Aki tehát most földet vesz, és évek múltán eladni szándékozik, nem fog rosszul járni - ebben egyetértenek a szakemberek. Kérdés, tud-e jó földet venni, elvégre a drágulás differenciáltnak ígérkezik, a minőségtől és az elhelyezkedéstől függően akár még meglepetés is érheti a leendő invesztort.
A 2007 óta enyhén megélénkült keresletben újabban megjelenő jelentős - 1000-5000 hektáros - vevői igényeket mindenesetre nehéz kielégíteni. Kimondottan kevés ugyanis a legalább 50 hektáros, egybefüggő, 18 aranykoronásnál jobb minőségű, rendezett tulajdonú eladó föld - tudtuk meg Fűr Zoltántól, a földterületek közvetítésével foglalkozó Földbróker.hu tulajdonosától.
A kisebbet nem viszik
Ez alkalmasint annak is lehet a jele, hogy az ilyen területek gazdáinak eszük ágában sincs most, épp a várható, duplázó vagy triplázó mértékű drágulás előtt túladni a birtokon. Kisebb, 1-10 hektáros, 1/1-es vagy osztatlan tulajdoni hányadot viszont rengeteget kínálnak, jobbára sikertelenül.
Az sem mindegy, hol van az eladásra kínált föld. Általában elmondható, hogy a Dél-Dunántúl és az ország északi része olcsóbb, de értelemszerűen befolyásolja az árat a legközelebbi várostól és főúttól való távolság is. Vannak területek, így például Budapest környéke és a Kisalföld egyes részei, ahol gyakorlatilag nincs már eladó föld.
Jellemző egyébként a piac már említett kialakulatlanságára, hogy a legnépszerűbb ingatlanhirdetési portálokat végigböngészve mindössze négyet találtunk, amelynek keresési funkciói között szerepel a termőföld. (Igaz, ezeken viszont bőven vannak hirdetések - az egyiken egyenesen 992 találat.) Tudomásunk szerint a nagy közvetítőláncok sem foglalkoznak érdemben ezzel a szegmenssel.
Ezek után nem meglepő, hogy egyelőre a pénzintézetek is nagyon óvatosak, pedig a rugalmasabb hitelezési gyakorlat bizonyára élénkíthetné a piacot. A nagy bankok a földdarab becsült értékének 50 százalékánál nagyobb összeget nemigen adnak, és további biztosítékokat is keresnek - tájékoztatott Fűr Zoltán.
Befektetési alapok a láthatáron
A magyar ingatlanpiac egészéhez hasonlóan a hazai termőföld olcsónak számít nemcsak az EU-ban, de a szűkebb régióban is - elsősorban azért, mert több szomszédos országban teljesen szabad már a piac. Kelet-Európában a hektáronkénti átlagár 700 ezer forint körül alakul, vagyis eleve 40 százalékkal magasabb az itthoninál, és jelenleg is gyorsan nő.
Nemrég a Financial Times a nyugat-európai befektetési alapok térségbeli aktivitásáról írt, vagyis számíthatunk rá, hogy 2011 májusa után nálunk is megjelennek efféle piaci szereplők. Az agrárszféra iránti érdeklődés már most látható a magyarországi intézményi befektetők részéről: a Budapest Alapkezelő a napokban jelentette be agrárbefektetési alapjának elindítását.
Az alapkezelő vezérigazgatója, Duronelly Péter kérdésünkre úgy vélekedett, várható, hogy a piacnyitás után nyugdíjpénztárak, biztosítók, alapok is fektetnek majd termőföldbe, olyan cégekben szerezve részesedést, amelyek termelési tevékenységet folytatnak.
Addig is, jobb híján, az állam feladata volna a piacbefolyásolás, különös tekintettel az árszínvonalra és a birtokkoncentrációra, de a szakértők szerint a Nemzeti Földalapkezelő eddig nemigen volt képes a piacépítésre. Jogutódja, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. szándékai egyelőre nem ismertek, ezt firtató kérdésünkre a társaságtól cikkünk megjelenéséig nem reagáltak.