Korszakváltást jelez a kínai átlagjövedelem emelkedése

Peking, 2017. október 18. Az esemény háziasszonyai esernyőkkel várják a küldötteket a pekingi Nagy Népi Csarnok előtt, mielőtt megkezdődik a Kínai Kommunista Párt XIX. kongresszusa 2017. október 18-án. (MTI/EPA/Roman Pilipej)

Bár egyes vélekedések szerint az elmúlt egy-két évtizedben produkált látványos kínai gazdasági növekedés már a múlté, és a hatalmas ország egyre nehezebb kihívások elé néz, úgy tűnik, erről éppen csak a kínai gazdaság nem tud. Ahogy az Origo is megírta, a távol-keleti ország továbbra is az erősödés jeleit mutatja, és most úgy látni, alig néhány év múlva akár már egy újabb elitligában játszhat. Ehhez látszólag nem is kell sok.

A magas jövedelem az új norma

Úgy tűnik azonban, az államelnöki tisztséget betöltő pártelnök és tábora számol a kínai gazdaság előtt álló kihívásokkal, és lassuló gazdasági növekedés közben végrehajtandó reformokra rendezkednek be.

A fontos háttérintézménynek számító China Center for International Economic Exchanges elemzőközpont vezetője, Hszu Hong-cai egy kínai lapnak adott interjúban azt nyilatkozta,

Kína most már kilép a közepes jövedelmű országok közül, és 2023-ra azok közé fog tartozni, ahol magas az egy főre jutó jövedelem nagysága.

A Világbank meghatározása szerint azok az államok tartoznak a magas jövedelmet biztosítók közé, ahol az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem 2016-ban meghaladta a 12 236 amerikai dollárt.

Az országok jövedelemviszonyok alapján történő besorolása egyre inkább leváltja a korábban bevett terminológiákat,

amelyekben még a hidegháborús időszakból ismert kategóriák köszönnek vissza, „fejlett", és „fejlődő" vagy „harmadik világbeli" államok néven.

A sötétebb színnel jelölt országok magas jövedelmet biztosítónak számítanak a Világbank 2016-os adatai szerint Forrás: Wikimedia Commons/Krikskraks

Hszu úgy véli, a 12 ezer dolláros ugrást Kína 2023-ra fogja produkálni. Ehhez szerinte mindösszesen annyi kell, hogy a gazdasági növekedés és a jövedelmek növekedése szinkronban legyen egymással a következő években.

Ha ez teljesül, akkor Kína belép azon országok sorába, ahol magas az egy főre eső átlagos bruttó jövedelem.

Ez válhat az „új normává", összhangban azzal, hogy Hszi államelnök, új gazdasági korszakot jelentett be a párkongresszuson.

Ha nem is lesz mindenkiből milliomos Kínában, 2023-ig jelentősen nőhet az egy főre jutó átlagjövedelem Forrás: AFP/Imaginechina/Stringer

A szakember szerint a mostani, 6,5 százalékos gazdasági növekedés 2020-ig kitart, amelyet 2025-ig 5 százalék, 2030-ig 4 százalék követ majd. Ez azonban tudatosan irányított lassulás azért, hogy a hatalmas országnak legyen elég ideje és mozgástere végigvinni a 2018-as bejelentéssel várható reformokat. Hszu emlékeztetett arra, hogy

2016-ban elérte a 8 ezer dollárt az egy főre eső bruttó átlagjövedelem, és szerinte 2020-ra reális cél a 10 ezer dollár.

A kongresszust figyelemmel kísérő elemzők kiemelik: bármennyire is megingathatatlannak látszik Hszi hatalma, még sok csata vár rá. Kezdenie kell valamit a veszteséges állami vállalatokkal, a nehézkes közigazgatással, és Kínában is jelentős lobbierőt képviselnek azok a csoportok, amelyek a fosszilis tüzelőanyagok használatát támogatnák a megújulókkal szemben.

A következő, egészen biztosan fontos dátum Kína életében – és a globális világ számára is – a Kínai Kommunista Párt alapításának 100. évfordulója, 2021-ben.

Néhány év múlva kiderül, mire képes Kína, amely ugyan visszafogja gazdasági növekedését, mégis nagy ugrásra készül Forrás: AFP/Imaginechina/Xie zhengyi

Az egyesek szerint keményvonalas, mások szerint csak határozott és céltudatos, a reformok végigvitelére kellő elszántsággal rendelkező Hszi, mérsékelt jóléti államot ígért arra az évre. Így a következő években elválik, milyen intézkedésekkel gondolta azt ő és környezete megvalósíthatónak. Csak érdekességképpen: 1978-ban, a kínai gazdasági reformok évében az ország GDP-je 214 milliárd dollár volt. 35 évvel később több mint 9 ezer milliárd. Kínának most néhány éve van arra, hogy bekerüljön abba a ligába, ahol a leggazdagabb európai, ázsiai államok és az olajországok találhatók a világbanki besorolás szerint.