Új afrikai szuperpénz jön egy év múlva

2019.08.05. 20:06

Alighogy bejelentették, máris hangos viták kezdődtek az új afrikai közös pénzről, az Eco-ról, melyet a 15 nyugat-afrikai országot összefogó gazdasági tömörülés, az ECOWAS államai vezetnek be, mégpedig a tervek szerint már jövőre. Abban több elemző egyetért, az új pénznek lennének egyértelműen pozitív hozadékai a gazdasági fejlődés szempontjából, amiket a statisztikákon túl, a hétköznapokban az emberek is érzékelnének. De fennáll a veszélye, hogy az Eco-t használó államok gazdaságpolitikáját egy-két erősebb ország uralná kívülről. Az új pénz pedig alááshatná az afrikai valutaközösségben részt vevő államok teljesítményét, monetáris stabilitását, noha a nyugat-afrikai ág jelenleg a világ egyik legdinamikusabban fejlődő és stabil pénzügyi rendszerrel rendelkező országait jelenti.

Ahogy az Origo megírta, nemrég közös valuta bevezetéséről határozott az ECOWAS (Economic Community for West African States), azaz a Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közössége nevű regionális blokk a szervezet 55. gyűlésén, 2020-as céldátummal. A tagállamok közül nyolc használja most az afrikai valutaközösségi frankot, amely korábban a francia frankhoz - Franciaország volt a térség legfontosabb gyarmatosítója -, illetve most az euróhoz kötött árfolyammal rendelkezik. Ebben az ellentmondásos helyzetben vezetnék be az új közös pénzt, méghozzá a bejelentést követően igen hamar, kevés időt hagyva a felkészülésre, mind az afrikai partnerországoknak, mind a világ többi részének. De valóban alááshatja az Eco a valutaközösségi frank erejét és az annak köszönhető, viszonylagos stabilitást? Milyen következményekkel járna egy független közös pénz bevezetése az érintett államokra nézve?

Az Eco bejelentésén készült kép az ECOWAS-államok képviselőirőlForrás: AFP/Anadolu Agency/Adam Abu Bashal

A pénz, ami a gyarmati időkből nőtte ki magát

Nyugat- és Közép-Afrika országai számára a gyarmati idők még nem a távoli múltat jelentik, legalábbis pénzügyi szempontból egészen biztosan nem. A kontinens ezen része a XX. század felénél még főként a francia gyarmatbirodalomhoz tartozott - még ha azt már nem is így hívták -, így ha nem is kizárólagosan, de főként Franciaország érdekszféráját jelentette az európai nagyhatalmak közül. A gyarmati korszak lezárása és a II. világháború után meginduló függetlenedés azonban korántsem azt jelentette, hogy a frissen meg- vagy újjáalakult afrikai államok végleg elszakadtak az egykori gyarmatosítótól, mintsem inkább a kötelék újragondolását.

Az afrikai valutaközösségi frank (CFA-frank) még 1945-ben indult az egykori érdekszféra, illetve a térség frankofón országaiban, és árfolyama a francia frankhoz, majd később az euróhoz rögzített.

Technikailag két változata létezik:

  • Nyugat-afrikai: ezt Benin, Burkina Faso, Elefántcsontpart, Bissau-Guinea, Mali, Niger, Szenegál és Togo használja.
  • Közép-afrikai: Kamerun, Közép-Afrikai Köztársaság, Kongói Köztársaság, Gabon, Egyenlítői-Guinea és Csád használja.

Lényegi különbség nincs a két változat között, mivel váltásuk paritásban történik, azaz egy nyugat-afrikai frank pontosan annyit ér, mint egy közép-afrikai. Ebből pedig az is következik, hogy az euróhoz rögzített viszonyuk is egyezik, 1 euróért nagyjából 660 CFA-frankot lehet kapni.

Bár a CFA-frank hosszú karriert tudhat magáénak, megítélése a jelenben is viták kereszttüzében áll.

Afrikai valutaközösségi frank, a nyugati zónábólForrás: Shutterstock

Szeretik is, meg nem is

Tavaly hét könnyűzenész és rapper előadó a CFA-frankot használó országokból, egy közös dallal jelentkezett, melynek címét nagyjából így lehetne visszaadni: "Hét percben a CFA ellenében". Való igaz, az afrikai valutaközösségi frankot egyre több támadás éri a kontinensről, és ezek mögött néha megalapozott, de legalábbis annak tűnő gazdasági érvelések állnak.

A pénz és annak megtartása mellett érvelők azt mondják, mivel a CFA-frank nagyon szigorúan kötött az euróhoz, ez egy olyan stabilitást biztosít számára, ami a múltban is igazolható gazdasági előnyökkel járt, és ez minden bizonnyal így lesz a jövőben is. Felesleges lenne kidobni az ablakon holmi "függetlenségi" jelszavak mögé bújva, ha egyszer igazoltan jól járnak azzal az azt használó országok - mondják. 

A CFA közép-afrikai bankjegyeiForrás: Shutterstock

A kritikusok ugyanakkor azt mondják, a szuverenitás szempontja egyáltalán nem pusztán annak részben szimbolikus vetületű kérdése a CFA-nál, hogy valóban sikerül-e ezeknek az országoknak lezárni a gyarmati múltat, ahogy a zenészek dalukban állítják. Hanem nagyon is megfogható gazdasági jelentőséggel bír. A CFA-frank ugyanis korlátozza a használó államok monetáris mozgásterét, mert Franciaország kemény feltételeket szab meg az árfolyamgaranciáért.

Az egyik ilyen, hogy az országoknak külföldi devizatartalékuk 50 százalékát a francia kincstárban kell tartaniuk, méghozzá egységesen, CFA-ban, a kibocsátásért felelős országok számára nyitott számlán. Így most például a nyugat-afrikai frankot használó monetáris unió országainak 4,1 milliárd eurónyi értékű valutájuk van a francia kincstárnál, CFA-frankban.

Az összeg megegyezik a Total éves profitjának harmadával, illetve a franciaországi GDP 0,18 százalékéval.

A másik pedig, hogy a kötött árfolyam miatt, az afrikai országoknak nem máshoz, mint az Európai Központi Bank monetáris irányelveihez kell igazítaniuk sajátjaikat, különösen az irányadó kamatok tekintetében. Ráadásul, mivel az euró nemzetközi viszonylatban is erős devizának számít, a CFA-frankot használó országokban előállított termékek jóval kevésbé versenyképesek, mint azok, amelyeket kevésbé jóra értékelt valutát használó országokban gyártanak. Mi ez, ha nem a pénzügyi mozgástér korlátozása? - kérdezik a CFA-ellenesek.

Az EKB épülete Frankfurtban: lényegében itt dől el a CFA sorsa isForrás: AFP/Daniel Roland

Ha pedig ezek a belátások nem lennének elegendőek, érdemes megnézni két példát arra, mi történt akkor, amikor valutaközösségi országok úgy látták jobbnak, hogy inkább a saját útjukat járják - derül ki Cheikh Ahmed Bamba Diagne szenegáli közgazdászprofesszor nemrégiben megjelent tanulmányából.

Az egyik Malié, ahol 1962-ben úgy döntöttek, nem kérnek tovább a közös pénzből, és kiléptek a CFA-t használó unióból, ahová 1984-ig nem is tértek vissza. A köztes 22 év viszont nagyon fájdalmas volt: a mali frank bevezetésével expanzív pénzügypolitikát folytató ország nem a fejlődést érte el, hanem azt, hogy saját pénzük értéke meredeken csúszott le a lejtőn. A várt fellendülés elmaradt, így Mali az amúgy is szegény afrikai országok között is a legelesettebbek közé tartozik a mai napig. A másik pedig Guinea (Cornaky fővárossal) példája. 1960-ban hagyta ott az uniót, azzal, hogy a Szenegálnál jóval gazdagabb természeti erőforrásaira és ásványkincseire alapozva érdemes saját frankkal próbálkoznia. Az eredmény vitatható: Guinea 8 milliárd, Szenegál 16 milliárd dollár körüli GDP-t termel évente.

Mi történhet az afrikai valutaközösség országaival?

Az említett professzor szerint a valódi kérdés nem is az, melyik, CFA-frankban érdekelt vagy épp nem érdekelt országnak sikerül nagyobb GDP-t felmutatnia. Hanem az, hogyan változik a valutaközösség monetáris politikája és a pénzügyi rendszer stabilitása akkor, ha megjelenik az Eco.

Diagne szerint elég megnézni például az inflációs mutatókat, melyek sokkal kedvezőbbek a Nyugat-Afrikai Valutaközösséghez tartozó országokban, mint máshol. Míg Ghána, Nigéria 10 százalék körüli inflációval küzd, a nyugati valutaközösségi országokban jóval csekélyebb a pénzromlás mértéke:

A valódi kérdés ezért az - fejti ki az elemző -, mi jöhet akkor, ha a CFA mellett vagy épp ahelyett, megjelenik az Eco, amely viszont szuverén devizaként, nem rendelkezne azokkal a kötöttségekkel, melyek most a CFA-t egy bonyolult rendszeren keresztül, lényegében az euróhoz és az Európai Unió gazdaságához láncolják?

Diagne szerint főként a nyugati országoknak kellene körültekintőnek lenniük. Benin, Burkina Faso, Elefántcsontpart, Bissau-Guinea, Mali, Niger, Szenegál és Togo: nyolc ország a térségből, melyek tagjai az ECOWAS-nak. Tavalyi együttes gazdasági teljesítményük közel 59 ezer milliárd CFA volt, ami nagyjából 102 milliárd amerikai dollárnak felel meg. Ebből Elefántcsontpart egymaga 35 százalékot képvisel, a teljes érték pedig éppen csak eléri az olajban gazdag ország, Nigéria éves bruttó össztermékének ötödét.

Valószínű tehát - érvel a professzor -, hogy az Eco monetáris politikájában, mely mögött nem állna ott a korlátozó, de egyben védelmet is jelentő francia háló, az olyan erősebb országok akarata érvényesülne, mint Nigéria és Elefántcsontpart, akár a közösség egészének hátrányára is. Az ECOWAS-ban összesen 15 ország található, ám gazdasági teljesítményükből Nigéria egymaga 73 százalékot ad - el lehet képzelni, hogy a közös pénz esetén a régiós pénzpolitikát Lagos valószínűleg megpróbálná uralma alatt tartani és elveinél meghatározó szerepet játszani.

A másik vonatkozás pedig annak a stabilitásnak a feladása, amit a nyugati valutaközösség képvisel.

Diagne az mondja, 2011 óta a gazdasági növekedés történelmi felfele ívelésének lehetnek tanúi, közel 7 százalékos átlagos éves mértékkel. Ez még akkor is megmaradt, amikor Afrika egésze 25 éves lassulásra váltott úgy, hogy a kontinens egészén csak 1,6 százalékkal nőtt a GDP.

A Nyugat-Afrikai Gazdasági és Monetáris Unió jelenleg a világ legstabilabb pénzügyi zónája

- állítja a szenegáli Diagne, aki szerint ez egy csapásra odaveszhet, ha az Eco közös pénzzel Nigéria kezébe adja a többi ország a gyeplőt, amely viszont gazdasági teljesítményének háromnegyedét a kőolajnak köszönheti, vagyis egyoldalúan függ attól.

Dakar, Szenegál fővárosa: sérülhetnek az Eco bevezetésel az ECOWAS gyengébb országai?Forrás: AFP/Photononstop/Nicolas Thibaut

A professzor szerint, bár az új közös pénz alkalmas lehet bizonyos fejlesztési célok elérésére, de a monetáris politikának továbbra is az inflációs cél biztosítása kell, hogy legyen a célja. Csak az amerikai Fed-nél látni kettős célt, vagyis az árstabilitás fenntartását és a gazdasági növekedés elősegítését.

Szerinte amire a nyugati közösségnek szüksége van, a gazdasági növekedés forrásainak biztosítása, támogatói üzleti környezet felállítása, és hozzáadott értékű termelés mellett, legyőzni a munkanélküliséget. Ezt igazolja - állítja a professzor - az euróövezet példája is, ahol a görög bedőlés az egész euróövezet, illetve a közös pénz értékét lejjebb nyomta, ugyanakkor megerősítette Németország exportdominanciáját a közösségen belül, melynek gazdaságát önmagában segíti a gyenge euró.

Leváltja az Eco a CFA-frankot?

Természetesen egyetlen elemzőnek sem lehet figyelmen kívül hagynia a kérdést: mi lesz a CFA-val - különösen a nyugati közösségben -, ha 2020-ban valóban megjelenik a már többször elhalasztott Eco?

Erre egyértelmű válasszal nem lehet még szolgálni.

Az Eco bevezetése minden valószínűség szerint segítené az ECOWAS 15 országának egymás közötti kereskedelmét, elsősorban az alacsony tranzakciós költségekkel és az országok egymás közötti elszámolásának gyorsításával.

Még akkor is, ha az országok egyébként részben lefedik a nyugat-afrikai CFA-frank zónáját.

Az ugyanakkor biztosnak látszik, hogy az országok még nem készültek fel a 2020-as bevezetésre, és többen hangsúlyozzák azt is: minden bizonnyal Nigéria akarata lenne a meghatározó az Eco jelentette monetáris zónában. Ken Opalo, a Georgetown Egyetem közgazdászaként az is hozzátette: az Eco valóban lehet alternatívája a CFA-nak a frankofón országok körében, de megjelenése mind az országok pénzügyi felügyeletét ellátó helyi hatóságokat, mind a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokat számos nagy kihívás elé állítja.