Nem minden deficit egyforma

A tíz évvel ezelőtti ázsiai pénzügyi válság egyik tanulsága, hogy ma már nem a fizetési mérleg hiánya a fő kockázati tényező, hanem a politikai kockázatnak és a válságok dinamikájának nehéz megjósolhatósága - áll a Moody's Investors Service hétfőn Londonban kiadott évfordulós elemzésében.

A nemzetközi hitelminősítő szerint a feltörekvő és a fejlett gazdaságokat az különbözteti meg egymástól, hogy mennyire sebezhetők egy esetleges elhúzódó külső finanszírozási szünet esetén. A fejlett országokban szintén kialakulhatnak egyensúlytalanságok, "rendkívül valószínűtlen" azonban külső finanszírozásuk leállása.

Az ázsiai válság óta eltelt évtizedben azonban a feltörekvő piacok is jelentős lépéseket tettek annak érdekében, hogy "immunizálják" magukat a likviditási kockázattól. Egyrészt jelentősen csökkentették a hazai fogyasztás súlyát, és erősítették a globális kereskedelmi integrációt, ami a fizetési mérleg többletéhez és így a külső finanszírozási igény mérsékléséhez vezetett. Másrészt "masszív" devizatartalékokat halmoztak fel, amivel gyakorlatilag biztosítást kötöttek a külső sokkok és az IMF-segítség "népszerűtlen" igénybevétele ellen.

A Moody's szerint ez a készletfelhalmozás példátlan, és például Kína esetében "elképzelhetetlen" mértéket öltött. Az elemzés felidézi, hogy az európai átváltási rendszer 90-es évek eleji válsága idején a francia jegybanknak mintegy 30 milliárd dollár mozgósítható tartaléka volt, a Kínai Népi Bank jelenlegi készletei azonban megközelítik az ezermilliárd dollárt.

A hitelminősítő elemzése szerint az ázsiai pénzügyi válságból levont egyik fő tanulság az, hogy "nem minden fizetésimérleg-hiány egyforma". A világgazdaság jelenlegi fejlettségi állapotában, amikor a legtöbb feltörekvő gazdaság esetenként masszív többletet ér el a fizetési mérlegben, "könnyen riasztónak tűnhet" a deficites országok helyzete. "Érdekes módon" deficites fizetési mérleg az európai feltörekvőkre - Magyarországra, Törökországra és baltiakra - jellemző.

Valószínűleg helytelen a fizetési mérleg hiányát minden esetben a veszéllyel azonosítani; más szóval nem egyértelmű, a többletet miért kell mindig "felsőbbrendűnek" tekinteni, áll a Moody's hétfői londoni elemzésében. A cég szerint azokban az esetekben, amikor a likviditási korlátok kevéssé szorítóak, vagyis egy adott országnak jelentős devizatartaléka van, vagy stabil hozzáférése külső finanszírozási forrásokhoz, az "egyszerű" deficitnél fontosabb kérdéssé válik e külső finanszírozási lehetőségek igénybevételének hatékonysága.

Az elemzés szerint az ázsiai válság óta bekövetkezett egyik jelentős fejlemény a külföldi befektetők által is aktívan használt, a nemzeti valutában kibocsátott kötvények és felvett hitelek piacának kiépülése. Ez hitelkockázati szempontból kedvező folyamat, ugyanis az árfolyamkockázatokat a befektetők viselik, vagyis egy esetleges leértékelődés nem az állami mérleget terheli.

Mivel azonban a feltörekvő gazdaságok államadósságának nagy része továbbra is devizaalapú, még időbe telik, amíg a hazai valuta leértékelődése - vagy éppen meredek értékvesztése - teljesen semleges lesz az adósságteher szempontjából - áll az elemzésben.

A Moody's szerint a járványdinamika az egyik olyan fő tényező, amely az ázsiai válság óta is kevéssé előrejelezhető maradt. A pénzügyi válságok terjedését utólag meg lehet érteni, ritka azonban, hogy előre pontosan meg lehessen jósolni. Ráadásul a terjedési mechanizmus jó eséllyel még bonyolultabbá is vált azzal, hogy a piaci szereplők, valamint újonnan bevezetett piaci konstrukciók száma megsokszorozódott.

A másik "megjósolhatatlan" válságtényező a politikai kockázat. Az országkockázat bonyolultságának egyik eleme, hogy a válságdinamika szokatlan formákat ölthet, aminek "pusztító következményei lehetnek" befektetői veszteségek formájában, fogalmaz a hitelminősítő elemzése.