Zámbó "Jimmy" Imre, a Király - élt 43 évet<BR/>

2001. január 2-án reggel tisztázatlan körülmények között, az első hírek szerint öngyilkosság, a rendőrségi álláspont szerint baleset következtében elhunyt Zámbó Imre, vagy ahogyan rajongói nevezték: Jimmy, a Király. Jimmy az utóbbi évek egyik legsikeresebb előadó-énekese, aki lehengerlő önbizalomból táplálkozó kitartásával érte el, hogy egy ország hívja őt "a Király"-nak - ahogy valószínűleg mindig is szerette volna. 43 éves volt.

Fotó: Havaria Press. A rajongók
emléktárgyakat visznek
Jimmy házához.

Jimmy Ákos Stefitől, az ötvenes évek legendás táncdalénekesnőjétől tanult énekelni. Pályája elején vendéglátós zenészként dolgozott, bárokban, lokálokban, szállodákban játszott. Saját visszaemlékezése szerint egy alkalommal Fischer Annie zongoraművész, amikor a Fórum szállóban hallotta énekelni, csodálattal beszélt a hangjáról.

A vendéglátós évekből jelentett kitörést a "négy és fél oktávos" Füstös éjszaka blues és a köré szervezett médiakampány, amelyben Jimmy mint Amerikából hazatért - négy évet töltött ott - , "Nyugaton" szakmai sikereket aratott zenész jelent meg. Az áttörés után Jimmynek azonban még sokáig kellett küzdenie, mire ő lett a Király. Fokozatosan maga mögött hagyta a hangterjedelme kivételességére épülő Jimmy-képet, s nyíltan érzelmes, a lehető legromantikusabb dalokra váltott. Karrierje a kilencvenes évek elején kapcsolt magasabb fokozatba, amikor már sorban jelentek meg lemezei: "Csak egy vallomás" - 1991, "Számíthatsz rám" - 1993, "Jimmy's Roussos" - 1994, "Fogadj örökbe" - 1998. Időközben a politikusi pályával is kacérkodott: 1994-ben a Pozsgay Imre vezette Nemzeti Demokrata Szövetség listájának előkelő helyéről indult a választásokon, teljesen sikertelenül.

Jimmy elképesztő karrierje előtt értetlenül állt mind a popszakma nagy része, mind a nagyközönség magát igényesnek tartó rétege: pályájához hozzátartozik, hogy sikeres énekesként paródiák és élcek tömkelegének célpontja volt. Egy kaptafára készülő, "csöpögős" számait, egyszerű kivitelű klipjeit lesajnálta a szakma, viccek születtek előnytelennek tartott külsejéről, az interneten számos tréfás oldal foglalkozik vele. Jimmy mindettől nem lett kevésbé sikeres - sikereit azonban sokan éppen a magyar könnyűzene menthetetlen igénytelensége jeleként értékelték.

A magyar nagyközönség egy meghatározó része mindettől függetlenül imádta - és várhatóan még sokáig imádni fogja - Jimmyt, akinek karrierjét kereskedelmi televíziós siker koronázta. Bár az eladási listákon hosszú évek óta arattak aktuális albumai - 2000 utolsó hetében is legújabb lemeze, a Karácsony Jimmyvel fogyott a legjobban Magyarországon -, a popszakma és a média csak az utóbbi években emlegette őt "a Király"-ként.
Jimmy általában a szerelemről énekelt, romantikusan, a korszellem ellenére erotikus áthallásoktól mentesen. Legnagyobb sikereit élő fellépésein érte el, amelyeket rendszerint nem nagy sportcsarnokokban, hanem kultúrházakban, színházakban tartott. Jimmy imádta, hogy imádják - sokakkal ellentétben szeretett szerepelni a bulvár- és pletykalapokban, szerette ünnepeltetni magát még akkor is, ha az utóbbi évben olykor már kellemetlen kérdésekre is kellett válaszolnia - elsősorban tévéshow-jának a konkurens Dáridóénál alacsonyabb nézettségére vonatkozóan. A Péntek esti Vigadó viszonylagos sikertelensége valószínűleg érzékenyen érintette, hiszen berobbanása óta ez volt az első alkalom, amikor valami, a kudarchoz hasonló dolog megérintette. Márpedig Jimmy érzékeny ember volt, túláradó önbizalmán kívül talán ez volt a legszembetűnőbb tulajdonsága.

A Király sikereiben nagy szerepet játszott, hogy dalai és előadói stílusa ha kifinomultak vagy igényesek nem is, ám belülről fakadóak voltak: giccsessége nem volt kiszámított, nem lehetett érezni benne a rajongók lenézését vagy a saját szerepétől való bármilyen távolságtartást. Ő valóban szerette és jónak tartotta saját dalait: hatásvadász volt, de őszinte hatásvadász. Jimmy tősgyökeres VII. kerületi volt - gesztusai, "királykodó" stílusa, a befutása után beszerzett státusszimbólumai (így a végzetesnek bizonyult lőfegyver is) ehhez igazodtak. Számos pályátársától eltérően sosem költözött valamely elegáns budai negyedbe vagy Budapest környéki faluba - a halálos lövés csepeli otthonában érte.

Jimmy személyét számos, a legkevésbé sem megerősített pletyka is kísérte: suttogtak arról, hogy a szórakoztatóiparnak az alvilág egyes alakjaival jó kapcsolatokat ápoló figurái közé tartozik, hogy a magánéletben agresszív, domináns macsóként lép fel, míg egy bulvárlap néhány hónapja hosszan foglalkozott feltételezett házasságon kívüli szerelmi viszonyával. Nyilvános szereplései során ugyanakkor a rá jellemző színpadias, mégis átélt gesztusokkal tette mindig egyértelművé, mennyire fontos számára a családja: felesége és három gyermeke.

Jimmy az ezredforduló jellegzetes figurája volt. Milliók imádták, miközben rengetegen élcelődtek külsején, dalain, szövegein. Nehéz elképzelni, hogy ha a hazai közélet és szórakoztatóipar bármely más szereplője lebegne élet és halál között, golyóval a fejében, egyes kereskedelmi rádiók műsorvezetői tréfálkoznának az eseményen - ahogyan az ma reggel történt Jimmyvel kapcsolatban. Olyan híresség sincs sok azonban, akinek halálhíre zokogásra fakasztaná sok ezer honfitársunkat.

Jimmy, a Király nem volt nagy művész, de rengeteg embernek okozott élményt, vagy nyújtott beszédtémát. Nem tudhatjuk, hogy neve meddig marad fenn, hogy ott lesz-e még néhány évtized múlva a magyar daltörténet nagy halottjainak sorában Szécsi Pál és Máté Péter mellett. Egy dolgot azonban nem vehet el tőle senki: azzal a biztos tudattal halhatott meg, hogy ő a Király.

[*****]

Ajánló: