Vona-Szabó Krisztina írásai sajátos élményt nyújtanak a követőinek. Hebehurgya stílusa egy kis áltudományossággal párosul, néha egy kis káromkodással megfűszerezve. Simicska Lajos kedvenc politikusának felesége egyik legújabb írásában valóságos stílusbravúrt mutatott be, hiszen egy fodrászati indíttatású elmélkedésébe bele tudott passzírozni egy kis rasszizmust is, ami azért lássuk be, nem kis teljesítmény. Ha azonban nem felejtjük el, hogy Vona Gábor párjáról van szó, akkor nem is meglepő a dolog, ugyanis a pártelnök is egészen magas szinten űzi a zsidózást, nem beszélve a cigányozásról.
A csavaros történetben a politikusfeleség úgy akart fodrászhoz menni, hogy közben szakadt az eső, amely gondolat – mint kiderült – súlyosan elhibázott volt. Már a bejegyzés kezdőmondata is egészen jól megágyaz a pár sorral lejjebb lévő genetikailag mikrofonfejű afroamerikaiknak: „menj fodrászhoz esőben, hülyegyerek!" Hogy ezt kinek szánta Vona-Szabó, nehéz kérdés, de valószínűleg magának. Pár sorral lejjebb az indulás stádiumát ecsetelte, amikor a saját hajállományát egy afroamerikai frontemberével hasonlította össze. Szerinte nekik genetikailag van mikrofonfrizurájuk:
„Azzal a boglyával, amely úgy ugrik össze kunkori kis drótszálakká már a zuhanypermet párájától is, mint egy afrozenekar frontemberéé, aki pedig genetikailag bír mikrofonfejjel."
A parádés sorok után mindeni számára világos lesz, hogy a Vonáék világában minden színes bőrű zenésznek mikrofonfrizurája van. Genetikailag.
Ha valaki ezek után sem hagy fel a bejegyzés olvasásával, jól teszi, mert egészen sajátos galaxisba kalauzolja el magát, ahol olyan szavak is előfordulnak, mint a „befosi":
Mivel azonban nemcsak elszánt vagyok, de befosi is, pláne kölcsönautóval."
Az írásból kiderül továbbá, hogy az ellenzéki párt vezetőjének feleségét egészen komoly problémák foglalkoztatják:
A hajam azonban szép lett, csillogó, szögegyenes. Semmi lenövés, semmi kunkor, az egyébként békétlen babahajpihék fegyelmezetten simulnak a hosszabb tincsekhez a fejem tetején."
A babahajszálai pedig pici antennákként merednek a sztratoszféra felé:
Odafele, az „aktus" előtt bandukolni még hagyján: az a mélyigénytelen, lekopott séró, az egyáltalán nem bájos babahajszálakkal a homlokom felett, amelyek pici antennákként merednek a sztratoszféra felé, nem igényel különösebb törődést."
No, de ennyi bőven elég volt előzetesnek ebből az egészen magasröptű irományból, íme a teljes bejegyzés: