Elizabeth Webster és férje, Alexander Burckle elmondása szerint az utazási iroda képviselője faképnél hagyta őket a nyílt vizen egy sznorkeltúra során, majd visszatért a partra.
A házaspárnak majdnem egy kilométert kellett úsznia, mire partot értek.
A sznorkel az alap búvárfelszerelés része, magyar megfelelője a légzőcső. Ebből következően a "sznorkelezés" a maszk, az uszony és a légzőcső együttes használatát takarja, vagyis búvárkodás ez is, csak éppen palack nélkül, és túlnyomórészt a felszínen.
A szövetségi per szerint a házaspár egy 44 fős csoport tagja volt, amely 2021 szeptemberében Lahaina kikötőjéből utazott a különleges búvártúrára. A felperesek szerint azonban a hajó kapitánya nem mondta meg pontosan, hogy mikor akar visszaindulni.
Információk szerint a csapat délelőtt 10 órakor hagyta el a kikötőt és délután 3 órára kellett visszatérniük. A búvárok mintegy 50 perccel később már a vízben voltak, és a hajó közelében szabadon mozoghattak.
Webster és férje 11.50 körül indult vissza a hajóhoz, de a háborgó tenger miatt csak lassan haladhattak.
Az erőteljes hullámzás miatt a házaspár egyre vadabbul és gyorsabban próbált úszni, de sehogy sem kerültek közelebb a hajójukhoz. Negyedóra múlva már kapálózva igyekeztek jelezni a legénységnek, hogy bajban vannak és segítségre lenne szükségük, de ezt a fedélzeten senki nem vette észre. Nem sokkal később a hajó felszedte a horgonyt és visszaindult a kikötőbe - a házaspár nélkül. Habár mindketten tapasztalt sznorkelezők és kiváló úszók voltak, az áramlás jelentősen megnehezítette mozgásukat a vízben. Délután 1 óra körül "kiszáradva és fáradtan" értek partot.
A per során kiderült, hogy
a csoport egyik tagja látta, hogy a házaspár egyre távolabb kerül a hajótól,
és amikor visszaindultak, rákérdeztek a legénység tagjaitól felszálltak-e ők is. A válasz szerint Burckle és felesége már épségben visszaért - holott ez nem így volt.