Minél gyengébb a naptevékenység, annál melegebb a Föld. Józan paraszti ésszel azt képzeljük, ha csökken a Nap aktivitása, akkor bolygónk éppenséggel hűlni fog. Műholdas adatok elemzéséből derült ki, hogy a hétköznapi logika nem mindig válik be klímaügyi kérdésekben.

Több napsütés melegítette a Földet, ahogyan az utóbbi években fokozatosan csökkent a naptevékenység. Ez az eredménye annak az elemzésnek, amit a NASA napsugárzásmérő műholdja, a SORCE 2004 és 2007 közötti adatain végzett Joanna Haigh, a londoni Imperial College légkörfizikusa kollégáival együtt. A kutatók azt elemezték, hogyan változott napról-napra a napfény színképe ebben a három évben.


Annyit melegített a Nap, mint amennyit a szén-dioxid

A színképeltolódás körülbelül annyival járult hozzá a földfelszín felmelegedéséhez, mint amennyire három év szén-dioxid-kibocsátása befolyásolja a klímaváltozást. Ám a naptevékenység tizenegy éves ciklusokban folyik, a mostani melegítő hatás nem biztos, hogy hosszabb távon befolyásolja a földi klímát. Az erről szóló tanulmányt a Nature tudományos folyóirat frissen megjelent, 467-es száma közli (összefoglalója itt olvasható).

A vizsgált időszak pontosan egybeesik azzal, ahogyan a naptevékenység fokozatosan csökkent az utóbbi években. A legtöbb napfoltot 2001-ben észlelték a csillagászok a Napon, ezután a csillag tevékenysége fokozatosan csökkent. 2009 végén már azt jegyezték fel a csillagászati krónikákba, hogy szokatlanul hosszú ideje nem jelentek meg napfoltok.

A napfolttevékenységet már a 17. század óta megfigyelik. A mostani kutatás viszont azért érdekes, mert eddig csak elvétve vizsgálták ilyen alapossággal és rendszerességgel a napsugárzás hullámhosszát.

Az elemzés módszertana egyszerű volt. Haigh csoportja a műholdról származó színképelemzési adatokat vetette össze egy olyan modellel, ami a napfoltok számából és mennyiségéből jelezte előre, hogy milyen hullámhosszú sugárzásból mennyi érkezik a Földre. A kutatók váratlan eltérésekre bukkantak a modell és a mért adatok között. 2004 és 2007 között az ultraibolya sugárzás négyszer-hatszor kisebb mennyiségben szerepelt a színképben, mint amennyire a modell alapján számítottak. Ezzel szemben a látható fény mennyisége nagyobb volt. Ez azért fontos, mert a látható sugárzás melegíti a Föld felszínét.


Befolyásolta az ózonréteget is

A fentiek miatt a várakozással ellentétben több napenergia érte el a Föld légkörének legalsó rétegét, a troposzférát - ez azért fontos, mert itt zajlik az időjárási jelenségek túlnyomó része. Mindez annak ellenére történt, hogy 2004 és 2007 között fokozatosan csendesült a naptevékenység.

Amint a napsugárzás színképe eltolódott, úgy tűnik, egyszersmind megváltoztatta az ózonmolekulák eloszlását a troposzféra fölötti légköri rétegben, a sztratoszférában. 45 kilométeres magasságban csökkent az ózon mennyisége 2004-2007-ben, de nagyobb magasságban megnőtt, derült ki Haigh csoportjának modellszámításaiból. Lehetséges, hogy ez véletlen egybeesés eredménye, és további vizsgálatokra van szükség a kérdésben, de a kutatók úgy látják: a napsugárzás színképének eltolódása és az ózonrétegben bekövetkező változás együtt olyan eredmény, amit mindenképp nyilvánosságra akartak hozni.

Még nem tisztázott, milyen következtetések adónak a felfedezésből. Haigh szerint a mostani napciklus ismeretlen okokból másképp alakulhat, mint a korábbiak, ugyanakkor az sem kizárt, hogy valójában a napsugárzás másként befolyásolja a légkör hőmérsékletét és az ózonréteg változásait, mint ahogy korábban gondolták.


Blokkoló jelenségek

Egyes meteorológusok azt állítják, hogy a mostani, csendes napciklusban gyakrabban alakulnak ki úgynevezett "blokkoló jelenségek". A kifejezés a nyugat-keleti légáramlásban bekövetkező szokatlan manővereket jelöli, melyek során nagy hidegek és szokatlan jelenségek következnek be Európa időjárásában.

Van olyan szakmai álláspont, mely szerint egy ilyen blokkoló jelenség miatt terült szét déli irányban az Eyjafjallajökull vulkán hamuja márciusban, elhúzódó káoszt okozva a légiközlekedésben. A "blokkoló jelenségek" kapcsán nincs szakmai egyetértés: a meteorológusok többsége abból indul ki, hogy nincs bizonyíték a mostani napciklus és az időjárási anomáliák közötti összefüggésre.