit a tulajdonos, csak mert bal lábbal kelt fel.

Rugalmas és mozgékony szabályokat kell felállítani. Aztán van egy tanulásmodulunk. A szemináriumon mindenkinek meg kell keresnie, mit tanult a beosztottaktól, az ügyfelektől. Mint Jézus az ég madaraitól és a mezők liliomaitól. De a menedzsereknek erre nincs idejük. El vannak foglalva harmadrendű feladatokkal. Én nem újításokat adok a kezükbe, csak új szemléletet. Próbálják ki. Végül kiértékeléssel fejezzük be a szemináriumot, el kell mondaniuk, mit csinálnak hétfőtől kezdve másképp. Eleinte mulattak ezen, most már nagyon komolyan veszik.

Az időmenedzsment talán az emberiség legnagyobb problémája.

Idő csak ott létezik, ahol van változás is. Egy kőszikla időtlen, egy állat mozgékony. A kettő közt van valahol a növény, bár ők az egész állatvilágot felhasználják arra, hogy mozogjanak helyettük. A menedzsernek napi 35 óra jön ki, ha minden feladatát összeírja – tessék elővenni a szellemi GPS-t, és újratervezni. Azzal kell foglalkozni elsőnek, ami meghozza az eredményt. Mit tud a hegedűművész, akit meghív a Covent Garden? Bármi is, azt gyakorolta a legtöbbet. Ez biztos. Mert

gyakorolni azt kell, amit a közönség állva tapsol meg.

Nem muszáj mindenben egyformán briliánsnak lenni. Ha a cégnek az a jelmondata, hogy mindig 24 órán belül szállít, akkor számára nincs 25-ik óra. Ilyenkor nem engedjük, hogy a könyvelőnk szépítsen a helyzeten, mert alapelvről van szó. Le kell bontani a tervet lépésekre, aztán ellenőrizni, majd ünnepelni. Ezért fontos az ünnep: tudatosítsuk, hogy megint közelebb vagyunk ahhoz, amit kitűztünk.

Követi a magyar tendenciákat? Mit kellene másképp csinálni?

A következő 5-10 éven belül sok-sok cégnek el kell tűnnie. A vállalkozók többsége 30-40 éves volt a rendszerváltás idején, tehát most 60-70. Szükségszerű a nemzedékváltás.

A kisvállalatok óriási lehetőség előtt állnak Fotó: Szabó Gábor - Origo

Akkor most ugrópont előtt állunk?

Nagy lehetőség vár a vállalkozókra, igen. Ideális esetben minden új nemzedék úgyis automatikusan változtat a módszerein. Fontos az is, hogy

nem szabad fenyegetésnek látni a globalizációt.

Ma egy laptoppal és a telefonnal és némi angoltudással Dél-Amerikától Hongkongig bárhol, bárkivel lehet üzletelni. Nincsenek súlyos fix költségek, nem kell iroda, még asztal sem. Ülsz a vonaton, és irányítod a tőzsdét Ázsiában.

Ez a kisvállalatoknak is esély?

Sőt nekik igazán. A nagyvállalatok nehézkesek, döntés előtt felverik az árakat. Ha megjelenik egy Mol a piacon, ötször annyit kérnek tőle, mint a kisvállalkozótól. Manapság nem lehet strómanokat bedobni. Felértékelődött a csapat, megnőtt a munkatársak értéke, a tudásé, a nyelvtudásé, és az igazi IT-tudásé. És ha minden jól megy, a környezetvédelem hatalmas iparággá fog alakulni.

Óriási pénzeket lehet keresni a természet védelmével!

Ez a kapitalizmus egyik nagy paradoxona. Remélhetőleg hamar ráébred a világ.