Irakban mindenki mást akar

Egymással összeegyeztethetetlennek tűnő érdekek feszülnek egymásnak Irakban és az ország ügyeibe beleszólást követelő országok diplomáciai központjaiban. Egyáltalán nem világos, hogy kik és milyen alapon veszik kezükbe a hatalmat a háború után. Összeállításunkban a legfontosabb erők szándékait és kapcsolataikat foglaltuk össze.

A síiták Irakban az arab népesség többségét alkotják. Bár az országban nem meglepőek a vegyes házasságok a szunnitákkal, és viszonylag kiegyensúlyozott a két vallási irányzat kapcsolata, Szaddám alatt mégiscsak a szunnita kisebbség kezében összpontosult a hatalom. A síiták pedig szeretnék kivenni a részüket az új irányításból.

Vallási menet és USA ellenes tüntetés Kerbalában

Mivel az elmúlt évtizedekben síita politikai mozgalom Irakban nem működhetett, a vezetők a világ egyetlen síita uralmú államában, Iránban találtak menedéket és támogatást. Irán pedig egy vallási alapon szerveződő állam modelljét nyújtotta nekik, mely éppoly ellenséges az Egyesült Államokkal szemben, mint amennyire gyűlölte Szaddám Huszein rezsimjét.

"Az amerikaiak nem számoltak elég komolyan a síita, vallási alapú politizálással" - írja a szerdai Washington Post Közel-Kelet-szakértője. Garner kormányzó megpróbált jó képet vágni ahhoz, hogy Kerbalában, a síiták egyik szent városában harmadik napja több mint félmillió iraki tüntet "halált az USA-ra, halált Izraelre!" jelszóval. Garner szerint ugyanis ez a tüntetés a kibontakozó iraki demokrácia első jele, hiszen az amerikaiak megjelenéséig egyáltalán nem lehetett tüntetni. Garner úgy véli, lassan majd rájönnek az irakiak, hogy az USA hadserege jólétet és boldogságot hozott. Garnernek abban teljesen igaza van, hogy az USA-ellenes demonstrációvá alakult vallási menet megtartását több évszázados hagyomány után Szaddám Huszein betiltotta, és először a megszálló tankok árnyékában engedélyezték.

Attól azonban félnek a Pentagonban, hogy az iráni síita fanatikus befolyást választják az irakiak a nyugati modell helyett. Több régebbi nyilatkozat szerint 1991-ben épp azért hagyták meg Szaddám hatalmát az amerikaiak, mert félő volt, hogy a fellázadt Irán-barát síiták ragadják meg a hatalmat. Ahogy egy iraki ellenzéki ezzel kapcsolatban fogalmazott: "Amerikának szimpatikusabb volt egy gyenge Szaddám, mint egy erős Irán."

A síita hívők évtizedek óta először ünnepelhettek

A síita államalapításon fáradozik Irakban a mintegy tízezer harcosnak parancsoló Muhammad Bakr al-Hakim, az Iszlám Forradalom Legfelsőbb Tanácsának nevezett szervezet vezére. Al-Hakim évtizedek óta Teheránban él. A háború előtt óvatos politikát folytatott: tárgyalt Bush képviselőivel, a kurdokkal is, és híveit felszólította, hogy ne harcoljanak Szaddám Huszein oldalán. Igaz, óvott az 1991-es felkelés megismétlésétől is. Emberei most az amerikai seregek azonnali távozását követelik. Az iraki síiták között komoly tekintélynek számító ajatollah nem volt hajlandó elküldeni képviselőit arra a megbeszélésre, amelyet az USA Nedzsefben szervezett iraki politikai csoportoknak. Elsősorban ez a bojkott akadályozta meg, hogy komolyan vehető iraki politikai erők megjelenjek a tárgyaláson. Hakim még nincs otthon, de testvére már Irakban szervezi hazatérését, és amerikai titkosszolgálati megfigyelések szerint ügynökei komoly szervezésbe kezdtek szerte az országban.

al-Hakim Teheránból haza készül

Hakim tekintélyével vetekszik a másik legjelentősebb síita csoport, a Szadr követők tábora. A Bagdadban legnépszerűbb mozgalom rivalizál ugyan Hakimékkal, de egy dolgoban egyetértenek: Amerikának el kell tűnnie Irakból, Izraelnek pedig el kell pusztulnia. Szadr Hakimmal ellentétben Irakban maradt, és a síiták legfontosabb hazai vezetője lett. 1999-ben azonban meggyilkolták Szaddám ügynökei, és most fia, ifjabb Szadr állt a mozgalom élére. Bagdadban a korábban Szaddámvárosnak nevezett kerületet hívei máris átnevezték Szadr városnak. A csoport hétfőn hatalmas tüntetést szervezett, amikor elterjedt, hogy az amerikaiak letartóztatták egyik vezérüket. Az egyházi méltóságot még aznap délután elengedték, és amerikai beszámoló szerint nem azért járt az amerikai parancsnokságon, mert korábban letartóztatták.