Kiichiro Toyoda 1894. június 11-én született Koszaiban, Sizuoka prefektúrában. Apja üzletember volt, aki az általa feltalált automata szövőszék gyártásából gazdagodott meg. Kiichiro a tokiói egyetemen mérnöki diplomát szerzett, majd a családi cégnél kezdett dolgozni. Külföldi tanulmányútjai során Angliában egy textilipari gépgyártó vállalatnál dolgozva leste el azt, ami a szövőiparban korszerűnek és fontosnak számított. Később az Egyesült Államokban is tapasztalatot szerzett az amerikai gyártási módszerekről. Jelszava a követkető lett: "mielőtt azt mondod, nem tudod megcsinálni, próbáld meg!".
Japánba visszatérve vállalatuknál több újítást vezetett be. Korszerűsítette és észszerűsítette a termelést, de érdeklődése igazán az autógyártás felé vonzotta. Sikerült meggyőznie az apja 1930-ban bekövetkezett halála után a cég vezetését átvevő sógorát, hogy hozzanak létre egy autóipari részleget. A kezdőtőkét úgy szerezték meg, hogy egy angol cégnek eladták az automata szövőszék szabadalmát.
A japán piacot akkoriban a nagy amerikai cégek, a Ford, a General Motors és a Chrysler uralták, így Kiichiro első lépésként beszerzett egy Chevrolet gépkocsit, amelyet munkatársaival újra és újra szétszedtek, majd összeraktak, hogy rájöjjenek, hogyan célszerű a gyártást megszervezniük.
A Toyoda cég autóipari részlege 1933. szeptember 1-jén kezdte meg működését. Az első motor-prototípus 1934-re, az első autó, az A1, 1935 májusára készült el, alig néhány példányban, ennek vázát és elektronikáját a Ford mintájára alakították ki. Tapasztalat híján a sorozatgyártást teherautókkal kezdték, a G1 ugyancsak a Ford teherautók mintájára készült, de annál olcsóbb volt. Az első sorozatgyártásba kerülő személyautó az 1936 áprilisára megépült AA szedán, az A1 továbbfejlesztett változata volt.
Az immár önállósult autógyár neve egy ötletpályázat után 1937-ben változott Toyotára, mert ezt a japán katakana írásban a szerencsésnek számító nyolc ecsetvonással lehet leírni, és külföldiek számára jobban cseng. A Toyota Motor Company elnöke Kiichiro sógora lett, ő maga alelnökként dolgozott, az elnöki posztot 1941-ben vette át.
A termelés fokozatosan növekedett, ezt elősegítette, hogy a tokiói kormány a versenytárs amerikai cégeknek megtiltotta a személygépkocsi-importot.
A kormányzat a második kínai-japán háború 1937-es kitörése után a katonai teherautók gyártásának növelése érdekében egyre jobban korlátozta a személyautók előállítását, azután pedig, hogy Japán 1941-ben belépett a második világháborúba, ezt meg is tiltották. A Toyota üzemeiben abban az évben összesen csak 208 személyautó készült. A haditermelésre átállított gyárban 1944-től már csak lőszert termeltek, az amerikai bombázásokat súlyosabb károk nélkül úszták meg.
Japán kapitulációja után az amerikai megszálló adminisztráció fenntartotta a tilalmat a személyautók gyártására, de engedélyezték a polgári használatra szánt teherautók előállítását és a személygépkocsik fejlesztését.
Az amerikai hadsereg szerződést kötött a Toyotával járműveinek javítására, ami lehetőséget biztosított Kiichiroéknak, hogy megismerjék azok szerkezetét. 1947-ben engedélyezték korlátozott számú személygépkocsi gyártását, így megjelenhetett a Toyota háború utáni első kisautója, a Toyopet becenevű SA, amit az autóipar nagyra értékelt, de a csekély piaci kereslet miatt kevesebb mint kétszáz darabot tudtak belőle eladni.
A Toyota új gyártási technológiát dolgozott ki, de a nyersanyaghiány és az újjáépítéssel járó gazdasági nehézségek miatt az 1940-es évek végére a cég majdnem csődbe ment. A vezetőség elbocsátásokat és bércsökkentést jelentett be, válaszul a szakszervezet sztrájkot szervezett, emiatt Toyoda 1950 júniusában lemondott az elnöki posztról. A Toyota cég újbóli felvirágzása a koreai háborúval indult be, s azóta is tart. Ezt azonban a cégalapító már nem érhette meg, nyugdíjba vonulása után két évvel, 1952. március 27-én, 57 éves korában szívinfarktus következtében Tojota városában meghalt.
A Toyota 2022 elején a világ legnagyobb autógyártójának számított.