A görög cigány családból előkerült szőke kislány, Maria szüleit kereste péntekig fél Európa, és hirtelen mindenki észbe kapott, hogy létezik európai gyerekkereskedelem. Honnan jönnek az európai gyerekkereskedők áldozatai, hogyan keresnek rajtuk pénzt a felnőttek? És mire utal az eltördelt ujjú tizenéves magyar lány története?

Szerbiában, azon belül Újvidék egyik romatelepén pár napja egy csapat fekete kabátos kopasz kísérelt meg elragadni egy Puti nevű kisfiút egy cigány családból, mert a gyereknek fehérebb volt a bőre, mint a szüleinek. Csak akkor menekültek el, a kisfiú nélkül, amikor az apa hívta a rendőrséget. A szkinhedek – írta az esetről a szülőkre hivatkozva a Blic.rs – biztosak voltak benne, hogy a romák elrabolták a gyereket a szüleitől.

A múlt héten egy görögországi roma közösségben felbukkant Maria képe bejárta a világot, és már az Interpol is kereste az igazi szüleit, miután kiderült, hogy nem az őt nevelő családhoz tartozik. Írországban is gyanús lett egy szőke gyereket nevelő roma család, a gyereket ki is emelték a családból, hogy kiderítsék: az igazi szülei nevelik-e.

Maria esete a legrészletesebb. Bár azt eddig nem sikerült pontosan feltárni, hogy honnan és hogyan került a családhoz a kislány, és miért vette magához a görög cigány család, pénteken  DNS-tesztek igazolták, hogy a Bulgáriában előkerült szülők tényleg az igaziak. Egy szintén roma családról van szó, amelybe már több, szőke vagy vörös hajú, Mariára amúgy első ránézésre is nagyon hasonlító gyerek is született (például itt látható egy felvétel a családról). Az anya állította: néhány éve Görögországban önként megvált egy lányától, mert nem tudott róla gondoskodni. Azt azonban tagadta, hogy pénzt fogadott volna el a gyerekért.

Mariára most egy civil szervezetnél vigyáznakForrás: AFP

Bár az első feltételezések mind arról szóltak, hogy Mariát biztosan elrabolták az igazi családjából, és egész Európából jelentkeztek eltűnt gyerekek szülei  abban reménykedve, hogy az ő gyerekük került elő, valójában sokkal valószínűbb, hogy a kislány egy olyan gyerek, akiről nem akartak, vagy nem tudtak gondoskodni a szülei – mondta az Origónak Kerpel Éva, aki korábban a Missing Children Europe szervezet alelnöke volt. Ennek a görögországi szervezete, a Smile of the Child gondozza most Mariát.

Ugyan most mindenfelé gyanússá váltak a világos bőrű gyerekeket nevelő cigány családok, a gyerekkereskedelem, amire most rácsodálkozott Európa, ennél bonyolultabb probléma. A gyerekek jellemzően nem úgy kerülnek bele, hogy egyszerűen elrabolják őket, és ennél többféle módon húznak hasznot belőlük az emberkereskedők.

Maria esete miatt a Balkánról Görögországba irányuló, jól bejáratott gyerekkereskedő útvonalról beszélnek a legtöbbet, Kerpel Éva szerint a kontinensen áldozattá váló gyerekek legnagyobb része valahonnan keletről, például Afganisztánból származik és kerül Görögországba, majd onnan Európa más országaiba.

Hajléktalan gyerek egy kínai kisvárosbanForrás: AFP/Imaginechina

1 tinilány = 400 dollár

Az EU-csatlakozásig Európában a gyerekek számára legszörnyűbb országnak Románia számított. Románia először talán akkor ébredt rá erre, amikor egy riporternek, Paul Radunak különösebb kapcsolatok és nehézségek nélkül, némi álcázással sikerült megvásárolnia egy 16 éves lányt  Bukarestben, összesen 400 amerikai dollárért (itt olvasható angolul az erről készült riport). A lányt, aki ki tudja, mikor és hogyan került a családjától a stricikhez, addigra számtalan férfi éheztette, alázta, verte és erőszakolta meg. Sok ezer hozzá hasonló román lányt kényszeríthettek prostitúcióra.

Romániának le kellett állítania a nemzetközi örökbefogadásokat, miután kiderült, hogy a gazdag amerikai és nyugati családokba nagy számban adoptált román árvák története valójában nem olyan szép, mint amilyennek hangzik. 2003-ban egy uniós megbízott tárta fel, hogy "szisztematikusan és szervezetten tiporják sárba a gyerekek jogait": a több tízezer örökbefogadás mögé egy jól jövedelmező gyerekkereskedő rendszer épült. A történetek nemcsak gyerekek elrablásáról és más gyerekek adásvételéről szóltak, hanem megvesztegetett hatóságokról és korrupt árvaházakról is. A nemzetközi örökbefogadás leple alatt állami gondozott gyerekeket tettek prostituálttá, koldussá, gyerekmunkássá az emberkereskedők. Románia EU-csatlakozásának a feltétele volt, hogy véget vet ennek – mondta az Origónak Gyurkó Szilvia, az UNICEF Magyarország munkatársa.

Hogy a román gyerekvédelmi rendszert mennyire sikerült azóta megtisztítani, az nem világos, mindenesetre biztosan nem lett sokkal jobb a gyerekek helyzete. Erre csak egy példa, hogy 2010-ben egy gyerekek tömegeit koldulásra kényszerítő román bűnszervezetet lepleztek le Angliában. A nyomozásban részt vevő brit rendőrtiszt korábban azt mondta erről az Origónak, hogy találtak olyan román kisvárost, ahonnan ezernél több kisgyereket vittek Angliába, és a banda sok millió fontot keresett rajtuk.

Utcagyerek Bukarestben. Az itteni gyerekeknek nehéz a dolgukForrás: AFP

1 cigány csecsemő = 3000 euró

A mindig a legvédtelenebbeket célzó és mindig a pénz által hajtott gyerekkereskedelem a Balkánon a délszláv háború után indult be igazán: a volt jugoszláv államokból származó kallódó gyerekek tömegével jelentek meg az európai szexpiacon, mondta Gyurkó Szilvia. A sokat rebesgetett szervkereskedelem vagy az illegális örökbefogadás jóval kevésbé jellemző (bár akad rá példa, itt egy 2002-es meghökkentő eset Albániából, itt pedig egy tömeges csecsemőrablási rémtörténet Szerbiából).

Az UNICEF görögországi igazgatója, Lambrosz Kanellopulosz szerint ma is vagy háromezer gyerek van a gyerekkereskedők kezében Görögországban, többségük a Balkánról való. A cél Kanellopulosz szerint az örökbeadásuk, a dolgoztatásuk vagy a szexmunkássá nevelésük. A Görögországban is népes roma közösségben könnyű eltüntetni ezeket a gyerekeket, mert ott nehezebben veszik észre a hatóságok, hogy mi történik. A legtöbb gyereket – akik inkább nagyobbak, mint csecsemők – viszont nem elrabolják a családjától, sokkal jellemzőbb, hogy a családok válnak meg tőlük néhány ezer euró fejében.

A BBC-nek egy emberkereskedelmi ügyekben nyomozó görög rendőrtiszt mesélt el egy közelmúltban felderített tipikus esetet: egy cigány nő Bulgáriából Thesszalonikibe utazott, hogy egy görög közkórházban szülje meg a gyerekét. Egy gyerekkereskedő banda egy tagja kísérte el, mintha a rokona lett volna, majd 3000 eurót fizetett neki a bébiért, akit aztán egy görög párnak adott el. A gyerektelen párok akár 30 ezer eurót is hajlandók fizetni egy csecsemőért, mondta a tiszt. A többiek pedig gyakran utcagyerekként végzik, lopnak, rabolnak, vagy az autósoktól koldulnak a piros lámpánál.

1 büntetés = 1 ujjtörés
A nemzetközi örökbefogadásos tündérmesék sötét oldalát a Foreign Policy 2008 óta több riportban tárta fel. A cikkekből kiderül, hogy a sok gazdag, gyerekre vágyó nyugati – amerikai, kanadai, francia, olasz, spanyol – párral megetetett történet, hogy a szegény országokban anyátlan-apátlan árvák egész sora várja az örökbefogadást, nagyrészt a nemzetközi örökbefogadást intéző ügynökségek hazugsága. Örökbe fogadható, egészséges bébi ugyanis a világon mindenütt kevés van.

A nyugati kereslet hatására viszont az olyan országokban, mint Románia, Guatemala, Kína, Belorusszia, Vietnam, Peru és mások, a gyerekek elrablásának és adásvételének kifinomult rendszere alakul ki. A tényleg elárvult és segítségre szoruló, de sajnos a csecsemőkornál a legtöbbször már idősebb gyerekek pedig az árvaházakra maradnak. Ugyan több ország, például Guatemala és Románia már leállította a nemzetközi örökbefogadásokat, ez nem oldotta meg a problémát.


Ahogy az sem, hogy a már 1980-ban megalkotott Nemzetközi Gyerekrablás Elleni Hágai Konvencióhoz mára a fél világ csatlakozott (Magyarország 1986-ban). Kína viszont hiányzik a csatlakozók közül – pedig a világon talán innen tűnik el a legtöbb gyerek, majd bukkan fel nyugati örökbefogadóknál –, ahogy az afrikai országok is.

Gyurkó Szilvia, az UNICEF Magyarország munkatársa szerint a gyerekkereskedelem Európában ott jelent problémát, ahol van nagyobb mértékű illegális migráció – mint például Görögországban vagy Olaszországban –, ahol sok az utcagyerek, vagy ahol a nyilvántartások, az anyakönyvek hiányosak. Magyarországon és az EU nagy részén a legtöbbször hamar kiderül, ha eltűnik egy gyerek, csak nagyon ritkán fordul elő, hogy egy gyereket elrabolnak vagy eladnak. A bűnügyi statisztikákban ilyen nem is látszik, a civilekhez pedig csak egy-egy eset jut el, ezek általában arról szólnak, hogy gyerekek afféle adósrabszolgaként egy családtól egy másik tulajdonába kerülnek.

Gyurkó emlékszik egy esetre, amikor egy tizenéves lány egy magyar kórházban szült, és az ápolóknak feltűnt, hogy az összes ujja el van törve. A lány a nővéreknek azt mondta, hogy ez azért van, mert az apja még kisebb korában eladta egy férfinak – tőle született a baba is –, aki ha büntetni akarta őt, akkor eltörte egy-egy ujját. Az ügyben soha nem indult büntetőeljárás.