Nem élhet jogaival az ellenzék<br/>

Több olyan interpelláció, kérdés vagy azonnali kérdés nem hangzott el egyelőre a parlamentben, amelyet a pártok képviselői még 1998-ban nyújtottak be. Az ellenzék szerint a háromhetes ülésezési rend miatt sokszor aktualitásukat vesztik az azonnali reagálást igénylő kérdések, interpellációk, s ezzel a parlament kormányt ellenőrző szerepe is leértékelődik.

A hagyományosan ellenzéki politizálási terepnek számító interpellációs időszak 36 százalékát a kormánypártok uralták a tavaszi ülésszakon. Egy éve ez az arány fele-fele volt, tehát valamelyest előretört az ellenzék. Az előző kormány idején az ellenzék ötször-hatszor annyi kérdést tett fel és interpellált, mint a koalíciós pártok. Változás állt be a napirend előtti felszólalásokban is: az MSZP-SZDSZ-kormány idején minden ötödik ellenzéki napirendi felszólalást követett kormánypárti, de az Orbán-kabinet elmúlt két évében ez az arány fele-fele volt.

A házszabály szerint az interpelláció és a kérdés tárgyalására "hetente legalább kilencven percet kell biztosítani", míg az azonnali kérdésre "hetente legalább hatvan percet". Ezzel szemben azonnali kérdésekre háromhetente egy órát fordít a parlament, míg interpellációkra és kérdésekre száznyolcvanat. Az új munkarend következményeként egy-egy azonnali kérdés megválaszolására akár két hónapot is várhat a képviselő. A házszabály szerint ugyanis ha a megkérdezett személyesen nincs jelen halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt, s a kérdező nem fogadja el a válaszadásra kijelölt helyettest, akkor legkésőbb a harmadik soron következő azonnali kérdések és válaszok órájában köteles személyesen válaszolni. A legtöbbször a miniszterelnökre várnak az ellenzéki képviselők.

Bauer Tamás (SZDSZ) emiatt egy éve rendszeresen felteszi az írásbeli kérdést a kormányfőnek: "mit csinál felséged egytől kettőig?" A képviselőt azok a halaszthatatlan közfeladatok érdeklik, amelyekre hivatkozva Orbán Viktor távol marad a parlamenti ülésektől az azonnali kérdések és válaszok órájában. A visszatérő kérdésre Stumpf István, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter többször válaszolt a képviselőnek, az SZDSZ azonban úgy véli: az indokok nem mindig minősültek halaszthatatlan közfeladatnak. A kérdésben az ügyrendi bizottság hoz állásfoglalást két hét múlva.

A parlamenti statisztikákból az is kiderül, hogy egyre kevesebb helyi ügyet vetnek föl a kormánypárti képviselők az interpellációs időszakban, amióta új munkarendet vezettek be. A háromhetes ülésezésre való átállás egyik fideszes indoka az volt, hogy így a képviselők több időt tudnak eltölteni választókerületükben, többet foglalkozhatnak a helyi problémákkal és jobban képviselhetik választóik érdekeit. A helyi ügyekkel inkább az ellenzéki képviselők foglalkoznak, míg a kormánypárti felszólalások többségének témái országos ügyek. - A háromhetes ülésrendet azért erőltette rá a kormányoldal az Országgyűlésre, hogy korlátozza a parlament és az ellenzék szerepét a kormányzati munka ellenőrzésében - jelentette ki Kovács László. Az MSZP elnöke szerint ezért sokszor elvész a lehetőség arra, hogy napirend előtt, interpellációk, kérdések vagy azonnali kérdések formájában azonnal reagáljanak a képviselők az eseményekre, s mire felszólalhatnának, a kérdések aktualitásukat vesztik. A koalíció igyekszik saját céljaira kisajátítani ezt az időszakot is, így az elmúlt két évben az interpellációk harmadát a kérdéseknek felét kormánypártiak intézték a kormány tagjaihoz - hangsúlyozta Kovács. Ezekben a felszólalásokban a képviselők méltatják a minisztériumok vagy a kabinet tevékenységét, esetleg bírálják az ellenzéket és az előző kormányt - vélekedett a szocialista frakcióvezető. Kovács kiemelte: az MSZP szerint vissza kellene térni a hetenkénti ülésezési rendre, de nem tartja kizártnak a kompromisszumot sem, azaz a szocialisták beleegyeznének a kéthetes ülések bevezetésébe.

Kuncze Gábor, az SZDSZ frakcióvezetője a Magyar Hírlapnak úgy nyilatkozott: a háromhetes ülésezési rend miatt az azonnali kérdésekre és kérdésekre fordított idő harmadával csökkent, s a csúszások miatt aktualitásukat vesztik a felszólalások. - Ugyanez a helyzet az interpellációkkal is, bár az erre fordítható idő alig csökkent - tette hozzá. Annyira torlódnak az interpellációk, hogy nem lehet észrevenni, melyek a fontosabbak, így jelentőségét veszti a parlament is - fogalmazott Kuncze. A frakcióvezető leszögezte: a hetenkénti ülésezési rend felel meg a kilencvenes évek hagyományainak, ezért az SZDSZ ragaszkodik a korábbi szisztéma visszaállításához.

1998 óta elhangzásra váró kérdések

1998. szeptember 25. Filló Pál (MSZP): Miért a kisemberek kárára akarja a kormány felelőtlen ígéreteit megvalósítani? címmel a miniszterelnökhöz.
1998. szeptember 25. Zakó László (FKGP): A segélyhívó rendszer segítségért kiált? címmel a belügyminiszterhez.
1998. október 15. Herbály Imre (MSZP): Mennyi idő alatt, illetve mikorra készül el a 4-es út Törökszentmiklóst elkerülő szakasza, illetve a Szajolt Törökszentmiklóssal összekötő szakasz négysávúsítása? címmel a közlekedési és vízügyi miniszterhez.
1998. december 14. T. Asztalos Ildikó (SZDSZ): Miért kell leváltani az elismerten sikeres vezetőket? címmel a pénzügyminiszterhez.
1998. december 23. Bauer Tamás (SZDSZ): Lehet-e adni a miniszterelnök szavára? (II.) címmel a miniszterelnökhöz.

1998 óta el nem hangzott interpellációk

1998. október 30. Bauer Tamás (SZDSZ): Száznyolcvan fokos fordulat az egészségügy finanszírozásában? címmel az egészségügyi miniszterhez.
1998. november 25. T. Asztalos Ildikó (SZDSZ): Miért herdálja el az adófizetők pénzét az FKGP-vezetésű Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium? címmel a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez.
1998. november 26. Jakus Zoltán (MSZP): Működtethet-e jogszerűen kereskedelmi részvénytársaságot minisztérium? címmel az egészségügyi miniszterhez.
1998. december 10. Kovács Kálmán (SZDSZ): Jövőre megszűnik a színművészeti, táncművészeti és bábművészeti oktatás? címmel a nemzeti kulturális örökség miniszteréhez.
1998. december 10. T. Asztalos Ildikó (SZDSZ): Miért kell egy kórház szakmai munkáját a politikának befolyásolnia? címmel az egészségügyi miniszterhez.
1998. december 17. Burány Sándor (MSZP): Mennyit ér a C típusú nemzetbiztonsági vizsgálat? címmel a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszterhez.
1998. december 17. Kóródi Mária (SZDSZ): Az adórendőrséggel kapcsolatos kodifikációs munka címmel az igazságügy-miniszterhez.
1998. december 22. Szili Sándor (MSZP): Támogatja-e a kormány az ún. ipartelepi feltáróút megépítését? címmel a közlekedési és vízügyi miniszterhez.

(Magyar Hirlap)

Ajánló:

Korábban:

(2000. januar 27.)