Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Következő mérkőzések 
Mi volt a feladat a BB-vel kapcsolatban és mióta dolgoztak rajta?
A feladatot a 1008/2019. (I. 24.) Korm. határozat szó szerint is tartalmazta: meg kell szüntetni a Budapest Bankban a többségi állami tulajdont. Ennek természetesen volt előzménye, hiszen 2015 februárjában Magyarország Kormánya és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank – az EBRD – közös szándéknyilatkozatot, egy Memorandumot írt alá a magyarországi bankszektor és reálgazdaság támogatásában való együttműködésről. Ebben a dokumentumban rögzítették többek között, hogy a Kormány „elkötelezett a helyi bankokban jelenleg meglévő összes többségi állami részesedésnek a magánszektor felé történő átruházása mellett". Nem volt tehát megkötve a kezünk, hogy ezt milyen módon tesszük meg. Ez egyszerre adott teret a nyitott gondolkodásnak, de jóval összetettebbé is tette a feladatot. A munka ekkor el is indult.
Az Ön által hivatkozott feladattűzés a vagyontörvényre is hivatkozott. Ennek milyen jelentősége van?
Az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény szabályozza az állam tulajdonában álló vagyon feletti tulajdonosi joggyakorlás módját és szervezetét, valamint e vagyonnal való gazdálkodást. A Budapest Bankban az államnak közvetett tulajdona van már a kezdetektől fogva: a részesedést az állam a Corvinus Nemzetközi Befektetési Zártkörűen Működő Részvénytársaságon keresztül szerezte, illetve vásárolta meg. Ennek ellenére a Kormány ragaszkodott ahhoz, hogy ez a folyamat a szigorúbb – az állami vagyongazdálkodásra vonatkozó – szabályok megtartása mellett valósuljon meg.
És teljesült a „megfizetett vételárat elérő vagy azt meghaladó értéken" feltétel?
A Budapest Bank 2015-ben került állami tulajdonba, ekkor vásárolták meg a General Electric Capital-től a Budapest Bank Zrt. részvényeinek 100%-át 700 millió dollár értékben. Ez kicsivel kevesebb, mint 196 Mrd Ft volt. Ha a fúziós folyamat sikeresen végbemegy, egy olyan nagyvállalat jön létre, melynek értéke a szinergiák realizálása révén – jelenértéken számítva – 744 Mrd Ft. Ebből a Budapest Bankra – a Corvinust megillető 30,35%-os tulajdoni arányra figyelemmel – 225 Mrd Ft esik. Tehát látható, hogy a feladatot nem csak részben tudtuk megoldani, sőt a világjárvány okozta gazdasági visszaesés nélkül még előbb tartanánk.
A kormány határozatának kiadása óta alig hallottunk valamit az ügyről. Mi történt az elmúlt majdnem két évben?
Ezt az időszakot alapvetően két szakaszra osztanám. Az első szakasz a koncepciótervezéssel, koncepcióalkotással telt. A Budapest Bank megszerzésével, illetve az MKB korábbi megvásárlásával a hazai irányítás alatt álló hitelintézetek részaránya többségbe került, ami egy kiegyensúlyozottabb szerkezetű piac felé mozdította el a magyar bankrendszert, azonban a már említett EBRD vállalásra is figyelemmel kellett lenni. Arra, hogy az állam ne rendelkezzen egyik magyarországi bankban sem többségi részesedéssel, olyan megoldást kellett találni, hogy változatlanul biztosított maradjon az a gazdaságpolitikai cél is, amely szerint Magyarországnak egy erős, a reálgazdaságot fenntartható módon támogató bankrendszerre van szüksége. Így fogalmazódott meg az a koncepció, hogy a Budapest Bank részvényeinek átruházása egy részeleme legyen a bankrendszer konszolidációjának, amelynek során létrejön egy erős, független, hosszútávon is versenyképes piaci szereplő. Így az állam a fontos szerepet töltene be a bankszektor konszolidációjában, de már nem többségi tulajdonosként. A létrejövő koncentráltabb bankszektor jelentős költség- és működési optimalizációs lehetőségekkel rendelkezne, amely egy válságot is gyorsabban képes lenne kiheverni. Eddig tartott a koncepcióalkotás. A második szakaszban körül kellett nézni a piacon, hogy kik lehetnek erre alkalmas partnerek. Innen ismerős lehet a történet.
Ismerős, de azért részletekbe ekkor sem bocsátkoztak. Segítene?
A Takarék Csoport és az MKB Bank 2020. május 15-én szándéknyilatkozatot írtak alá egy jövőbeni együttműködés kereteinek megvizsgálásáról. Ehhez a közös gondolkodáshoz csatlakozott 2020. május 26-án a Budapest Bank és a Corvinus révén a mi is. A Budapest Bank, az MKB és MTB részvényesei közös szándéknyilatkozatban rögzítették, hogy szakértők bevonásával megvizsgálják egy univerzális bankcsoport létrehozásának lehetőségeit, és ennek érdekében megalapították a három bank tulajdonában álló Magyar Bankholding Zrt.-t. Az elmúlt hónapokban a Rothschild & Co befektetési bank, és számos nemzetközi tanácsadó cég bevonásával a felek elvégezték a szükséges jogi, gazdasági, pénzügyi és szervezeti átvilágításokat és felbecsülték, hogy a három pénzintézet bankcsoportként történő működtetése milyen szinergiahatásokat eredményez. A vizsgálatok megerősítették, hogy a három bank eltérő lefedettségből, ügyfélköréből, üzleti fókuszából eredően kiegészíti egymást, az egyes bankoknál sikeres üzleti modellek és termékek kölcsönös alkalmazása, valamint az adminisztratív költségek racionalizálása révén évről-évre magasabb többleteredmény érhető el. Egy közös stratégia mentén irányított bankholdingban tehát a potenciális szinergiák kiaknázása révén – az egyedileg működő bankokkal összehasonlításban – jelentős mértékben erősödik a bankok likviditása, tőkeereje, jövedelemtermelő és stressztűrő képessége. A szindikátusi szerződés aláírása ennek a folyamatnak a végeredménye, ami lehetővé teszi, hogy létrejöjjön Magyarország második legnagyobb, hazai tulajdonú, univerzális bankcsoportja.
Mi az európai bankpiacon beindult integrációs folyamatok mozgatórugója?
A bankok nagysága és piaci aktivitása alapvetően meghatározza az eredményességüket, hiszen a legnagyobb és legaktívabb bankok tudják a legnagyobb nyereséget elérni. Ha nagyobb egy bank, jobban megoszlanak a központi költségek, ha több az ügyfél, jobb minőségű lehet a kockázatkezelés és pontosabban látja az ügyfelek hitel-visszafizetési képességét is, ezért sokkal gazdaságosabban tud hitelezni. A magyar bankok relatív költséghatékonysága és profitabilitása elmarad a közép- és kelet-európai országokban tapasztalható értékektől. A magyar bankpiacon ügyfélszempontból tehát az a legjobb modell, ha csak néhány nagyobb bank van, amelyek élesen versenyeznek egymással, mert hasonló a részesedésük. A bankszektornak is elemi érdeke a transzparens és piaci alapú koncentráció. A konszolidációs folyamatot pedig a koronavírus válság – elsősorban a kockázati költségek miatt kialakuló költséghatékonysági nyomás miatt – csak felgyorsította. Az európai és a magyar bankszektor hosszú távú profitabilitása azon múlik, hogy a jelenleg tapasztalt alacsony működési hatékonyságra milyen válaszok születnek, hiszen csak azok a bankok képesek gazdasági válsághelyzetben a működési stabilitásukat megtartani, amelyek fenn tudják tartani portfólióminőségüket és jövedelmezőségüket. Az MNB, és maga a bankszektor is egyetért abban, hogy a hatékonyság és az eredményesség fenntartása, illetve növelése érdekében alapvető cél, hogy Magyarországon kevesebb univerzális nagybank működjön, erősebb digitalizációs fókusszal.
Miután kialakították koncepciójukat és felmérték a piaci környezetet, mik voltak végül a döntési alternatívák?
Meg kellett vizsgálni minden szóba jöhető lehetőséget a Budapest Bank részesedésének hasznosítására. Az EBRD vállalás kapcsán elvégzett jogi elemzések arra a következtetésre jutottak, hogy a megállapodás az állam számára jogi kötelezettséget nem teremtett. Ezért a Budapest Bank részesedés megtartásának lehetőségét is megvizsgáltuk. Emellett szólt, hogy az állam hosszabb távon is rendelkezhetett volna egy kizárólagos irányítás alatt álló bankkal. Hátránya ugyanakkor, hogy a Budapest Bank továbbra is helyi – nem rendszerszintű – szereplője maradna a bankrendszernek, vagyis növekedési lehetőségei korlátozottak lennének. Ahhoz hogy a Budapest Bank legalább a piaccal együtt növekedjen - vagyis megtartsa piaci részesedését - a tulajdonosnak korlátoznia kellene osztalékelvárásait, és a magyar államnak folyamatosan tőkét kellene biztosítania. A következő kézenfekvő alternatíva a részesedés eladása volt. Ez ugyan azonnali bevételt jelentene, azonban csak kiélezett verseny esetén, kedvező akvizíciós környezetben eredményezhetne elfogadható, ún. P/BV-t, azaz a saját tőke könyvszerinti értékére vetítetten relatíve magasabb eladási árat. A jelenlegi környezet azonban kedvezőtlen az eladás szempontjából, a bankok jellemzően a könyv szerinti értéküknél alacsonyabb vételáron cserélnek gazdát Európa szerte, és nem valószínű, hogy ez rövidtávon javulni fog. A harmadik alternatíva pedig részvétel egy bankcsoport létrehozásában. Ennek előnye, hogy a magyar állam egy későbbi, kedvezőbb piaci környezetben realizálhatja a Budapest Bank eladása esetére várt pénzügyi eredményt. A magyar állam ezt választotta: a Corvinuson keresztül kisebbségi tulajdonosa lesz Magyarország második legnagyobb bankjának, amely jobb növekedési kilátásokkal és lényegesen nagyobb piaci részesedéssel bír, mint a mai Budapest Bank. Egyben a magyar állam így teljesíti az EBRD felé tett vállalását is.
Egyáltalán meg lehetett ezt a kérdést reálisan ítélni a mai helyzetben?
A piac elemzése ad válaszokat. A legtöbb hasonló méretű szereplő az önálló működés nehézségeivel küzd: az üzemméret korlátokat szab a költséghatékonyság növelésének, a növekedéshez ezért tőkét kell mozgósítani, és ezt tetézi a válság miatt bekövetkezett eszközromlás is. Ezek a tényezők kifejezetten előnytelen akvizíciós környezetet teremtenek, nemcsak európai, hanem világviszonylatban is. A bevételek és a jövedelmezőség várhatóan továbbra is növekvő nyomásnak lesz kitéve a válság miatt, ezért egyre sürgetőbbé válik a piaci koncentráció erősítése. Mindezek összességében arra vezettek, hogy befektetői szempontból az apport a legkedvezőbb megoldás: nem kell szembenézni egy előnytelen M&A környezetből adódó árnyomással, ehelyett a következő években értéknövelő szinergiák érvényesítésére koncentrálhat a PHT leányvállalataként működő bank.
Így már értjük, hogy miért apport. De mi is pontosan ez a PHT?
A PHT, vagyis a pénzügyi holding társaság egy olyan részvénytársaság, amelynek fő célja, hogy banki részesedéseket birtokoljon. Ezek nagyon szigorúan szabályozott, a pénzügyi felügyelet által megadott engedély birtokában alapítható és szintén a pénzügyi felügyelet folyamatos ellenőrzése mellett működő társaságok. Magyarország az elmúlt hónapokban implementálta az ún. „CRD V" európai uniós irányelvet, aminek az a célja, hogy a pénzügyi holding társaságok, amennyiben tényleges irányító és konszolidáló szerepet látnak el, ugyanazon feltételeknek feleljenek meg, mint az irányított hitelintézetek. A Magyar Nemzeti Banknak határozatban kell megerősítenie, hogy PHT teljesíti az előírásokat. Ez azt jelenti, hogy a PHT-nak egy működő bankhoz hasonló összetettségű belső szabályzati rendszerrel kell rendelkeznie.
Mi fog a bankokkal most történni? Egyesülnek?
A Magyar Bankholding Zrt. 2021 során dolgozza ki a három bank részletes fúziós ütemtervét, a közös működéshez vezető út mérföldköveit, és részterületeire bontja a korábban kidolgozott üzleti stratégiát. Ezt a munkát készítette elő az ún. fúziós mesterterv, ami a szindikátusi szerződés részévé vált. Ennek elődleges célja egy erős, univerzális bank kialakítása lakossági, kkv, prémium nagyvállalati és privát banki szegmens fókuszokkal. Az új bankcsoport hosszú távú, stratégiai üzleti érdeke és egyben képessége is, hogy a gazdaság minden szegmensét ki tudja szolgálni. A mesterterv lényegében arra kötelezi a menedzsmentet, hogy szisztematikusan vizsgálja át a három bank működését és tárja fel azok képességeit, legjobb gyakorlatait, azonosítsa meglévő kapacitásait. Ezek eredménye alapján kell meghatározni a jövőbeni működési modellt úgy, hogy az mielőbb elvezessen a három bank egyesüléséig és közben történjen meg a quick win-ek vagy szebben mondva, az azonnal realizálható eredmények elérése is. Amíg a Magyar Bankholding Zrt. új stábja a jövő megtervezésével foglalkozik, addig a három bankban dolgozó szakembereknek továbbra is gondoskodniuk kell az üzletmenet folytonosságáról, az ügyfelek zavartalan kiszolgálásáról, az új fejlesztések, termékek és szolgáltatások bevezetéséről.
Hogyan értékelhető a mostani tranzakció a 2015-össel összehasonlításban? Mit ért el az állam a BB kapcsán az elmúlt években?
A korábbi tranzakcióval való összevetést két tekintetben érdemes megtenni. Egyrészt azt kell figyelembe venni, hogy a bank 2015 óta hogyan teljesített az állami társasági portfólióban, másrészt azt, hogy a jelenlegi tranzakcióval milyen jövőt biztosít számára a tulajdonos. Azt gondolom, hogy mindkét mérföldkő előrelépést hozott, hoz a bank életében. A társaságcsoport sikeresen beépült az állami vállalati portfólióba, erősségei az elmúlt években is lehetővé tették számára a piaci pozícióinak megőrzését, mindeközben pedig a tulajdonosa számára osztalékot is termelt. A bank jelenlegi állapotát – a pénzügyi szektor többi szereplőjéhez hasonlóan –negatívan befolyásolja a koronavírus világjárvány miatti gazdasági visszaesés, de ha ennek hatásait kiszűrjük, kijelenthetjük, hogy eredményeit megőrizve léphet át egy új korszakba. Ez pedig szintén értéket fog teremteni, hiszen az új vállalatcsoportot a tulajdonosai az értékmaximalizáció érdekében hozzák létre. Azt az előnyt is biztosítja számára a tranzakció, hogy egy nagyobb üzemméretű, robosztus vállalat részeként működhet a bank, amely a piacra lépési, fejlesztési, forrásbevonási, kockázatmegosztási stb. lehetőségeit jóval nagyobb mértékben növeli, mint azt a tulajdonosa önálló vállalati formában biztosítani tudná.
Mit jelent ez számokban?
A BB, az MKB és a Takarékbank jelenleg a közepes méretű nagybankok közé tartozik. A létrejövő új bankcsoport a második legnagyobb bank lesz Magyarországon: összesen 6800 Mrd Ft mérlegfőösszeggel, 3600 Mrd Ft ügyfélhitellel és 4500 Mrd Ft-os betétállománnyal, 900 fiókkal, több mint 1,9 millió lakossági, és mintegy 30 ezer kkv ügyféllel.
Arról már szó esett, hogy miért jó ez a vállalatnak és a tulajdonosának, de miért jó ez az államnak vagy az adófizetőknek?
Tulajdonosi szemmel az előny a vagyon értékteremtő megőrzése, az állam szempontjából ugyanakkor jóval tágabb kontextusban kell értékelni a tranzakciót. Egy rendszerszintű átalakulás is végbemegy a magyar bankpiacon: létrejön a második legnagyobb univerzális nagybank. Ez a méreténél fogva más fejlődési utat járhat be, mintha a három bank önállóan működne tovább. Az előnyökből természetesen nemcsak a tulajdonosok, hanem az ügyfelek is profitálnak: a bankcsoport egy mérethatékony, egységes és magas színvonalú ügyfélkiszolgálást tesz lehetővé, ami az eddiginél versenyképesebb ajánlatokat tud nyújtani ügyfeleinek.
Az állam tehát a sajtóközlemény alapján 30%-os tulajdonos lesz. Nem idegen egy ilyen helyzet az államtól? Hogy tud az állam kisebbségben viselkedni?
Az állam 30,35%-os tulajdonosi részesedése értelemszerűen nem egy szakmai, hanem egy pénzügyi befektetői célrendszer érvényesítését kívánja meg a Corvinustól. Erre ugyanúgy megvannak a piaci sztenderdek, mint a többségi befolyásszerzés esetére. Az ilyen tulajdonosi szerkezetű társaságot a többségi tulajdonos irányítja, biztosítva a kisebbség polgári törvénykönyvben garantált jogainak érvényesülését is. A tranzakció éppen attól lesz piaci, hogy a kisebbségi tulajdonost nem több, mint a részesedése mértékével arányos társaságirányítási jogosultságok illetik meg. A kisebbségi tulajdonos – főként, ha stratégiai befektető – beazonosíthat ugyanakkor olyan területeket, melyekre a befektetés megtérülésének garanciájaként tekint. Ebben az esetben ilyen a tulajdonosi ellenőrzés, illetve a fúziós terv teljesítése; a tranzakciós tárgyalásokon a Corvinus ezekre a területekre fókuszált.
Mit gondol, hogyan fogadja az Európai Unió ezt a tranzakciót?
Az engedélyezés tagállami szinten zajlik, de bízom benne, hogy a tranzakció piacszerűségét és a bankpiacra gyakorolt pozitív hatásait érteni és értékelni fogják uniós szinten is.
Mit jelent a MEIP teszt és a befektetési banki vélemény?
A MEIP (Market Economy Investor Principle) vagyis magánbefektetői elv érvényesülésére vonatkozó teszt jogi és pénzügyi szempontból mutatja be azt, hogy az állam egy tranzakciót a magánszereplőkkel azonos feltételek mellett hajt végre, vagyis úgy reagál egy helyzetre, ahogyan azt a piaci szereplők teszik. Az európai gyakorlatban ez a módszertan alakult ki annak alátámasztására, hogy a tranzakció nem tartalmaz az európai uniós szabályok szerinti tiltott állami támogatást. Ezt az elemzést ebben az ügyben is elvégezték a szakértők. A befektetési banki vélemény beszerzése annak alátámasztására szolgál, hogy a tranzakció megfelel a tulajdonos értékmaximalizációs törekvésének, tehát – ha a bank a pénzügyi eredmények eléréséhez kitűzött lépéseket megteszi – a jelen környezetben ez a megoldás rendelkezik a legnagyobb megtérülési potenciállal.
Hová pozícionálná ezt a tranzakciót? Ez egy ígéretes befektetés vagy egy sikeres kormányzati lépés?
Leegyszerűsítve azt mondanám: mindenképpen sikeres az az állami befektetés, ami piaci alapon valósul meg és megtérülést biztosít. Emellett a hazai bankrendszer stabilitása, versenyképessége, hatékonysága és a magyar lakosság minőségi pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutása volt az a szempontrendszer, amit mindvégig szem előtt tartottam munkánk, illetve a fent említett alternatívák mérlegelése során. A Budapest Bank, az MKB és az MTB közötti szinergiák kiaknázásával egy hosszú távon is stabil, válságálló, tőkeerős, valamint jelentős addicionális tőkekihelyezési és növekedési potenciállal rendelkező bankcsoport jön létre, amely fontos szerepet tölthet be a koronavírus járvány okozta gazdasági válsághelyzet kezelésében, a magyar gazdaság újraindításában, a magyar pénzügyi szektor versenyképességének fokozásában és a munkahelyek megőrzésében is. A bankcsoport mérethatékonysággal párhuzamosan növekvő válságállósága, tőkepiaci stressz-helyzetekkel szembeni ellenálló képességének javulása pedig az egész bankrendszernek értéket teremt. A bankcsoport menedzsmentjének feladata, hogy biztosítsa a felügyeletet arról, hogy a PHT erős kontroll mellett összetartja a bankcsoportot és a prudens működés feltételei folyamatosan fennállnak. A tranzakció egyúttal összhangban van azokkal az európai szabályozói igényekkel, ideértve az Európai Központi Bankot is, amelyek kifejezetten az európai bankszektor további konszolidációját sürgetik fenntartható fúziók révén.
Ez illeszkedik az Ön portfóliós politikájába is?
Igen, hiszen két dolgot ígértem hivatalba lépésemkor. Egyrészt azt, hogy ne tartson az állam a tulajdonában olyan vagyonelemeket, amelyek gazdaságosan nem működtethetőek, vagy amelyek az állami feladatok ellátásához nem feltétlenül szükségesek. Másrészt azt, hogy hozzuk létre, erősítsük meg azokat a stratégiai fontosságú vállalatokat, amelyek a magyar embereket minőségi szolgáltatásokkal látják el. A portfóliótisztítást az MNV Zrt. immár programszerűen végzi, a stratégiai vállalatok körében pedig olyan szereplők jelennek meg a hazai – és remélhetőleg majd egyre szélesebb körben a régiós – piacokon is, mint a MÁV és a Volán alapjain létrejövő közlekedési holding vagy az energetikai szektorban az MVM. A Magyar Bankholding égisze alatt létrejövő új bankkal is egyfajta hasonló küldetést hajtunk végre – immár kisebbségi tulajdonosként –, hiszen egy stratégiai fontosságú vállalat, melynek a következő években szintet kell lépnie: végre kell hajtania a fúziót, majd tőzsdeképes vállalattá kell válnia.
