XXI. fejezet

XXI. fejezetÉpül már Hamburg, bár a tűz elhamvasztotta félig; külleme - félig-nyírt ebé -keserves véges-végig. Hiányolok - s ez fáj nekem -sok uccát - s merre leljem házad és első csókodat, legelső, szép szerelmem? Hová lett Útiképeim nyomdája? s hol csigákat ettem, a pince? Ott nyelém az első osztrigákat.A Dreckwall! Az is hova lett? Akár ne is keressem!S a pavillon is odalett; kalácsát mind megettem.S a Városház? Szenátusunk s Polgárság büszke orma!a Szentek Szentje! Nem maradt, csak füstje, üszke, korma.Az arcokon még rémület, a torkokon szorongás, amint mesélik, mint esett a Szörnyűség, a Rontás."Égett a város! Lengtek a lángoszlopok s a kormok; fellobbantak - egy perc - s hanyatt vágódtak mind a tornyok.Hol tisztesen kereskedett atyáink régi törzse- lehetőségig tisztesen -, égett a régi Börze!De hál' Isten, még áll a Bank, a város ezüst lelke!s a Főkönyv! s benne, hogy mit érsz készpénzbe' és hitelbe'.Gyűjtöttek is javunkra sok távoli nép körében.Jó üzlet volt: nyolc milliós! Ennyire ment föl éppen. Jámbor keresztények kezén a kassza és a sok pénz!A balkéz nem is tudta meg, mennyit lopott a jobbkéz.Nyitott markunkba dőlt a pénz a Földről mindenünnen -s ha élelem: megvetni hát biz' azt sem volt eszünkben.S a küldemény dőlt: hús, kenyér, kanapé, ruha, burnusz -sőt hadat készült küldeni a jó király, a burkus.Az anyagi kár rendbejött, vagy kevésbé, vagy - többé. De rémülésünk senkisem kárpótolhatja többé."Biztattam őket: "Emberek,jajgatni mire jó ma?Különb volt, mégis odalettpéldául ősi Trója!Munkára fel! száradjatok,ti tócsák és ti kendők!Hozzatok jobb törvényeketés - jobb tűzifecskendőt!Sok szekfűbors úgy is kiríteknőc-hamislevesbül,a pontyot is túlzsírosanfőzitek pikkelyestül.A pulyka jó; de van madár- s ne óvjalak hiába! -,a polgármester úrnak melytojik vendéghajába.Hogy melyik ez a jómadár,tudjátok azt ti jobban -ha rágondolok, gyomrom isfelfordul tőle nyomban."<< előző rész    következő rész >>