Már a kávétermés fele veszélyben van Közép-Amerikában egy penészgomba miatt. A fertőzés a klímaváltozás és a nagyipari termelés miatt károsítja az arabica kávé cserjéit.

A kávérozsda gombája elüszkösíti a cserjék levelét, amelyek végül átlyukadnak és lehullnak. A gomba járványszerűen terjed Közép-Amerikában. A cserje elhullatja az átlyukadt leveleit, és egyre több növény válik terméketlenné. A terméskiesés miatt több százezer munkás megélhetése van veszélyben, és a kávéimádók vagy drágábban juthatnak hozzá az arabica szemekből pörkölt keverékekhez, vagy kénytelenek lesznek lemondani a különleges aromákról.

2012 februárjában Guatemalában hirdettek országos vészhelyzetet a kávérozsda miatt, majd Mexikó, El Salvador, Honduras, Nicaragua, Panama és Costa Rica következett. Tavaly 15 százalékkal csökkent a kávétermés a régióban a Wired tudósítása szerint. Az októberben kezdődő kávészüret előtt most 50 százalékos terméskiesésre számít a kávétermelő országokat tömörítő kormányközi szervezet, az ICO.

Fertőzött cserje egy caucai farmon Kolumbia délnyugati részénInternational Center for Tropical Agriculture/Neil Palmer

A legfinomabb kávét biztosító arabica szemeket jobbára Közép-Amerikában termelik. Az olcsóbb kávékeverékek jó része viszont úgynevezett robusta szemeket tartalmaz. Ez utóbbi cserjék inkább ellenállnak a gombás megbetegedésnek, viszont a kizárólag robustából pörkölt-főzött kávé nem olyan ízgazdag.

A kávérozsda először az 1970-es évek közepén bukkant fel a közép-amerikai ültetvényeken, azonban most terjedt el oly mértékben, hogy már az egész iparág létét veszélyezteti a térségben. De miért történik éppen most mindez? Pontosan nem lehet tudni, a gomba terjedésében közrejátszik a klímaváltozás és az intenzív, nagyüzemi jellegű kávétermelés.

Hozzászoktunk az olcsó és jó kávéhoz

Korábban a közép-amerikai hegyvidéki éghajlat nem igazán kedvezett a meleg-nedves klímát kedvelő gomba terjedésének. Kolumbiában például korábban 1500 méteres magasság fölött már nem fordult elő kávérozsda, most viszont felbukkan a 1950-2000 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő ültetvényeken is. Klímakutatók szerint igaz, hogy a térség éghajlata melegebb, mint pár évtizeddel ezelőtt, a melegedés viszont nem egyenletes, gyakrabban van a szélsőségesen hideg vagy meleg, és több a csapadék.

A kávécserje árnyékkedvelő növény, így hagyományosan fák alá ültetik a termelők. Jelenleg viszont a sűrűn ültetett és a közvetlen napfénynek kitett ültetvények a jellemzők, mert így lehet kis területen nagy termést elérni - a cserjét gyakorlatilag úgy kezelik, mintha kukorica lenne. A jobban átmelegedő növények viszont előnyös mikroklímát biztosítanak a kávérozsdának.

A napfényben termelt cserjékről továbbá hiányzik a fehér glóriának nevezett gomba, amelynek az eredeti ökoszisztémában az volt a szerepe, hogy megvédje a növényt a rovaroktól és az egyéb fertőzésektől. Növényvédőszerekkel gátolni lehet a rozsda terjedését, de kérdés, hogy sikerül-e mindenütt kellő körültekintéssel adagolni a mérgeket. Hosszú távon valószínűleg a kávé eredeti élőhelyén, Etiópiában vadon termő arabica cserjék ellenállóvá tétele lesz a megoldás.

A fertőzés következményeit egyelőre nem érzékelik a fejlett országokban élő fogyasztók, akik hozzászoktak a viszonylag olcsó és kiváló ízű arabica keverékekhez. Van azért történelmi példa a mostanihoz hasonló fordulatokra. Nagy-Britanniában például azért terjedt el a 19. század második felében a tea, mert a rozsda miatt tönkrementek a srí lankai kávéültetvények, és Indonézia vált a fő termelővé.