10 millió forintot fizettek egy kihalt madár tolláért

Előzetesen 3000 új-zélandi dollár körül várták a leütési árat, végül 46 ezer dollárért kelt el egy épségben, szép állapotban fennmaradt toll, ami a mára kihalt huja egyik példányához tartozott.

A ritka, és ezért nagyon drága, puha madártoll egykor egy huja madár díszes faroktolla volt. A faj Új-Zéland  napjainkban is legismertebbje a madarak közül, bár mára már kihalt. Huja utolsó, megerősített észlelése 1907-ben történt, és bár állítólag még az 1920-as években is láttak néhány egyedet a fajból, ezeket nem támasztották alá hivatalosan. Így a faj kihalási évének 1907-et tekintik.

Értékesebb az aranynál

A most eladott, 9 gramm súlyú tollért kifizetett 46.521 új-zélandi dollár (kb. 10 millió forint) alapján a hujatoll értékesebb az aranynál is a nemesfém mostani árfolyamával számolva. 1 gramm arany ára most kb. 40 ezer forintnak felel meg.

Az árverésen eladott toll:

Hujatoll árverésen való felbukkanása igen ritka, és mint az Auckland-ben lebonyolított árverést lebonyolító aukciósház képviselője a Guardien-nek nyilatkozva elmondta, a most értékesített toll a Kulturális Örökség Minisztériumának jegyzékében is szerepel. A gondosan megőrzött, hibátlan állapotban lévő toll taonga tūturu, azaz olyan elem, ami az új-zélandi történelmi és kulturális örökség autentikus eleme. 

Ez azt jelenti, hogy csak korábban már nyilvántartásba vett gyűjtőnek értékesíthető a toll, és előzetes engedély nélkül tilos kivinni az országból.

Az aukciósház munkatársa szerint pusztán alig néhány, minden kétséget kizáróan hiteles hujatoll maradhatott fenn, amit legális keretek között lehet adni-venni a gyűjtőknek.

A huja egyébként a nemzetközi aukciós színtér gyakori szereplője, amelyen általában preparált példányok cserélnek gazdát. Például 2023-ban egy két kitömött huja kelt el 466 ezer új-zélandi dolláért egy brit aukción, annak ellenére, hogy nagy nyomás volt az új-zélandi kormányon, hogy avatkozzon közbe és szerezze meg az ország számára a preparátumokat.

Így tűntek el a huják

A huják Új-Zéland északi szigetének déli részén éltek, tojásaikat más madarak fészkeikbe rakták. A maorik kultúrájában szent állatként tisztelték a madarat, számos népi ének és mondás kötődik azokhoz. A testükhöz képest aránytalanul nagy farktollaikat a maori törzsek vezetői, illetve a közösségek olyan tagjai viselték díszítésként, akik rendelkeztek manával, azaz nagy tiszteletnek örvendő, a dolgok alakulására közel "varázserejű" befolyással rendelkezők voltak.

Kitömött hujapárról készült felvétel - a tojó a görbült csőrű madár
Fotó: Haplochromis / Wikipedia Commons

Amikor az európai telepesek megjelentek Új-Zélandon, a madár már viszonylag ritkának számított, bár a kutatók szerint eredetileg sem volt túl gyakori a faj. 

A kihalás szélére akkor került, amikor a világ más részein megnőtt az érdeklődés faroktollai iránt, melyet a ruházat kiegészítéseként, a kalapokba és a táskákba tűzött díszként kerestek a tehetősebb vásárlók.

A huják után szabályos hajtóvadászatokat indítottak, aminek eredményeként a populáció kritikus mértékre zuhant, és a faj végül kihalt, mielőtt modern tudományos eszközökkel tanulmányozhatták volna.