A Nádor-ügy története

Az Élet ÉS Irodalom (ÉS) február 25-i számában részletezi miről is szól a Nádor-ügy. A lap szerint a Horn-kabinet orosz államadósság terhére metrókocsik adás-vételéből kívánta fedezni a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ) lehallgatóberendezéseinek cseréjét.

Az ÉS szerint az NBSZ már 1991-ben titokban azt tervezte, hogy lecseréli 20 éves lehallgatóberendezéseit. Kérésükre több ajánlat is érkezett, azonban a legolcsóbb csere is több mint 30 millió dollárba került volna. Az ország akkori gazdasági helyzetében ''nehéz lett volna megmagyarázni, mire kell közel tízmilliárd forint készpénz anélkül, hogy ki ne derüljön a valódi szándék'' – állítja egy az ÉS-nek nyilatkozó névtelen informátor.

A kormány ezért úgy döntött, hogy közvetítőt von be az ügyletbe, - ez a cég lett a Nádor 95 Rt. - a berendezéseket pedig az orosz államadósság terhére rendeli meg. ''Mivel az eredeti célt – a lehallgatóeszközök beszerzését - a kormányzat mindenképpen el akarta rejteni, a tárcaközi bizottság 50 millió dollár értékű metrókocsi szállítására adott ki tárgyalási engedélyt a Nádor Rt.-nek.'' – írja az ÉS.

A cég a metrókocsikat külföldön kívánta értékesíteni, az ÉS információja szerint többek között Helsinkiben, Moszkvában és Prágában meg is találta partnereit.

A Nádor kiváltságot kapott arra, hogy 2000-ig csak bevételének 58 százalékát fizesse be az államkasszába. ''Ezt az éppen 30 millió dollárt a cég ugyanis lehallgató-berendezések beszerzésére fordíthatta, amit később egy speciális bérleti konstrukció keretében adott volna át az NBSZ-nek.'' – állítja az ÉS.

Egy az ÉS-nek nyilatkozó névtelen informátor szerint az ügylet ''a magyar és az orosz hivatalok töketlenkedésén'' csúszott el, egészen 1996-ig, amikor az orosz kormány befagyasztotta adósságai törlesztését. Így hoppon maradt a Nádor Rt., mivel a cég már megállapodást kötött a Francia Thomson, és az izraeli Efrat cégekkel a lehallagtóberendezések legyártására. Az előállítás fedezete a metrószerelvényekből származó bevételek lettek volna. ''Ezért a kormánynak kellett beavatkoznia. 1996 nyarán úgy alakították át a konstrukciót, hogy az orosz pénz beérkezéséig hitelezőként bevontak egy kereskedelmi bankot is'' – írja az ÉS.

Korábban arról született megállapodás az NBSZ és a Nádor között, hogy az előbbi bérleti díjat fizet utóbbinak. Az állami beavatkozás után a bérleti díj a pénzintézethez került, s erre a Pénzügyminisztérium vállalt garanciát.

Mindezeket az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának Nádor-albizottsága is vizsgálta. A kormány korábban ugyanis azt állapította meg, hogy a Nádor 1,2 milliárd forinttal többet kapott az NBSZ-től.

Az ÉS névtelen informátora ugyanakkor úgy véli: ''az elszámolás egyezik.'' A vitára állítása szerint az ad okot, hogy az NBSZ több pótlólagos szolgáltatást is megrendelt, ami miatt a Nádornak 15-17 millió dolláros pótköltségvetésre lett volna szüksége. A Horn-kabinet végóráiban a pénzügyminiszter azonban már nem támogatta ennek kiegyenlítését. Az Orbán-kormány megalakulása után az új miniszterelnök pedig kijelentette: ''nem vagyunk fizetős hangulatunkban''.

A Nádor azután függesztette fel a szállításokat, miután 1998 első félévében elfogyott a vásárlásra fordítható keret.

Az ÉS információi szerint ''a rádiótelefonok lehallgatására is alkalmas rendszer 90 százalékos, míg az országos telefonhálózatot monitorizáló rendszer 60 százalékos műszaki készültségben volt a szállítások felfüggesztésekor''.

Az ÉS meg nem erősített információi szerint 1999 decemberében az NBSZ megvásárolta a Thomson addig le nem számított eszközeit, de további fizetésekről egyetlen informátoruk sem tud.

Ajánló:

Az idei számokat itt még elolvashatja.