Néhány héttel ezelőtt a német Agora Energiewende oldalán publikálták azt a jelentést, ami – nem túl meglepő módon – a megújuló energiaforrások alkalmazásának példátlan sikerességét hirdeti. A tanulmányból megtudhattuk, hogy 2020-ban Európában a megújuló energiaforrások az áramtermelésből 38 százalékkal részesedtek, a fosszilis erőművek pedig 37 százalékkal. Természetesen az atomerőművek rendkívüli szerepéről, a megújuló energiaforrások megtérüléséhez szükséges hatalmas támogatásokról, a szükséges infrastruktúra kiépítésének műszaki és gazdasági vonatkozásairól vagy a rendszerszintű súlyos ellátásbiztonsági veszélyekről egyáltalán nem olvashatunk.

Fából vaskarika – zöldben

A német tanulmány egyik szerzője szerint: „A nap- és szélenergia gyors fejlődése csökkenésre kényszerítette a szenet, de mindez csak a kezdet. Európa erre a kettőre hagyatkozik nemcsak ahhoz, hogy 2030-ra teljesen kiszorítsa a szénerőműveket, hanem ahhoz is, hogy a gázerőművek termelését is visszaszorítsa, a bezáró atomerőműveket pótolja, valamint ki tudja elégíteni az elektromos autók, a hőszivattyúk és az elektrolizátorok által megnövekedett áramigényeket is”.

A Belorusz AtomerőműForrás: Origo

Nos, ennek a két mondatnak az elolvasása és értelmezése is elég ahhoz, hogy ismételten megállapítsuk, a megújulólobbi módszeresen megtéveszti a választópolgárokat. A nap- és szélerőművek „gyors fejlődése” nem azért van, mert minden téren tökéletesek lennének, hanem azért, mert kőkeményen szubvencionálják az építésüket. 2020 végén az Európai Bizottság Energiaköltségek, adók és a kormányzati beavatkozás hatása a beruházásokra című kiadványa sokkoló adatokat közölt a megújuló energiaforrások 2008-2018 közötti támogatásairól. Ebben az időszakban Európában a megújulók támogatására csillagászati összegeket, összesen 612 milliárd eurót költöttek (mai árfolyamon: 220 000 milliárd forintot). Összehasonlításképpen: ebből az összegből 100 darabot lehetett volna építeni a Pakson is megvalósuló VVER-1200 típusú blokkból, amelyek legalább 60 éven keresztül tudnának folyamatosan klímabarát áramot termelni… szemben a 20-25 évre tervezett megújuló alapú villamosenergia-termelő erőművekkel.

A német tanulmány szerzője minden bizonnyal nem követi a nemzetközi fejleményeket, hiszen Európa a klímavédelmi, ellátásbiztonsági és versenyképességi célok elérése érdekében nem csupán a nap- és szélerőművekre kíván hagyatkozni, hanem például az atomenergiára is. Csak Európában az alábbi országok építenek vagy kívánnak építeni új atomerőműveket: például az Egyesült Királyság, Csehország, Lengyelország, Románia, Franciaország, Finnország, Magyarország, Szlovákia, Hollandia, Észtország, Bulgária. Teljesen abszurd, hogy a szerző a súlyos következményekkel járó német példát egész Európára kiterjesztené.

Láthatóan a szerző nincs tisztában a németországi helyzettel sem, hiszen Németország 2038-ig vállalta az összes szénerőmű bezárását, nem pedig 2030-ig. Másrészről az is teljesen világos, hogy a németeknél a bezáró atomerőművek helyét jelenleg is a gáz- és szénerőművek veszik át, nem pedig a nap- és szélerőművek. A gázerőművek termelése például 2015-2020 között szinte megduplázódott, és elérte a 60 TWh-t. Miközben 2020-ban Németország csak Franciaországból több mint 10 TWh, döntően atomerőművekből származó villamos energiát volt kénytelen importálni.

Egy ábra többet mond ezer szónál

A német tanulmányt 2021. január 25-én publikálták. Kíváncsi voltam, hogy ezen a napon az elemzésben agyondicsért nap- és szélerőművek mit is értek a német villamosenergia-termelésben. Röviden: nem sokat, hiszen a beépített, közel 117 000 MW kapacitásukból még a legjobb időszakban is csak közel 12 000 MW értéket tudtak képviselni, mert nem sütött eléggé a nap, és szélcsendesebb időszak is volt.

A németországi villamosenergia-termelés összetétele 2021. január 25-énForrás: Origo

Az is látható, hogy az időjárásfüggő megújulók minimálisnak mondható termelése miatt a napi termelés döntő részét, csaknem 77 százalékát a német atom-, gáz- és szénerőművek biztosították. A német szerző ezeket az erőműveket kívánja száműzni 2030-ig. Sőt, annyira nem volt elég áram Németországban, hogy a nap nagy részében jelentős importra is szükség volt a szomszédos országokból. Ezen a napon a legnagyobb importérték csaknem 5000 MW volt! Ez a nap is – sok más naphoz hasonlóan azt mutatja, hogy Németország az elmúlt 20 évben nem volt képes megoldani az időjárásfüggő megújulók rendszerbe integrálását. Még mindig égetően szüksége van az alaperőműveire, sőt már egyre gyakrabban az importált villamos energiára is. Sőt, januárban a rendkívüli hidegben Európa-szerte megugrott a gázimport. 2021 januárjában például Németország csak Oroszországból 32 százalékkal több gázt importált, mint egy évvel korábban Ez lenne a követendő német példa? Egész biztosan nem!

Ami még kimaradt…

Természetesen a tanulmány azzal sem foglalkozott, hogy a megújulók, különösen a nap- és szélerőművek egyre nagyobb térnyerése és az alaperőművek leállítása mindinkább veszélybe sodorja az európai villamosenergia-rendszert. Ennek pedig már intő jele is volt. 2021. január 8-án már egy hajszál választott el bennünket egy egész Európára kiterjedő masszív áramszünettől (erről itt és itt lehet részletesen olvasni). Ezt a rendszerszintű problémát erősítették meg a svéd porszívólázadás kiváltó okai is, hiszen Svédországban – Németországhoz hasonlóan – száműzni kívánják az éjjel-nappal, télen-nyáron termelni képes atomerőműveket, miközben a víz- és szélerőművek nem tudnak megfelelő mennyiségű áramot biztosítani a növekedő fogyasztás mellett.

A legtöbbet még mindig az atomerőművek termelik

A koronavírus-járvány az európai villamosenergia-szükségletre is nagy hatást gyakorolt, hiszen 2020-ban a villamosenergia-termelés értéke mintegy 2727 TWh-ra adódott, ez pedig mintegy 3 százalékkal kevesebb, mint a 2019. évi érték. Az EnAppSys adatai szerint tavaly az európai atomerőművek összességében csaknem 690 TWh villamos energiát termeltek.

Az európai villamosenergia-termelés összetétele 2020-ban (negyedéves adatok, TWh)Forrás: Origo

Látható, hogy Európában a legtöbb klímabarát villamos energiát jelenleg is az atomerőművek adják, annak ellenére, hogy például Svédországban és Németországban folyamatosan állítják le az atomerőművi blokkokat. Az atomerőművek tavalyi 690 TWh termelése 25 százalékos részaránynak felel meg. Vagyis Európában egyértelműen az atomenergia a legjelentősebb szén-dioxid-kibocsátás nélkül termelő, tiszta villamosenergia-forrás! Ezzel mintegy 550 millió tonna szén-dioxid-kibocsátást előztek meg.  A virtuális „dobogó” második helyén állnak a gázerőművek az 531 TWh termeléssel, a harmadik hely pedig a vízerőműveké a 478 TWh-s értéknek köszönhetően. A nap- és szélerőművek összességében 535 TWh villamos energiát termeltek, a szénerőművek pedig 380 TWh-t.

A megújulók napszak-, évszak- és évfüggése

A német tanulmány szerzői arról is hallgatnak, hogy az általuk favorizált nap- és szélerőművek termelése nemcsak óráról órára, napról napra, de évszakról évszakra is radikálisan változik. Az előző ábra is bizonyítja, hogy – a negyedéves időszakokat vizsgálva – a nap- és szélerőművek termelése jelentős eltérést mutat. Az is egyértelmű, hogy az olyan időszakokban, amikor nincsen elegendő időjárásfüggő megújuló, helyüket az atom-, szén- és gázerőművek veszik át. Sőt, például egyes országokban a szélerőművek a kapacitásnövelés ellenére 2020 negyedik negyedévében 121 TWh-t termeltek, szemben a 2019 hasonló időszakában mért 131 TWh-val. Az ellátásbiztonság garantálása érdekében nem lehet az időjárásfüggő megújulókra alapozni a villamosenergia-ellátást. Szükség van olyan alaperőművekre (atom, gáz, szén), amelyek télen-nyáron, éjjel-nappal képesek villamos energiát termelni, még akkor is, ha nem süt eléggé a nap és/vagy nem fúj eléggé a szél.

Ahhoz, hogy teljesíthessük a globális klímavédelmi célokat, garantálhassuk az ellátásbiztonságot és biztosítani tudjuk az olcsó villamos energiát, csak egy helyes út létezik. Ez pedig az atomenergia és a megújuló energiaforrások részarányának jelentős növelése mellett a fosszilis alapú villamosenergia-termelés radikális csökkentése. Magyarország ezen az úton halad a Paks II. Atomerőmű és a jelentős naperőművi kapacitások megépítésével, amelyek révén 2030-ig a hazai villamosenergia-termelés 90 százaléka klímabarát lesz. Nem kérdés, hogy Európában a jövőben egyre nagyobb szerepet fognak kapni az atomerőművek.

Szerző: Hárfás Zsolt atomenergetikai szakértő, az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője