A Financial Times írása szerint hamarosan mindannyiunkat arra ösztönözhetnek, hogy küldjünk napi kevesebb e-mailt, elhagyva a haszontalannak vélt egysoros üzeneteket - például a megköszönéseket.
„Ez sok szén-dioxid-megtakarítást eredményezne" - mondta a COP26 jövő évi glasgow-i klímacsúcsán részt vevő egyik szakember.
De valóban ennyit számítana ez?
A legtöbb ember hajlamos az internetet felhőnek gondolni, amely az ő számítógépes hardverén kívül létezik. A valóságban azonban, amikor e-mailt küldünk - vagy bármi mást persze, és ilyen értelemben a népszerű csevegőalkalmazásokon elküldött üzenetek is ide tartoznak -, ez energiát használó elektronikai láncolaton megy keresztül.
Például a wifi router vezetékek útján elküldi a jelet a helyi adatközpontnak, majd onnan egy távközlési vállalatnak, onnan pedig a technológiai óriások által üzemeltetett hatalmas adatközpontokhoz. Ezek mindegyike villamos energiával működik, és ezek az energiafelhasználások - egyszerűen szólva - összeadódnak.
Egyetlen e-mail hatása az ilyen hatalmas infrastruktúrára csekély.
Ám nem szabad elfeledkezni arról, hogy minden nap rengeteg e-mail indul útjára a világhálón.
A Financial Times tudósításában a szakemberek az Ovo Energy megújuló villamos energiával foglalkozó vállalat egy évvel ezelőtti sajtóközleményére hivatkoztak.
Ez azt állítja, hogy
ha minden brit naponta kevesebb köszönő e-mailt küldene, akkor ez 16.433 tonna szén-dioxid-megtakarítást jelentene évente, ami Európa több tízezer repülőjáratának szennyezésével ér fel.
A probléma azonban az, hogy ha az így kiszámolt összegek nagyjából helytállóak is, ez akkor is csak a jéghegy csúcsának számít.
Nagy-Britannia éves üvegházhatásúgáz-kibocsátása 2019-ben 435,2 millió tonna volt - tehát a szóban forgó mennyiség a nemzeti kibocsátás mindössze 0,0037 százalékának felelne meg, és ekkor ráadásul feltételezzük, hogy minden egyes brit ember csökkenti az e-mailjei számát.
Az Ovo Energy Mike Berners-Lee, a téma elismert professzorának számításaira hivatkozott.
Chris Preist, a Bristoli Egyetem fenntarthatósági és számítógépes rendszereinek professzora ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy figyelembe véve a szerverek által felhasznált energiát, az otthoni wifi-t és a laptopot, illetve az adatközpont épülete megépítéséhez kibocsátott szén-dioxid mennyiséget is,
mellettük eltörpül egy egysoros e-mail hatása, tehát valójában mindegy, hogy elküldik-e azt a levelet, vagy sem.
Hiszen a laptop, a wifi, az otthoni internetkapcsolat továbbra is bekapcsolva marad, a tágabb értelemben vett hálózat pedig nagyjából ugyanannyi energiát fog felhasználni az e-mail küldés csökkentése mellett is.
A kis e-mailekkel megtakarított szén-dioxid sokkal kevesebb, mint e-mailenként 1 gramm.
A viszonylag csekély hatású e-mailek miatti aggodalom helyett egyes kutatók azt javasolják, hogy fordítsuk figyelmünket inkább olyan szolgáltatásokra, mint a játék- és videostreaming, valamint a felhő alapú tárolás, amelyek sokkal nagyobb hatással bírnak. A helyzet tehát eléggé bonyolult, és vita folyik arról, hogyan kell kiszámítani a becsléseket. Persze abban sincs egyetértés, kié legyen a felelősség a terhelés csökkentéséért.
Az olyan technológiai óriáscégek, mint például a Google, már szén-dioxid-semlegesek,
azaz támogatást fizetnek a környezetvédelmi projektekért, hogy ellensúlyozzák az ügyfelek adatforgalma után az általuk elégetett szén-dioxidot.
Preist professzor szerint a fogyasztóknak az "öko-bűntudatukkal" olyan dolgokra kellene inkább koncentrálniuk, amelyek valódi változást hoznak, így nem kéne az apróságokkal foglalkozniuk.
Ez a szolgáltatásokat nyújtó vállalatok feladata, akiknek úgy kellene megtervezniük a rendszereiket, hogy a szolgáltatásokat a lehető leghatékonyabb energia és erőforrás felhasználásával nyújtsák.
A professzor szerint küldjünk egysoros e-mailt, ha úgy érezzük, hogy a másik fél értékelni fogja azt, és ne küldjünk, ha nem. A legnagyobb pazarlás mind környezeti, mind személyes szempontból azonban inkább a két fél erre fordított ideje lesz.
Forrás: BBC.com