Nagy területen olvad a hó az Antarktiszon

Egy NASA vezette kutatócsoport most közzétett eredményeiből megállapítható, hogy az Antarktisz nyugati részén igen nagy mértékű hóolvadás történt. A hó és jég legjelentősebb olvadását 2005 januárjában figyelték meg, és mindezt először sikerült műholdas távérzékelési eszközzel detektálni. A fokozott olvadás számos veszélyt hordoz magában.

A NASA és a Colorado Egyetem közösen felállított kutatócsoportja 1999 júliusától 2005 júliusáig műholdas eszközök segítségével az Antarktiszon és Grönlandon tanulmányozta a hó mennyiségének felhalmozódását, illetve olvadását.

Az Antarktisz megfigyelése során olyan területet választottak ki, amely olvadás szempontjából optimális lehet mind az óceántól és a pólustól való távolságot tekintve, mind pedig a tengerszint feletti magasságot figyelembe véve. Méréseik szerint a déli félteke nyarán az olvadás időszakában szokatlanul magas hőmérsékletek is kialakultak. Ezek maximuma hetes nagyságrendben elérte az 5 Celsius-fokot.

2005 januárjában az erős felmelegedés hatására négy Magyarországnyi területen tapasztaltak jelentős olvadást. Problémát jelenthet, ha a megolvadt hó mint édesvíztömeg közvetlenül belefolyik a sós óceánba. Közvetett veszélyt okozhat, ha a megolvadt, majd újra fagyott hólé a sarki jégtakaró aljáig lejut, mert így gyorsíthatja a jégtömegeknek az óceánba történő csúszását. A globális felmelegedés hatására végül a sarki hó és jég megolvad, ezáltal csökken az Antarktiszon tárolt édesvízkészlet. Mindeközben az óceánok vízszintje emelkedik, sótartalma pedig változik, ami hatással van a globális klímára.

A klímaváltozás hatásának vizsgálatait már csak azért is tartják kiemelt fontosságúnak a sarkvidékek esetében, mert az Arktiszon és az Antarktiszon is kétszer gyorsabban emelkedik az átlaghőmérséklet, mint a Föld más részein. Ennek hátterében egyrészt az áll, hogy a jég alól kibukkanó föld és a víz jobban elnyeli a napsugarakat, mint a jég és a hó. Másrészt az ózonréteg könnyebben vékonyodik el a pólusok felett a levegőben található jégszemcsék miatt, s így a Nap melegítő hatása jobban érvényesül.

Még több figyelem a jégnek

A kutatók szerint, bár napjainkig nem észleltek további jelentős olvadást, a műholdas megfigyelések bővítésére van szükség. Fontos lenne méréseket végezni például a röntgentartományban, hogy a jégréteg mélyebben fekvő részeiről is információt kaphassanak.

A klímaváltozásban alapvető jelentőségű, hogy a sarkokon tárolt hó és jég tömege hosszabb időszakot tekintve csökken, vagy éppen növekszik. A kutatások ezért tovább folytatódnak, és sor kerül a felszíni mérések, illetve a repülőgépekről végzett megfigyelések adatainak összehasonlító elemzésére is.

A sarkvidéken található jég olvadásának ütemét is vizsgálja az a nemzetközi kutatóprogram (Nemzetközi Poláris Év), ami márciusban indult a Déli- és az Északi-sarkvidéken, több mint hatvan ország részvételével.