Elcserélnénk Bőst a Duna vizéért<br/>

Megszűnhet tulajdonunk az erőműben Magyarország hajlandó lenne lemondani a bősi vízi erőműben megtermelt elektromos áramról és az erőmű- rendszerben meglévő tulajdoni hányadáról, ha Szlovákia átengedné az általunk igényelt vízmennyiséget az Öreg-Duna medrébe és tudomásul venné, hogy nem épül meg a nagymarosi duzzasztó.

A Népszava információi szerint ezt tartalmazza a Dunai Kormánybiztosság vízlépcsővita megoldására készített javaslata. Emellett a megegyezés feltétele lenne az is, hogy Szlovákia együttműködjön hazánkkal a folyó északi szakaszának mederrehabilitációjában. Az előterjesztést várhatóan a hónap végén fogadja el a kormány. A magyar delegáció vezetője, Székely László információinkat nem cáfolta.

Információink szerint Magyarország kész lenne végleg lemondani a bősi vízi erőműben megtermelt elektromos áramról, illetve a létesítményben meglévő, hozzávetőleg 20-35 százalékos tulajdoni részesedéséről, ha a szlovák fél hajlandó lenne átadni a szigetközi térség ellátásához szükséges vízmennyiséget s elfogadná, hogy nem épül meg a nagymarosi duzzasztó. Emellett - úgy tudjuk - a megegyezés feltétele lenne az is, hogy Szlovákia vállalja, együttműködik hazánkkal a Duna Budapest feletti szakaszának duzzasztás nélküli (hagyományos folyamszabályozási módszerekkel történő) mederrehabilitációjában.

Szakértők szerint a javaslat elfogadásával - mindkét ország számára elfogadható módon - teljesíthető a hágai Nemzetközi Bíróság erőműperben meghozott ítélete, és megvalósulhat a vízlépcsőrendszer megépítésére megkötött 1977-es államközi szerződés valamennyi célkitűzése.

Mint azt lapunkban korábban megírtuk: Szlovákia a két ország között lefolytatott eddigi tárgyalásokon leginkább az 1977-es egyezményben szereplő energetikai és hajózási célkitűzések teljesítéséhez ragaszkodott. Azaz: kikötötte, hogy csak olyan megoldást fogad el, amely biztosítja, hogy ugyanannyi elektromos áramhoz jusson, mintha megépülne és üzembe állna a kétoldalú egyezményben szereplő nagymarosi vízlépcső. Ezen felül a szlovákok az alsó duzzasztó megépítésével látták volna biztosítottnak azt is, hogy az év legnagyobb részében hajózhatóvá váljon - a 2,5 méter mélységű vízi utat igénylő hajók számára is - a Duna Szap és Budapest közötti szakasza.

Szakértők szerint ha Szlovákia elfogadná a magyar javaslatot, mindkét elvárás teljesíthető. A folyam hajózhatóságát a kritikus szakaszokon a hajózó út áthelyezésével, illetve kisebb mederátalakításokkal biztosíthatnák a szakemberek, míg az áramtermeléssel kapcsolatos szlovák elvárások a tulajdoniszonyok átalakítása révén teljesülhetnének. Számítások szerint ugyanis északi szomszédunk - ha az elkövetkezendő 50 évben egyedül hasznosítaná a bősi erőművet, vagyis felhasználhatná megtermelt áram a ma még Magyarországot illető hányadát is - csaknem annyi áramhoz jutna, mint amennyit az 1977-es egyezmény maradéktalan betartásakor kaphatott volna.

Még akkor is, ha a jövőben a jelenlegi mintegy 80 százalék helyett csak a vízhozam felével üzemeltethetné a bősi erőműrendszert. Szlovákiának a következő fél évszázad alatt mindössze évi 100-200 gigawattóra energiáról kellene lemondania amiatt, hogy az eredeti tervekkel ellentétben nem épül fel a nagymarosi gát, így a vízlépcső-egyezményben szereplő energia mennyiségénél alig tíz százalékkal kevesebb elektromos energiát állíthatna elő. A csökkentett áramtermelés pedig 2050-ig - folyó áron - mindössze 7,5-12,5 milliárd forint veszteséget okozna a szlovák államnak. Ezt a bevételkiesést azonban ellentételezhetné annak a bősi erőműben meglévő tulajdoni hányadnak a megszerzése, amellyel jelenleg a magyar állam rendelkezik. (A tulajdonrész átadása után hazánk mentesülne az erőműrendszer feltehetően igen magas fenntartási kiadásai alól.)

Értesüléseink szerint a magyar tárgyalódelegáció továbbra is külön problémaként kezelné a közös beruházásokhoz kapcsolódó pénzügyi elszámolás, illetve a két ország egymással szemben támasztott kártérítési igényeinek ügyét. Az építkezésekkel összefüggő kiadások kiegyenlítése a tulajdonviszonyokkal kapcsolatos tárgyalások eredményei szerint történne, míg a kárigények ellentételezésekor - a hágai bírák határozatának megfelelően - a felek az úgynevezett nullszaldós megoldást alkalmaznák. Azaz: mindkét ország lemondana az általa elszenvedett károk megfizettetéséről. (Magyarországot ökológiai kár érte, emellett elesett a vízhasználatért járó összegtől, Szlovákia pedig a Nagymaroson a meg nem termelt áram árát követelhetné országunktól.)

A Népszava információi szerint hazánk szakértői három fő szempontot vettek figyelembe a Duna vízhozamának megosztására vonatkozó javaslataik kidolgozásakor. Az egyik a hágai bírák ítélete volt, amely előírja, hogy az Öreg-Duna medrébe az ökológiai szükségleteket kielégítő vízmennyiséget kell juttatnia Szlovákiának. Emellett a tervezet alapjául szolgáltak azok a nemzetközi egyezmények is, amelyek rögzítik, hogy a folyók partjai mentén elhelyezkedő államok azonos vízhasználati jogokkal rendelkeznek. A magyar ajánlat harmadik alappillére az Európai Közösség 1993-ban elkészített ajánlása volt, amely szerint a folyó vízhozamának legalább 65 százalékát a Duna főmedrébe kell vezetni. Így országunk - a főmeder szigetközi szakaszán - a folyó teljes vízhozamának legalább a 70 százalékára tartana igényt. (Új tervek készültek Duna mellékágrendszerének vízellátására, emellett egy merőben új elgondolás született a folyam északi szakaszán tapasztalható medermélyülés megakadályozására.)

Információink szerint országunk lemondana a magyar oldalon megépített dunakiliti tározó feltöltéséről, s a tározó területén - esetleg Szlovákiával közösen - környezetvédelmi mintaparkot létesítene.

Az erőművita ügyében Szlovákiával tárgyaló magyar küldöttség javaslatai a napokban készültek el, az ajánlat tárcák közötti egyeztetése befejeződött, s a kormány várhatóan még ebben a hónapban dönt az előterjesztés elfogadásáról. A dokumentumot a Dunai Kormánybiztosság előreláthatólag december elején juttatja el a szlovák félnek.

Székely László, a Dunai Kormánybiztosság vezetője nem kívánta sem megerősíteni, sem cáfolni lapunk értesüléseit.

Illés József

(Népszava)