"Fő célunk mégis csak az, hogy szentek legyünk"

Nem szabad elítélni a politikai kérdésekben állást foglaló papokat, mert ugyan nem ez a fő feladatuk, de ez is szolgálhatja az igazságosság keresését - állította az [origo]-nak adott interjújában Erdő Péter bíboros, esztergomi érsek. Erdő nem számít rá, hogy a papi nőtlenséget a közeljövőben felülbírálná a Vatikán, de szerinte a papi hivatás családosan és család nélkül is egyformán nehéz. Az abortusz és egyéb konfliktusos kérdések kapcsán a bírálatok ellenére sem látja agresszívnak a a katolikus egyházat, ami évezredes hitelveit követi hűen. Aki pedig nem fogadja el, hogy a hívők számára ez az objektív igazság, az szerinte nem érti a vallásszabadság lényegét. Interjú Erdő Péterrel.

Nyilván ön is hallott arról a perről, amelyet Kozák Dániel, az [origo] volt munkatársa indított arról, hogy az egyházi személyek közszereplőnek számítanak-e vagy sem. Ennek lett is egy eredménye az idén...

Első fokon.

Első fokon. Igen. Ön szerint közszereplőnek számítanak az egyházi vezetők?

Először is nem tudom, hogy hol tart a másodfokú ügy, folyamatban van-e a másodfokú per, tehát történt-e peregyezség, vagy egyéb.

Nekem a legutóbbi információm, hogy fontolgatják a fellebbezést.

Én úgy hallottam, hogy történt fellebbezés - én sem vagyok biztos az egészben. Tehát nem vagyok naprakész a dolog érdemi részét illetően. A fogalmi részét illetően határozott véleményem az, hogy a magyar jogban a közszereplő fogalma nem pontos, és hogy a vonatkozó törvényben a kapcsolatos jogkövetkezmények technikailag nem megfelelőek. Tehát a régió országait összehasonlítva ebből a szempontból egészen biztos, hogy a magyar helyzet nem tarozik a legáttekinthetőbbek közé.

A közszereplés tekintetében azt mondanám, hogy a katolikus pap és püspök hivatásszerűen közvetíti az egyház tanítását. De ez nem azt jelenti, hogy pártpolitikai közvélemény-befolyásolással foglalkozik. Az embereknek az érzületvilágát, véleményét befolyásolja egy színész, befolyásolja egy költő, befolyásolja egy képzőművész. Na ilyen jelleggel hivatott küldetésénél, megbízatásánál fogva hasonlót tenni egy pap. Ez nem azt jelenti, hogy adott esetben valaki az állampolgári jogával élve ne tenne olyan megnyilatkozásokat, amelyek konkrét pártpolitikai témát érintenek.

Ettől azonban nem válik az egész kategória közszereplővé. Mondok egy példát: tegyük fel, hogy van egy építőművész, aki nagyon lelkes híve valamilyen pártnak, és annak az érdekében nyilvánosság előtt is többször föllép, tekintélyét is latba vetve, amit ő a saját szakmájában szerzett. Na de ez nem jelenti azt, hogy minden építész közszereplő. Tehát azt gondolom, hogy túlzott kiterjesztése lenne a kategóriának, ha az összes papra vonatkoztatnánk. Ha viszont nem, akkor azok, akik mondjuk konkrétabban foglalkoznak ilyen témákkal, azt nem a papi hivatásukból fakadó szoros kötelességként teszik, hanem mint állampolgárok. Tehát azt hiszem, hogy ez a pillanatnyi helyzet. Összehasonlítva a régió más országaival, elég cseppfolyós a törvényhozás.

Tehát akkor lehetne differenciálni, olyan értelemben, hogy aki pártpolitikai témában megszólal, az ettől közszereplővé válik?

Nem, ellenkezőleg, én azt mondom, mint egyházi személyek nem számítanak annak. Tehát attól, hogy valaki közügyekben nyilvánosan szerepel, attól még az ő foglalkozási kategóriáját - ha ez a konkrét szereplési típus nem tartozik a hivatali kötelmei közé - nem érinti.

És ha oda tartozik?

Most pillanat, közszereplésen azt értjük, hogy pártpolitikai értelemben befolyásolni a közvéleményt. De én a klerikusok kötelezettségei között az egyházi törvénykönyvben ilyet nem találok. Én egyet találok, azt hogy az igazságosság és a béke érdekében fáradozzon a pap. De az, hogy ez azt jelenti-e, hogy ő konkrét pártok mellett állást foglal, vagy pl. tüntetésen vesz részt, hát ez egy nagy kérdés. Ez nincs meghatározva. Sok módot el tudok arra képzelni, hogy valaki az igazságosságért és a társadalmi békéért dolgozzék, de ennek államhatalmi keretben való képviselete nem a főfeladata a papságnak. A fő feladat az, hogy Krisztus evangéliumát hirdessük, és abban benne foglaltatik az igazságosság és a békességnek a követelménye. Tehát nekünk egy egészen sajátos szempontból van ezekhez a kérdésekhez hozzáfűzni valónk. Ugyanígy, az emberi személy méltóságának vagy alapvető jogainak kérdéseiben is.