Vitamin és vitamin között óriási különbségek vannak. Ezért az ezeket tartalmazó készítményekkel akár komoly gondok is lehetnek.
Tehát akár az egészségünk is múlhat azon, hogy melyik készítményt emeljük le a polcról.
A vitaminok különösen érzékeny anyagok, köztük és az ásványi anyagok között pedig szövevényes, szinte már szappanoperába illő kapcsolat van. Optimális esetben jó minőségű vitaminokhoz juthatnánk a táplálékainkból, de ehhez egyidejűleg rengeteg feltételnek kellene teljesülnie. Az utóbbi huszonegynéhány évben folytatott kutatások arra derítettek fényt, hogy
a terményeink vitamintartalma jelentősen lecsökkent.
Két információt keressünk a csomagoláson, a táblázatot és az összetétel felsorolását.
Elsődleges fontosságú a jó minőségű és biztonságos molekulaforma. Lehetnek olyan formák is, amelyek hatástalanok, mert túl stabilak, inaktívak, és vannak egyenesen veszélyesek is, pl.: az oxidok feldolgozása során egy reaktív oxigéngyök szabadul el, aminek az elfogásához a szervezetnek antioxidánsra lesz szüksége, és a hasznosulásának hatásfoka is elhanyagolható.
Szigorúan ajánlott messzire elkerülni azokat a készítményeket, amelyek cianokobalamin formában tartalmazzák a B12-vitamint, mert ciánnal szennyezik a szervezetet, amelyet aztán szintén közömbösítenie kell a testnek.
A minőségi termékek metil-, hidroxi- vagy adenozil- kobalamint tartalmaznak. A folsav azon túl, hogy inaktív, még káros is, mert miután sok emberben nem tud foláttá alakulni, felhalmozódik a vérben és még az aktív folát a sejtekbe jutását is akadályozza. A magasabb folsavszint maga után vonja a homociszteinszint emelkedését, ami gyulladásos folyamatokat indít el, és károsodásokat, lerakódásokat eredményez az érfalakon. Az erek átmérőjének csökkenése pedig elvezet a kardiovaszkuláris problémák kialakulásához.
Ez azt jelenti, hogy a vegyület képes-e elérni a neki tulajdonított hatást. Nagy segítségünkre lesz, ha készítünk egy kis listát a kiválóan hasznosuló formákról, mert így könnyebben megy az ellenőrzés. A vegyület hasznosulását befolyásolja a környezet, hogy vannak-e mellette segítők, gátlók, valamint aktív-e, hogy a szervezet közvetlenül vagy minimális befektetéssel tudja-e hasznosítani.
A nem aktív formákkal az a legnagyobb gond, hogy akár több különféle enzim, vitamin, ásványi anyag (pl.: magnézium, cink, kalcium) jelenlétére és
a máj egészséges működésére is szükségük van a hasznosulásához.
Bármelyik hiányában, nem játszódik le megfelelően az átalakulás, és végső soron abszolút semmi garancia nincs arra, hogy hozzájutunk a készítmény vitamintartalmához. Olykor csak néhány betűn múlik, mint például a B6-vitamin esetét vizsgálva a piridoxin-5'-foszfát az átalakulásához a szervezet erőforrásait igénybe vevő inaktív forma, a piridoxál-5'-foszfát pedig az aktív forma. Összefoglalva az aktív vitaminformák bevitele nem csak a szervezet számára kíméletesebb megoldás, hanem hatékonyabb is.
Érdemes feljegyezni az ajánlott beviteli értékeket, hogy tudjuk miből mennyit kellene tartalmaznia készítménynek. Gyakran a hatástalanság küszöbét súrolják a mennyiségek, ezért különösen a kifejezetten drágának (pl.: metil-kobalamin, adenozil-kobalamin, folát, transzformájú menakinon 7, tokoferolok és a tokotrienolok) számító hatóanyagokat vegyük górcső alá.
A jelenleg érvényben lévő ajánlási rendszer abban az időszakban született meg, amikor a hiánybetegségek elkerülése volt a cél. Tehát nem a szervezet optimális működésének biztosítása, az egészségmegőrzés, hanem a baj elkerülése.
A címkéken rendszeresen feltüntetett NRV százalékok tehát csak az optimális zóna legelejét jelentik, a valóságban jellemzően nagyobb dózisokra van szükségünk az egyes mikrotápanyagokból.
A vitaminok között is vannak örök barátságok, de sajnos összeférhetetlenségek is. Emiatt bukik el aztán rengeteg multivitamin, amely egy tablettába sűríti magába az összes vitaminból a napi beviteli ajánlásnak megfelelő adagot, jobb esetben néhány ásványi anyaggal megtoldva.
A vitaminok és ásványi anyagok kapcsolása egy készítményben alapvetően jó megoldás, azonban a megvalósítás módja nagyon nem elhanyagolható.
Szinergiának nevezzük azt a kapcsolatot, amelyben egymást kölcsönösen támogató vegyületek vannak jelen. pl.: a D3-vitamin mellé hasznos némi A-vitamint, jó minőségű K2-vitamint és magnéziumot adni, jó páros alkotnak a B6-vitamin és a magnézium, illetve az L-aszkorbinsav és a bioflavonoidok is.
Az antagonizmus éppen ellenkezőleg egy kedvezőtlen dolognak tudható be, mivel a vegyületek csökkentik vagy gátolják egymás hatását, előfordulhat ugyanis, hogy éppen egymás konkurensei, mint például a kalcium és a magnézium, amelyek pótlását ezt elkerülendő, ajánlott időben egymástól távol megejteni.