Keller kérdésekkel fordult Polthoz

Keller László az előző kormány idején történt, szerinte több milliárdos kárt okozó cselekmények ügyében megszüntetett nyomozások miatt Polt Péterhez fordult csütörtökön. "Mit kíván tenni a nyomozóhatóságok gyakorlatában felmerülő ismétlődő hibák és visszásságok ügyében?" - címmel írásbeli kérdést intézett a Miniszterelnöki Hivatal közpénzügyi államtitkára a legfőbb ügyészhez.

Dr. Szili Katalin asszonynak az Országgyűlés Elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Asszony!

A Házszabály 91. paragrafus (2) bekezdésére hivatkozva bejelentem, hogy írásbeli választ igénylő kérdést kívánok feltenni dr. Polt Péter Legfőbb Ügyész Úrhoz "Mit kíván tenni a nyomozó hatóságok gyakorlatában felmerülő ismétlődő hibák és visszásságok ügyében?" címmel. A választ az Országgyűlés ülésén kívül, írásban kérem.

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

A Magyar Köztársaság közjogi rendszerében a legfőbb ügyész alkotmányos jogosítványai őt és a vezetése, irányítása alá rendelt ügyészségi szervezetet teszik a büntetőpolitika, illetve a bűnüldözési politika, jogalkalmazás egyik legfőbb letéteményesének. Pontosan ezen büntetőjogi jogalkalmazásban tapasztalt sorozatos visszásságok késztetnek jelen kérdés feltételére.

A rendőrség, illetve az ügyészség (az akkor hatályos törvény szerint együttesen: a nyomozó hatóság) a közelmúltban sorozatban megszüntetett több - különösen nagy értékű költségvetési kár okozásának kapcsán a felelősség megállapítására irányuló - nyomozást, amelyek a korábbi kormányzati ciklus nagy közfelháborodást kiváltó ügyei voltak (lett volna?) hivatva tisztázni. Példaként említhetők - többek között - a Magyar Fejlesztési Bank Rt., a Magyar Posta Rt., a Millenáris Kht., az ISM korábbi gazdasági ügyeivel, vagy például az úgynevezett martinsalakos házak, vagy az elhíresült 12 agrárcég ügyével kapcsolatos eljárásokat. Ezen megszüntető határozatok kapcsán sorozatban megfigyelhetők olyan érthetetlen hibák és anomáliák, amelyek nehezen védhetővé teszik - a sok esetben már terhelő adatokat is produkáló - nyomozások megszüntetését.

Az egyik legfontosabb közös elem, hogy minden esetben az állam vagyonában különösen jelentős - százmilliós, milliárdos nagyságrendű - kár keletkezett. Ezt a nyomozó hatóság gyakran még a megszüntető határozatában is elismeri. Például a Magyar Posta Rt. ügyében a kárösszeg mintegy egymilliárd forintot, a martinsalakos házak esetében közel négyszáz millió forintot tett ki. Az MFB Rt. kötvénykibocsátása esetén csupán a forrásköltség és az eszközkihelyezés közötti negatív kamatmarzs egyedül körülbelül 843 millió forint veszteséget eredményezett a magyar állam vagyonában. Az ISM esetében pedig egyedül a hódmezővásárhelyi uszoda-beruházás során 400 millió forint összegű vagyoni hátrány keletkezett. Ez azonban sajnos csak csepp a tengerben az előző minisztériumi vezetés kétes ügyletei által okozott károk mellett. Jellemző, hogy a stadion beléptető rendszer kapcsán például mérvadó szakértői becslés szerint mintegy 2,6 milliárd forint(!) költségvetési vagyoni hátrány keletkezett: ám a nyomozó hatóság ezt a szinte példátlan nagyságrendű károkozást teljesen figyelmen kívül hagyta. Ugyanakkor a nyomozó hatóság határozatai azt sugallják: ezek a hatalmas költségvetési károk mintegy maguktól keletkeztek. Ezért senki nem felelős: még az sem, aki a rábízott tetemes állami vagyonnal ilyen tragikus eredménnyel gazdálkodott. Sőt, mivel az eljárásokat rendszerint bűncselekmény hiányában szüntették meg - ezt akár úgy is értelmezhetjük: ekkora idegen vagyon elherdálása semmit nem jelent.

Jellemző hiba, hogy - ha meg is állapítják a kár, vagyoni hátrány okozását - nem a valóban felelős személy irányában folytatják a nyomozást, majd, ha erre a tévedésre fény derül, a valódi felelősök felderítése helyett kijelentik, hogy nem is történt bűncselekmény, sőt, hogy a nyomozás további folytatásától nem várható eredmény.

Ha megállapítást is nyert az okozott vagyoni hátrány (mint eredmény), továbbá az azt okozó személye is, akkor is az egyenes szándék (dolus directus) - állítólagos - bizonyíthatatlansága miatt szüntetik meg a nyomozást, holott - például a Legfelsőbb Bíróság BH1999. 287. számú határozata alapján - a hűtlen kezelés eshetőleges szándék (dolus evantualis), a bekövetkezéssel szembeni közömbös belenyugvás is megalapozza.

A nyomozó hatóság sorozatosan megállapítja tovább, hogy még nem alapozza meg a hűtlen kezelés tényállását az a tény, hogy a gyanúsított a rábízott állami vagyonnal való gazdálkodás során - gyakran annak szabályait is bizonyíthatóan áthágva - a vezető gazdasági tisztségviselőtől elvárható magas gondossági és szakszerű gazdálkodásra való kötelezettségét megszegve okozta a vagyoni hátrányt. Ennek a jogértelmezésnek azonban ellentmond például a Legfelsőbb Bíróság BH1998. 370. számú határozata (A kedvező tőkebefektetés közvetítésére és a befektetési ügyletek lebonyolítására - ennek körében a pénzösszegek átvételére és kifizetésére - vállalkozó ügyvéd vagyonkezelői megbízatást végez, ezért ha az ezzel kapcsolatos kötelességei megszegésével okozati összefüggésben olyan vagyoni hátrányt okoz, amelyre az eshetőleges szándéka kiterjed: a hűtlen kezelés bűntettét valósítja meg (Btk. 319. paragrafus (1) bekezdés.).

Többször megállapítják továbbá, hogy az aránytalanul magas díjazású, kedvezőtlen állami megbízások adása - például a közbeszerzési eljárás mellőzése miatt - állítólag szintén nem alapozza meg a hűtlen kezelés tényállását. Ennek azonban - nemcsak az állami vagyon kezelése, de a magánszektor vonatkozásában is - ellentmondani látszik a Legfelsőbb Bíróság BH2001. 103. számú analóg határozata, amely szerint "A hűtlen kezelés megvalósul, ha a részvénytársaság vagyonkezelői jogosultsággal rendelkező főmezőgazdásza nem a gazdasági társaság szempontjából legkedvezőbb ajánlatot tevő cégnek ad megbízást, és ezáltal vagyoni hátrányt okoz (Btk. 319. paragrafus (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont)."

Ha a történeti tényállási elemek látszólag mégsem merítik ki a legelőször vizsgált bűncselekmény jogi tényállását - például a szándékosság (állítólagos) bizonyíthatatlansága miatt - a nyomozó hatóság meg sem kísérli annak vizsgálatát, hogy a feltárt terhelő körülmények nem alapozzák-e meg más büntetőjogi tényállás - például hűtlen kezelés helyett hanyag kezelés - tényállásának megvalósulását. E helyett kijelentik, hogy semmilyen bűncselekmény nem történt. Ez már azért is nehezen elfogadható, mivel fentiek mérlegelését az úgynevezett Princz-ügyben, vagy az úgynevezett csillebérci vadászház-ügyben nem mulasztották el. (Megjegyzem: vádemelés esetén a jogi minősítés már nem az ügyészség, hanem a független bíróság joga lehetne.)

Ugyanakkor a nyomozó hatóság következmények nélkül hagyja saját ténymegállapításait is. Így például azt, hogy az - egyébként kérdéses jogforrási értékű - "informális kormánydöntésre" alapozott miniszteri "alapítói határozat ellenére ténylegesen nem történt meg egyetlen Mol-részvény megvásárlása sem", hanem azt "különböző állami projektek finanszírozására" - például az Ön által is
törvénytelennek ítélt privatizáció során magánkézbe juttatott 12 volt állami gazdaság hitelezésére - fordították.

Szintén következmények nélkül marad az a megállapítást nyert tény is, hogy a Magyar Posta tervezett beruházása azért hiúsult meg - jelentős veszteségeket okozva -, mert az illetékes minisztert, kérése ellenére, egyszerűen elmulasztották tájékoztatni. De ellentmond a Millenáris Kht. ügyében folytatott nyomozás megszüntetése indokoltságának a megszüntető határozat azon megállapítása, hogy "az átlagosan 244 forintos jegybevételekkel szemben minden egyes látogató 805 forint beszerzési árú" (megjegyzem: mint kiderült távol-keleti beszerzésű, féldolláros, selejtes) "ajándékot kapott ajándékba, ami gazdaságilag alátámaszthatatlan, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a Kht. gazdálkodásának több területén komoly pénzügyi takarékosság érvényesült".

Hosszan folytathatnám még a büntetőeljárások során észlelhető érthetetlen anomáliákat és jogalkalmazási, jogértelemzési hibákat, de talán már az eddigi példák is arra indítják a Legfőbb Ügyész Urat, hogy komolyan megvizsgálja a felvetődő súlyos kérdéseket, megfontolja a kellő alap nélkül megszüntetett eljárások folytatásának, illetve újraindításának szükségességét.

Kérdezem a Legfőbb Ügyész Urat:
1. Ön is úgy gondolja, hogy a tetemes állami vagyon elherdálásáért senki nem felelős, sőt az nem is bűncselekmény?
2. Egyetért-e azzal, hogy ha a megállapított elkövetési magatartást (például vagyoni hátrány okozását) nem az elsőként meggyanúsított személy követte el, akkor a nyomozás megszüntetése helyett a nyomozó hatóság kötelessége a valódi felelősök felkutatása - vagy legalább annak megkísérlése - lenne?
3. Megerősíti-e Ön is azt, hogy a hűtlen kezelés bűntettének megvalósításához elegendő az elkövető egyenes szándéka helyett csak az eshetőleges szándékát (a vagyoni hátrány mint okozat
bekövetkeztével szembeni közömbösségét, vagy belenyugvását) bizonyítani, és ennek megléte a vádemelést megalapozza?
4. Egyetért-e azzal, hogy nagy állami cégek vezető tisztségviselőitől, mint képzett gazdasági szakemberektől fokozottan elvárható a rájuk bízott tetemes állami vagyonnal való különösen körültekintő, szakmailag kifogástalan, prudens gazdálkodás? Egyetért-e azzal, hogy eme kötelezettség - akárcsak eshetőleges szándékkal történő - megszegése nyomán megvalósuló vagyoni hátrány okozásával kimeríti a kötelezettségszegés tényállási elemét? Megerősíti-e Ön is, hogy a hűtlen kezelés megvalósul, ha a vagyonkezelői jogosultsággal rendelkező gazdasági vezető nem a gazdasági társaság szempontjából legkedvezőbb ajánlatot tevő cégnek ad megbízást, és ezáltal vagyoni hátrányt okoz?
6. Szükségesnek látja-e a nyomozás során annak vizsgálatát, hogy a felmerült terhelő körülmények az elsőnek vizsgált büntetőjogi tényállás mellett - vagy helyett - nem alapozzák-e meg más bűncselekmény törvényi tényállását? Ha ezt a nyomozó hatóság elmulasztja, kellően meglapozott-e az eljárás megszüntetése?
7. Hogyan mehet el a nyomozó hatóság szó nélkül saját - fentebb idézett - megállapításai mellett, amelyek már önmagukban súlyos kötelezettségszegésre utalnak?
8. Milyen egyéb eljárási vagy anyagi jogi, jogalkalmazási, jogértelmezési hibákat lát a példaként említett nyomozások megszüntetése kapcsán?
9. Mit kíván tenni a fenti hibák orvoslása, és a felmerült büntetőjogi felelősségek valóban korrekt kivizsgálása érdekében?
10. A fenti primer büntetőpolitikai cél elérése érdekében kíván-e intézkedni a nem megalapozottan megszüntetett eljárások folytatása, illetve újrakezdése, és azok korrekt és valóban alapos
lefolytatása érdekében?

Várom válaszát!

Budapest, 2003. július 17.
Tisztelettel
Keller László
MSZP