Közismert, hogy a törökverő hős Hunyadi János kisebbik fiát, az alig tizenöt éves Mátyást 1458. január 24-én választotta magyar királlyá a rendi országgyűlés. Azt azonban talán kevesebben tudják, hogy „igazi" királlyá, azaz legitim, szuverén uralkodóvá csak jó hat évvel később vált, amikor 1464. március 29-én, Székesfehérváron a Szent Koronával megkoronázta az esztergomi érsek. Ehhez ugyanis vissza kellett szerezni a huszonhárom évvel korábban ellopott és a mai Ausztria területére vitt ereklyét. Habsburg III. Frigyes pedig alaposan megkérte a magyar királyi korona visszadásának az árát.

A Szent Korona rendkívüli kalandokkal teli sorsa önmagában is jelképezi a magyar állam több mint ezeréves viharos történelmét. A Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét megtestesítő, Szent István királyhoz kötődő legbecsesebb nemzeti ereklyénket (eddigi ismereteink szerint) tizenegy ízben vitték külföldre és hozták haza - emeli ki a Tudás.hu tanulmánya.

Ezek sorában a negyedik eset a 15. század közepén történt, amikor Mátyás király visszaszerezte Habsburg III. Frigyestől a felségjelvényt, és koronázásával megkezdődött a magyar történelem egyik legdicsőségesebb, bár meglehetősen rövid, alig több mint negyed százados fejezete.

A királyi korona elrablása

Kerek ötven esztendeig uralkodott Magyarországon Luxemburgi Zsigmond, ám fiúutód nélkül távozott az élők sorából. Trónját Erzsébet nevű lányának férje, Habsburg Albert örökölte meg, azonban az új király két évvel később vérhasban elhunyt, és a hirtelen uralkodó nélkül maradó országban azonnal kitört a pártoskodás - foglalja össze a Szabad Föld. Ebben a felfordulásban rabolták el titokzatosan a Szent Koronát, a rejtélyes esetről pontos információink egyenesen az egyik elkövetőtől, Kottanner Jánosnétól, a királyné udvarhölgyétől vannak, aki több évvel később papírra vetette annak a bizonyos néhány napnak a krónikáját.

Kottanner Jánosnét bízta meg Erzsébet királyné, hogy lopja el a Szent KoronátForrás: Getty Images

A történet röviden úgy summázható, hogy az 1439. október végén meghalt magyar király, Habsburg Albert özvegye, Erzsébet királyné – néhai Luxemburgi Zsigmond magyar király és Cillei Borbála királyné lánya – az 1440. februárban megszületett fiát, Lászlót akarta magyar királlyá választatni.

Mivel a magyar politikai elit többsége az ifjú Jagelló Ulászló lengyel királyt kívánta meghívni a magyar trónra, ezért a királyné a Szent Korona megszerzésével próbálta a főurakat kész tények elé állítani. Legitim uralkodónak ugyanis hagyományosan az számított a Magyar Királyságban, akit Szent István koronájával, a székesfehérvári bazilikában az esztergomi érsek koronázott meg.

Az állapotos Erzsébet királyné 1440 elején Visegrádra utazott, ahol udvarhölgye, a német Kottanner Jánosné Wolfram Ilona a fellegvár kincseskamrájában őrzött Szent Koronát a február 21-ére virradó éjjel ellopta és kicsempészte a várból, s a komáromi várba vitte, ahol Erzsébet a rákövetkező éjjel megszülte fiát, Habsburg V. Lászlót, négy hónappal férje, Albert halála után.

Mire Ulászló magyar támogatóival megérkezett Budára, az özvegy királyné rábeszélésére Szécsi Dénes esztergomi érsek május 15-én Székesfehérváron szabályosan magyar királlyá koronázta a pár hónapos csecsemőt.

A Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét megtestesítő Szent KoronaFotó: Adrián Zoltán - Origo

Ezután Erzsébet kisfiával és a Szent Koronával együtt Győrbe, majd Pozsonyba távozott, és miután az országgyűlés által megválasztott Ulászlót egy másik koronával szintén magyar királlyá koronázták, Erzsébet a csecsemő László királyt, majd 1440 novemberében a Szent koronát is néhai férje rokonának, Habsburg III. Frigyes német-római királynak, leendő császárnak adta át megőrzésre.

Hosszas alkudozás után adták vissza a felségjelvényt

Frigyes sem Ulászló királynak, sem Hunyadi János kormányzónak, sem a tényleges uralkodást 1453-ban megkezdő V. Lászlónak nem adta át a koronát, mert annak birtokában igyekezett politikai befolyást gyakorolni Magyarországon.

A felnőttkort el nem érő Habsburg László 1457. novemberi hirtelen halálát követően királlyá választott Hunyadi Mátyás mindent megtett a korona visszaszerzéséért, hogy legitim király lehessen, ezért ő és tanácsadói határozottan elvetették azt az ötletet, hogy őt is azzal a „pótkoronával" avassák királlyá, amellyel tizennyolc évvel korábban Ulászlót.

Az ifjú Mátyás esélyeit rontotta, hogy az ellene összefogó nagyurak 1459 februárjában Németújváron magyar királlyá választották III. Frigyes császárt, aki azonban nem tett komoly kísérletet arra, hogy érvényt szerezzen új címének.

Sőt, miután egykori saját titkára, II. Piusz pápa a királyság kérdésében határozottan Mátyás mellé állt, és a császár egyre élesebb konfliktusba keveredett mind saját öccsével, mind Podjebrád György cseh királlyal, 1462-ben már hajlandónak mutatkozott a korona visszaadására – persze kemény feltételekkel.

I. Mátyásnak hat évet kellett várnia arra, hogy Szent Koronával királlyá koronázhassákForrás: Wikipedia/Andrea Mantegna - Minnetonka Lapkiadó Kft.

A hosszadalmas alkudozást Vitéz János váradi püspök – a Hunyadi-fiúk egykori, igazi nevelője, az ország talán legműveltebb főembere, a magyar koronaeszme egyik megfogalmazója – irányította, Nagyrészt neki köszönhető, hogy 1463-ban megszületett a bécsújhelyi béke és vele a megállapodás a korona visszaadásáról.

A váltságdíj összege elképesztően magas, 80 ezer aranyforint volt, ami az akkori Magyar Királyság bevételeinek harmadát-negyedét tette ki. Ez ma mintegy négy-ötezer milliárd forintnak felelne meg.

Ezenkívül Frigyes haláláig megtarthatta a magyar királyi címet és Sopront kivéve az általa még 1445-ben elfoglalt nyugat-magyarországi várakat és uradalmakat. Sőt a császár fiává fogadott Mátyás abba is beleegyezett, hogy ha törvényes örökös nélkül halna meg, akkor Frigyes vagy leszármazottai öröklik a magyar trónt. Ez utóbbi feltételbe nyilván könnyen belement Mátyás, hiszen még csak húszéves volt, és már 1461-ben feleségül vette a gyermek cseh királylányt, Podjebrád Katalint.

Az 1463. július 24-én Mátyás követei – Vitéz János püspök, Pálóczi László országbíró és Szapolyai Imre kincstartó – által Bécsújhely kapujában átvett Szent Koronát háromnapos közszemlére tették Sopronban, majd Budára szállították. Végül 1464. március 29-én, nagycsütörtökön koronázták Magyarország királyává Mátyást a székesfehérvári bazilikában.