A 2007-es IPCC-jelentés elemzése - 2. rész: A közelmúlt tényei

A szakma és a közvélemény is izgatottan várta az ENSZ klímaváltozási testülete, az IPCC által február 2-án közzétett összefoglaló áttekintést, mely egy hatéves munka lezárása. A főbb megállapításokat már bemutattuk olvasóinknak, új cikksorozatunkban azonban részletes elemzéseket közlünk, nemzetközileg elismert hazai szakemberek tollából. Sorozatunk második részében a klímaváltozást kiváltó közelmúltbeli tényeket vesszük sorra.

Melegszünk-e vagy fázni fogunk? Emberi csinálmány, vagy csak természetes ingadozás-e az, amit tapasztalunk? És egyáltalán, biztos-e, hogy a tudósok jól számolnak, amikor évtizedekre előre nyilatkoznak arról, hogy megolvadnak a jégsapkák, és hogy a Kárpát-medence a Föld egyik legveszélyeztetettebb térsége. 2007. március 23-án (pénteken) 15 órakor az [origo] vendége lesz Dr. Mika János éghajlatkutató, akit a földi és a hazai éghajlat eddigi és a jövőben várható változásairól, ezek ma átlátható következményeiről kérdezhetnek.

Mika János éghajlatkutató, kandidátus, az Országos Meteorológiai Szolgálat osztályvezetője, a Meteorológiai Világszervezet Norbert Gerbier MUMM Nemzetközi Pályadíjának kitüntetettje. A díjat még 1999-ben kapta, amiért társszerzőjével, Molnár Katalin geográfussal (két évvel korábbi, a Zeitschrift für Geomorphologie c. folyóiratban) megrajzolták hazánk új éghajlati térképeit az akkor még egyszerű statisztikai eszközökkel előrevetített számításokból.

E térképek a mainál szárazabb és a földi átlagnál gyorsabban melegedő nyári félévi állapotokat mutattak, miközben télen csak a gyorsított melegedés volt egyértelmű. Az azóta eltelt évtized fejlett modellszámításai sajnos megerősítik ezeket a becsléseket, egyszersmind újabb veszélyeket is tárnak elénk. Nem elég, hogy a szárazabb átlagos éghajlati viszonyok gyakoribb és súlyosabb aszályokat tartogatnak számunkra, a következő évtizedek paradox módon gyakoribb és erősebb záporokat is hoznak majd, melyek a kis hegyi patakokat akár pár óra alatt vad folyammá dagaszthatják.

A globális klímaváltozás bizonyítékait és az egyes térségekben emiatt várható változásokat február elején ismertté vált Kormányközi Klímaváltozási Bizottság (IPCC) negyedik jelentéséből (http://www.ipcc.ch/index.html) tudjuk kiolvasni. E munka következő kötetei kitérnek majd a várható következményekre és az ezek elkerülése miatt oly szükséges kibocsátás-korlátozás mikéntjére is. Addig is arról, hogy miként lehetne "Elkerülni a kezelhetetlent és kezelni az elkerülhetetlent", az ENSZ egy másik jelentésében olvashatunk, amely világszerte február 28-án látott napvilágot (www.confrontingclimatechange.org).

A klímaváltozás hazai és nemzetközi kérdései mellett, Mika János éghajlatkutatót a március 1-én indult Poláris Év kutatási program céljairól is kérdezhetik olvasóink. A sarkvidékek légkörének összetétele és éghajlatának alakulása ugyanis kristálytiszta, felerősített tükörképe mindannak, ami a Föld egészén végbemegy, de amit annak 510 millió négyzetkilométerén néha nehezebb részleteiben megismerni, mint a lakott területektől távoli, szélsőséges körülmények között. A március 23-ai Meteorológiai Világnapon éppen vendégünk tartja a szakma hazai ünnepének tudományos előadását "Változó légkör - sarkított hatások" címmel.