Hála neked, nő, aki édesanya vagy...

„Hála neked, nő, aki édesanya vagy, aki egyedülállóan örömteli és fájdalmas tapasztalattal anyaöllé leszel az ember számára; aki a világra jövő gyermek számára Isten mosolyává leszel, aki első lépéseit irányítod, gondját viseled, míg felnő, és olyan pontot jelentesz további életútján, ahová mindig visszatérhet. Hála neked, nő, aki feleség vagy, aki sorsodat visszavonhatatlanul egy férfiéhoz kapcsolod, önmagatok kölcsönös elajándékozásában szolgálva a közösséget és az életet.”

Ezekkel a szavakkal méltatta Szent II. János Pál pápa az édesanyákat egy, a nőktől is férfias kiállást és maszkulin erőket követelő világban. Egy olyan deheroizált és deszakralizált korban, amelynek gyermekei nem árt, ha néha figyelmeztetik önmagukat: ők sem lennének, ha nem lettek volna a legnehezebb időkben is a nőiség, az anyaság önzetlenségéből fakadó női elveit csak azért is nap mint nap megvalósító, az elfogadás, az odaadás, a szolgálat, az együttérzés és a gondoskodás értékeit érdek nélkül gyakorló nők, az édesanyák.

Nem árt, ha figyelmezteti magát az emberiség, mert csakis ezeken az értékeken keresztül tud megvalósulni - a máskülönben üresen kongó hamis szólam - a természet, a teremtett világ, egyszóval az Élet tiszteletéről. Ezek nélkül az alapvetően női tulajdonságok nélkül a világ üres, érzéketlenül rideg, máskor pedig erőszaktól perzselő lenne...

Agnolo Bronzino: Szűz Mária Forrás: Origo

A 2021-es anyák napja „íze”...

Különös „íze, illata” van 2021-ben az anyák napjának... Mert 2021. május első vasárnapja, közvetlenül a május 1-jei Égi édesanyánk – „az egész emberiséget, az emberiség békességét, és magát a Föld bolygót is oltalmazó”, a XX. Század egyik legnagyobb magyar keresztény misztikusának, Natália nővérnek Jézussal való látomásos kapcsolatából fakadó - a Világ győzelmes királynőjének május 1-jei ünnepnapját követi a naptárban.

Talán nem véletlenül...

Talán nem ártana éppen egy olyan év után, amely az emberiség mögött áll, felismerni az intő jeleket, s újra értékes tartalommal megtölteni az emberi létezés lényegét...

Talán ideje volna feleleveníteni a világi anyák napja antik előképét: a sumer Ninhurszag, az Egyiptomi Mut, a görög Rhea, a római Cybele, a kis-ázsiai Kübele köré fonódó ősi, termékeny Anyaistennő-kultusz, a Magna Mater szellemi üzenetét!

Ideje volna megidézni a tavaszi Boldogasszony-, Mária-ünnepek - azaz a női, teremtői tulajdonságok különféle „arcainak” - spirituális lényegiségét!

Ideje volna az Ígéret havába eső, XIX. század végén, a XX. század fordulóján, világi ünnepként újjászületett anyák napját most a III.évezred hajnalán egy, az emberi identitást - a férfi és női lét alapvető értékeit és feladatait - támadó korban a mindennapi gondolkodásunk szintjéről egy magasabb tudati síkra emelni!

Vagyis ideje volna a nőiség, az anyaság, a szülés és a születés alapvetően szakrális, spirituális olvasatát minden embernek megérteni, s minden nőnek tudatosítani!

Mert csak ez adhat elég erőt, nőiségébe vetett hitet, a mindennapok nehézségeihez elég önbizalmat, az élhető jövő fenntartásához kellő küldetéstudatot a ma leányainak. Azoknak a jelenkor deszakralizált zavarodottságában kétkedésekkel küzdő leendő édesanyáknak, akik a jövő apró életeit megteremtők, az apró életeket oltalmazók, őket ölelő karjaikban féltőn támogatók, s a félszeg gyermeki lépésekhez szárnyakat adók...

Mert ez maga az Anyaság: a

Teremtő művében való önzetlen részvétel, maga a Teremtés misztikus csodája!

Wieber Orsolya, a csizio.blogstar.hu szerzője, a Teremtő Nőiség című könyv írója