Folytatja Európa bekerítését a Gazprom

Látszólag ellentmondásos hírek érkeznek az utóbbi időben a világ legnagyobb gázkitermelőjéről, az orosz Gazpromról. Egyrészt a cég visszafogja beruházásait, másrészt viszont komoly nemzetközi együttműködési kezdeményezéseket tett Venezuelában és Nigériában, és közös projektekre készül a francia GDF-fel is. Mindez valószínűleg ugyanarra az okra vezethető vissza: minthogy a csökkenő olaj- és gázárak, továbbá a pénzügyi válság miatt tőkére van szüksége az orosz energiaiparnak, ezért külföldi partnereket keres a hiányzó erőforrások pótlására, újabb pozíciók megszerzésére és Európa bekerítésének folytatására.

A Gazprom nemcsak Oroszország legnagyobb cége, hanem több kelet-európai volt szocialista ország kulcsfontosságú energiaellátója, éppen ezért a mamutcég egy-egy rezdülését könnyen megérezheti Magyarország is: a hazai gázimport szinte kizárólag orosz forrásból érkezik, ezen belül a behozatal túlnyomó többsége a Gazpromtól származik.

Márpedig a Gazprom mostanában gyakran rezdül: hol a cég erősödéséről, hol pedig bizonytalanságokról lehet hallani. Állandó vitatéma például az ukrán gáztranzit, illetve Ukrajna gázvásárlása.

Csernomirgyin visszahívása

A vita miatt többször is leállt, illetve akadozott már Kelet-Közép-Európa gázellátása. Az ügy fontosságát jelzi, hogy nemrégiben visszarendelték Oroszország kijevi nagykövetét, Viktor Csernomirgyint. (Ukrajna korábban azzal fenyegetőzött, hogy nemkívánatos személynek nyilvánítja Csernomirgyint, miután a nagykövet bírálta a kijevi politikusokat.)

Pedig a gázügyeket Csernomirgyin jól ismerheti, hiszen már a Szovjetunió idején gázipari miniszter-helyettes volt, aztán a Gazprom elnöke, még később orosz miniszterelnök is lett belőle. Csernomirgyin a kilencvenes években, a jelcini érában a Gazprom egyik fő tulajdonosa is volt, de aztán az orosz állam a cég többségi tulajdonát visszaszerezte - de ez már Vlagyimir Putyin elnökségéhez köthető.

Nem véletlen, hogy Csernomirgyint ezután gyorsan - már 2001-ben - Ukrajnába küldték nagykövetnek. A most távozó diplomata búcsúbeszédében azonban újból azt hangsúlyozta, hogy Moszkvának nem kell bocsánatot kérnie Ukrajnától a gázvita miatt, és továbbra is aggodalmát fejezte ki Ukrajna fizetőképessége miatt.

Függőség és bekerítés

Oroszország és a Gazprom nem csak Kelet-Európa gázellátását határozza meg. Több volt szocialista országban 80-90-100 százalékos a Gazprom részaránya a gázimportban, de egész Európát tekintve is tekintélyes, 25 százalék körüli az orosz cég részesedése a gázbehozatalból.

Nyugat-Európában is erős pozíciókkal rendelkezik tehát a Gazprom - Németország az egyik fő partnere itt -, de alighanem Moszkvában ezt nem tartják elégnek. A Gazprom ezért az utóbbi időben igyekezett további egyezményekkel körülbástyázni pozícióit.

Valószínűleg ezt szolgálja a Nigaz cég alapítása Nigériával, a közép-afrikai olajállammal közösen. A hatalmas gázkinccsel is rendelkező afrikai ország Gazprom-közelbe hozása stratégiai jelentőségű lehet: Európa nyugati fele számára ugyanis Oroszországon kívül Afrika jöhet még szóba potenciális gázforrásként. A tervek szerint 2,5 milliárd dollárt fektet be a Gazprom a Nigaz nevű vegyesvállalat megalapításába. A pénzből finomítókat, gázvezetékeket és gáztüzelésű erőműveket építenének Nigériában.

Ha az afrikaiak és az oroszok együtt tudnának működni, az komoly hatással lehet az európai gázpiacra, hiszen ez a két térség kulcsszerepet lát el kontinensünk gázimportjában.

A Nabucco bekavarhat

Európa számára Afrikán és Oroszországon kívül a harmadik potenciális gázimport-forrás a Közel-Kelet és a Kaszpi-térség lehet, ezt célozza például a Törökországon, Bulgárián, Románián és Magyarországon keresztül tervezett Nabucco-projekt.

Ez a gázvezeték Oroszországon kívüli gázbeszerzési alternatívát teremtene, ám kérdéses, hogy milyen gázforrásra támaszkodna: eddig Azerbajdzsán, Irak, Türkmenisztán és Irán került leginkább szóba. Ez utóbbit azonban politikai okokból nehéz bevonni a beruházásba.

Moszkva és a Gazprom a Nabuccót ugyan hivatalosan nem utasítja el, de inkább az Olaszországot a Fekete-tengeren, Bulgárián, Szerbián, Magyarországon át Oroszországgal összekötő Déli Áramlatot javasolja.

Késik a Déli Áramlat

A Déli Áramlat előkészítésében azonban váratlan fennakadás történt. A vezeték magyarországi szakaszának megépítésére létrehozandó vegyesvállalat létrehozása - amelyet a Magyar Fejlesztési Bank és az orosz Gazprom alapítana - orosz kérésre csúszik.

Ezt megerősítette nemrégiben a budapesti orosz nagykövet is az [origo] munkatársának kérdésére. Igor Szavolszkij egy sajtóbeszélgetésen elmondta, a Gazprom kért időt, de ennek semmilyen elvi oka nincs, csak a "jogászok dolgoznak".

Ezen a beszélgetésen Szavolszkij elmondta azt is, hogy Oroszország álláspontja szerint a Déli Áramlat is hozzájárulna az energiahordozók beszerzésének diverzifikációjához (a több lábon álláshoz) Kelet-Európában, hiszen ezzel a vezetékkel Ukrajna monopolhelyzete szűnne meg. Ha viszont Magyarország kilépne a projektből, akkor egyszerűen a csöveket máshol fektetnék le - mondta Szavolszkij.

Együttműködés a GDF Suezzel

Nyugat-Európában ugyanakkor Oroszország további együttműködéseket tervez. A GDF Suez francia gáz- és közművállalat vezetői például kedden tárgyaltak Putyin orosz miniszterelnökkel arról, hogy a Gazprommal együtt orosz energiatermelő-beruházásokat valósítanak meg. Ezekhez a Gazprom a gázt adná, a GDF Suez pedig üzemeltetné az erőműveket. A cseppfolyós földgáz (LNG) területén szintén összefogásra készül a Gaz de France és a Gazprom. Az LNG tankerekkel, hajókkal is szállítható, ennek jelentősége az, hogy nem kell gázvezetéket építeni, hanem tengeri kikötőkből lehet elérhetővé tenni a földgázt.

A GDF Suez ugyanakkor továbbra is érdeklődik az úgynevezett Északi Áramlat iránt. Ez a gázvezeték Németországot és Hollandiát látná el orosz gázzal, itt nem Ukrajnát, hanem a balti államokat és Lengyelországot kerülné el a Moszkva és a Gazprom által is támogatott új, tengeralatti vezeték.

A GDF felé történő nyitás azt jelenti, hogy Moszkva feladni látszik korábbi politikáját, amellyel kiszorítani igyekezett energiaszektorából a külföldi vállalatokat. Putyin elnöksége idején több olajmulti is elhagyta Oroszországot.

Kevés a tőke

Ugyanakkor most a nyugati hírforrások emlékeztetnek arra, hogy Oroszországnak jelentősen megcsappantak az erőforrásai a nemzetközi pénzügyi válság miatt, és a beruházásokhoz szükséges tőkét nehéz előteremteni.

Ezt jelzi az is, hogy a Gazprom a korábban tervezettnél kisebb összeget tud majd várhatóan beruházásokra költeni. A legfrissebb bejelentés szerint a Gazprom 2010-ben 645 milliárd rubelt költ majd fejlesztésekre, miközben ennek több mint kétszeresét - 1,4-1,55 ezer milliárd rubelt - tervezték még tavaly év végén, aztán pedig egy 800 milliárdos szám is napvilágot látott.

A beruházások visszafogása elsősorban a Stokman-gázmező kiaknázását hátráltathatja az elemzők szerint. Ez a gázmező a messzi északon, a Barents-tenger alatt húzódik, és extrém nehézségekkel jár majd valószínűleg az ottani gázkitermelés. Egyesek szerint a Gazprom most még nem is rendelkezik a megfelelő technológiával ahhoz, hogy onnan gázt nyerjen ki.

A hirtelen újjáéledt orosz tőkeigényt jelzi, hogy Moszkva nemrégiben a GDF mellett egy másik hatalmas francia energiaipari céget, a Totalt és a brit-holland Royal Dutch Shellt is új projektekre invitálta.

Tervek Venezuelában

Ugyanakkor a Gazprom a világ távolabbi pontjain is aktivizálja magát. A már említett nigériai projekt mellett a cég együttműködési megállapodást készít elő Venezuelában, ahol a PdVSA nevű helyi olajtársasággal közösen mérik fel a dél-amerikai ország energiahordozó-készleteit. Venezuelában is több cseppfolyós földgázzal kapcsolatos projektet készítenek elő.

Míg Nigériában az EU számára jelent kihívást az új projekt, addig a venezuelai terveket az Egyesült Államok figyeli aggódva, hiszen Venezuela első embere Hugo Chávez az USA egyik legfőbb politikai ellenfele a térségben.